Sokszor hallunk gyanúba keveredett sportolókat, amint bizonygatják, hogy nem doppingoltak. Legtöbbjükről később kiderül, hogy nem mondanak igazat, mások ügye pedig elsikkad. Ben Johnson azonban formabontóan így nyilatkozott a Guardian brit napilapnak: „Hat héttel az olimpia előtt leálltam a szteroidokkal. Hülye lettem volna, ha valamit is szedek a döntőhöz közeledve. Egy átlagembert megölt volna az a szteroidmennyiség, amit a szervezetemben találtak. Sztanozolollal lett pozitív tesztem, pedig én más szteroidokat használtam.” A doppingolás tényét tehát nem tagadja, mégis áldozatnak tartja magát. Felkereste ugyanis a „Mystery Man”, vagyis egy rejtélyes, egyelőre meg nem nevezett személy, aki elárulta, hogyan keverték a szert az italába. „Mindent részletesen elmondott, tanúm is van, az igazság sokkolni fogja a világot. Szponzorok állnak a háttérben, a könyvemből majd minden kiderül” – állítja a most negyvennyolc éves sprinter.
Johnsont edzője, Charlie Francis vette rá a doppingolásra. „Azt mondta, a csalás csak akkor csalás, ha egyedül én csinálom. Sokáig rágódtam a dolgon, de végül belementem, mert nem éreztem igazságosnak, hogy én tisztán versenyezzek, amikor mindenki más nem.” 9.79-es világrekordot futott Szöulban, majd ünnepelt sztárból megalázott atléta lett, a kanadai sportminiszter „a nemzet szégyenének” nevezte, s javasolta, költözzön viszsza Jamaicába, ahol született. Bajnoki címétől megfosztották, csak a kanadai „Newsmaker of the Year”, vagyis a híradásokat leginkább befolyásoló ember címet érdemelte ki. „Rengetegen kritizáltak, nem akarták, hogy kiderüljön az igazság. Senkinek sem kívánom azt, amit átéltem, különösen az első idők voltak nehezek. Olyan mélyre kerültem, hogy bő két évtizedbe telt, mire kimásztam a gödörből. Édesanyámnak igaza lett, azt mondta, mindent el fogok veszíteni, amiért eddig dolgoztam, de a végén meglátom majd a fényt az alagút végén.”
A fény három évvel ezelőtt kezdett pislákolni, amikor találkozott Bryan Farnummal, a spirituális gyógyítóval, akinek segítségével sikerült feldolgoznia a múltat. „Azt mondta, először magamnak kell megbocsátanom, aztán tudok csak másoknak. Ez a legnagyobb küzdelem az életemben, elmondani, mi is történt valójában. Hiba volt, hogy mindenkiben megbíztam. Edzőmre, Francisra apámként tekintettem, de őt nem vádolom, mert rengeteget tett értem.” Bryan Farnum egy rádióadásban elmondta, mindenki tudta, hogy valami nincs rendben Johnson szöuli lebukásával, de erre nem volt bizonyíték. A sprinter mély depreszszióba került, Farnum szerint sokan erőt meríthetnek abból, ahogy felállt a padlóról.
Van azonban még valaki, aki fontos szerepet játszott Ben Johnson életében. Kortársáról, a doppingolással szintén megvádolt Carl Lewisról – aki Szöulban a helyére lépett – ezt mondja: „Sohasem ismerte el a tehetségemet. Amikor az 1984-es olimpián négy aranyat nyert, én örültem a sikerének, nem volt bennem keserűség. Ám amikor eljött az én időm, ő nem tudta elfogadni, hogy valaki gyorsabb nála. Mára kicsit javult a helyzet, de meglátjuk, mit fog szólni ahhoz, ami a novemberben megjelenő könyvemben van. Néha újranézem azokat a futamokat, amelyeken megvertem őt. Jó látni, hogy milyen gyors voltam.”
És hogy mi a helyzet manapság? „Azt mondják, el sem tudom képzelni, mi folyik odakint, állítólag semmi nem változott, a profi sportolók gyakran nyúlnak doppingszerekhez. De úgy gondolom, hatásuk inkább pszichés, nem tesznek gyorsabbá” – mondja Jonhnson, aki az önbizalmát nem veszítette el. Ez következő véleményéből is kitűnik: „Usain Boltról nem tudok semmi rosszat mondani, csodálom, ahogy fut. Ha huszonkét évvel később születtem volna, most remek vetélytársak lennénk, de nem hiszem, hogy legyőzne engem.”
origo.hu
Elütöttek egy nőt Szegeden, súlyos állapotban van
