Belehalt a támadófutballba

Bocsánat, éppen pakolok – Urbányi István ezen szavakkal kért tőlünk egy óra türelmet, amikor tegnap délben kerestük, még nem tudván, hogy kipakolni már budapesti otthonában fog. A két tárcsázás közötti időben érkezett ugyanis a hír, miszerint szerződést bontottak vele Kecskeméten. Ami lógott a levegőben, hiszen a KTE szombaton hazai pályán a Pakstól elszenvedte a hatodik vereségét is a labdarúgó NB I-ben, s a szurkolók kikezdték a vezetőedzőt. S noha akkor Urbányi és Rózsa Pál sem beszélt a szakítás lehetőségéről, a tulajdonos tegnap mégis menesztette a szakvezetőt, akinek a munkáját Szabó István utánpótlás-igazgató és Losonczy László ügyvezető közösen veszi át.

Gyorsan összepakolt – vettük fel ismét a beszélgetés fonalát Urbányi Istvánnal.
– Nem volt nehéz. A cókmókom nagy része sporttáskában volt.
– Tehát számított a döntésre?
– Nem, ki sem pakoltam. Egyedül laktam Kecskeméten, a hétvégéket, persze már amennyire a mérkőzések engedték, a családommal töltöttem.
– A Kecskemét jelenlegi kerete erősebb, mint amilyen tavasszal volt?
– Egyértelműen erősebb. Olyan játékosok helyett sikerült meghatározó embereket igazolni, akik tavaly csak elvétve fértek be a kezdőtizenegybe.
– Pedig már az előző idényt is remekül, három győzelemmel zárta a Kecskemét. Mi vezetett a bukásához?
– A tavasszal villámedzőként érkeztem Kecskemétre, az volt a feladatom, hogy benntartsam a csapatot az NB I-ben. A nyáron merész célt tűztünk ki a vezetőkkel. Támadófutballt akartunk játszani, ami tulajdonképpen sikerült, ám az eredmények elmaradtak.
– Az első két-három fordulóban valóban helyzetek sokaságát dolgozta ki a Kecskemét, ám mintha a kudarcok a játékosok kedvét szegték volna, olyannyira, hogy akadt olyan vélemény, amely szerint a Paks ellen már nem tettek meg mindent a győzelemért. Egyetért ezzel?
– Ami a kérdés második felét illeti, ezt a vádat nem tudom komolyan venni. A Paks ellen is hat ziccerünk volt, reálisan három-négy góllal kellett volna nyernünk. Szimbolikus volt, ahogy kikaptunk 1-0-ra. A hosszabbítás negyedik percében is a győzelem reményében támadtunk, ám lekontráztak minket, Montvai lövésébe Lambulics még beleért, a labda alig vánszorgott el a kapuig, a kapufáról aztán nem kifelé, mint a mi kísérleteinknél rendre, hanem befelé pattant.
– A szurkolók buktatták meg a szombati tüntetésükkel?
– Nem hiszem, nagyon rossz fényt vetne nemcsak a Kecskemétre, hanem az egész magyar labdarúgásra, ha az edzőről a szurkolók döntenének. Bár ha „Urbányi, takarodj!” helyett „Urbányit akarjuk!”-ot skandálnak, talán más a helyzet. A meccseken sokáig az volt a jelszavuk, „Veletek vagyunk jóban, rosszban”, a rosszban végül mégsem akartak osztozni.
– Általános vélemény szerint az sem használt a megítélésének, hogy korábbi újpesti munkatársai közül Joe Böröcz és Sallói István is a KTE-hez került.
– Ezt mindenképpen tegyük tisztába! Három és fél évet dolgoztam Újpesten utánpótlásedzőként, majd másfelet vezetőedzőként. Ebből az utolsó fél évben került a klubhoz Sallói István és Joe Böröcz. Úgy távoztam Újpestről, hogy három pont hátránnyal a második volt a csapat. Nélkülük kerültem Kecskemétre. Ahhoz pedig vezetőedzőként az égadta világon semmi közöm sem volt, hogy a tulajdonos szerepet szánt nekik a klub irányításában. Ez értelmetlen kombináció. Benne volt, hogy zajos sikert aratok a csapattal. Ehelyett halál, igaz, szép halál lett belőle. Olyan célért küzdöttünk, aminek van értelme, még ha elérni nem is tudtuk.