Bruno Ganz kapja idén az életműdíjat az Európai Filmakadémia 23. Európai Filmdíj-átadóján. A ceremónia december 4-én lesz Tallinnban, de az már most biztos, hogy jobb helyre nem is kerülhetne az elismerés. Ami meglepőbb számomra, hogy Ganz jövőre lesz hetvenéves. Mert kortalan. Meg persze az idő is repül, mint egy angyal, mint Ganz Wim Wenders gyönyörű alkotásában, a Berlin felett az égben (1987). Wenders sokáig remek filmeket készített, ilyen volt például Az amerikai barát (1977) is, amelyben Ganz szintén feltűnt. Ebben a moziban egyébként volt egy jelenet, amikor a háttérben egy ágyról lassan lecsúszott egy párna. Ilyet nem lehet rendezni, ez megtörténik. Bruno Ganz is „megtörténik”; működik a vásznon és a színpadon, intenzív jelenléte mindig egy-egy nyomot jelent a filmtörténetben. Mindez látszólag könnyedén zajlik, de az elképesztő koncentrációnak köszönhetően saját magából is ott hagy egy darabot. Ott van például A felolvasó című film (Stephen Daldry, 2008), a csodálatos Kate Winslet tündöklésével. Ganz megjelenik úgy félidőben, ücsörög egy auditóriumban, vagy egy bírósági tárgyaláson és az egész cucc új lendületet vesz és kap. Epizodista. De képtelen rá.
Bruno Ganz Zürichben született, anyja olasz, de a neve összeforrt a német filmművészet legszebb pillanataival. A kiképzést természetesen színházban kapta (Schaubühne, Berlin, 1970), olyan rendezőkkel játszott, mint Peter Zadek, Peter Stein vagy Luc Bondy. Steinnel hosszasan elidőzött, 2000-ben például ő játszotta a 21 (!) órás Faust-bemutatón a főszerepet, ami a hannoveri világkiállítás egyik nagy dobása volt. Ha mondjuk öt dolgot kellene megneveznem, hogy mi jut eszembe azonnal Berlinről, Ganz benne lenne. Angyalként és ördögként is. Oliver Hirschbiegel A bukás – Hitler utolsó napjai című filmjében (2004) megszületett az első összetett Hitler-megjelenítés. A hátra szorított reszkető kéz csak eszköz volt. A szeme. Az volt különös.
Bruno Ganzot szereti Európa. Eric Rohmer, Theo Angelopulosz. Silvio Soldini filmjeit vitte sikerre, de forgatott Francis Ford Coppolával is. Zürichben, Velencében és Berlinben él. Mindez jó ízlésről tanúskodik. 1996-ban kapta meg azt Iffland-gyűrűt, ami több mint száz éve a legjobb német nyelvű színpadi színészt illeti meg. A bölények útját járja.
origo.hu
Újabb részletek derültek ki a tárdi horrorbalesetről
