Először – és mindmáig utoljára – 1987-ben nyert magyar bajnoki címet a DVSC, és mindjárt azzal a lendülettel, nagy elszántsággal, becsvággyal és tudással, de igen korlátozott egyéb eszközökkel vágott neki Európa meghódításának. Emlékszem például, 1992 februárjában, a trondheimi KEK-elődöntő visszavágóján a Byasennel szemben továbbjutott alakulat három legjobbjának extra prémiumát mi, kísérők – vezetők, szponzorok, újságírók – dobtuk össze, csekély 40–100 dollárokkal szálltunk be, mégis nagy volt az öröm.
Az 1990-es évtized közepére aztán tágult a tér, „Loki-hitbizományba” került az EHF-kupa. Az 1994-es serleget még 44-44-es összesítéssel, idegenben lőtt gólokkal elvitte a dán Viborg, de egy évre rá az elődöntőben a német Buxtehude elleni, hazai
21-21-et követően az idegenbeli visszavágón a 23-23, azaz a második 44-44 már finálét ért – szalagcím a korabeli sajtóból: Hú, de buksz te, Buxtehude! –, a döntőben pedig a harmadik 44-44 (a Bäkkelagetsszel szemben 22-14-es előny itthon, 30-22-es vereség Norvégiában) végre kupadiadalt eredményezett! 1996-ban a címvédés is sikerült, hasonlóan észveszejtő párharcok árán: a negyeddöntőből 40-40-nel vitt keresztül az út a dán Gudmén, a végjátékban a norvég Larvikkal szemben megtette a
38-38 is.
Aztán a DVSC jó időre leszorult a hazai dobogóról is, míg idén vissza nem kapaszkodott oda. Kellett hozzá egy öntörvényű, a modern élsportban sajátos elveket valló többségi tulajdonos, vagy inkább mecénás, Gellén András, valamint a februárban viszszahívott, visszatért egykori sikeredző, Köstner Vilmos. Aki bajnoki döntőbe és ezüstéremig vezette a „Lokit”, a szeptemberi, lublini BL-selejtezőből pedig a lengyel házigazda, a dán Vejen és a szerb Zajecsar előtt a legrangosabb kontinentális kupa főtáblájára. A csapat itt az osztrák Hypóval, a német HC Leipziggel és a spanyol Itxakóval alkot egy kvartettet, és a nyolcba jutáshoz sem kellene nagyobb csoda, mint amilyeneket az idei esztendő máris hozott.
Ezt szombat este már a BL-bemutatkozás igazolta: a Loki úgy verte 22-21-re a Hypót, hogy kezdetben, 6-1-nél vagy félidőben 13-7-nél szántuk a hajdani nagycsapatot, illetve annak romjait. Hisz nem elég, hogy a hetvenedik évét taposó menedzser és önkényúr, Gunnar Prokop visszavonulásával a pénz is tovatűnt Südstadtból, így a kiszemelt légiósok sorra hátráltak ki szerződéstervezeteikből, a foghíjas keret több tagja is megsérült; a brazil beállós és csapatkapitány, Piedade mindjárt az osztrák liga legelső mérkőzésének harmincadik másodpercében. Amikor a debreceni meccs után megkérdeztem tőle, milyen jövőképet lát a Hypo előtt, kényszeredett mosollyal felelte: „Gunnar nélkül minden más, korábban el sem tudtuk képzelni, hogy anyagi gondjaink lehetnek. Most vannak. Mindent elölről kell kezdeni, új csapatot kell építeni, de még nem látszik pontosan, kiből, miből.” A papírforma azt mutatja, hogy mire a fiatalok talán beérhetnek, addigra a maradék kulcsemberek szétszélednek, a jelek szerint e jó három évtizede fenntartott mesterséges alakulat lassú, természetes halált fog halni. Martin Matuschkowitz edzőt a vereség után rövidebb távú gondok emésztették, a szörnyű első félidőt is pillanatnyi okokkal magyarázta: „Nagyon idegesen, elfogódottan kezdtünk, a lelátó hangulata agyonnyomott bennünket. Szerintem a női Bajnokok Ligájában nincs még egy ilyen szurkolótábor, minket az osztrák bajnokság harminc nézője végképp nem készíthet fel erre.”
Valóban, Debrecenben hatalmas a kézilabda, egyáltalán, a sport hátországa. Nemcsak játékosokat nevelnek, hanem még drukkereket is, a Főnix-csarnok és annak több mint háromezres közönsége különleges miliőt és atmoszférát árasztott. Amelybe még a „száz százalék magyar” elmélet is illeszkedik, bár ennek természetesen nemcsak ideológiai, hanem gazdasági alapjai is vannak. Ha ugyanis valaki szinte egyedül tart el ilyen szintű csapatot, érthető, ha nem „máma itten, holnap ott” típusú légiósokra szórja a pénzét. A homogén DVSC szombaton megmutatta, miért juthatott idáig, ám azt is, milyen nehéz útja lesz tovább, felfelé. A BL-tűzkeresztségen átesett Köstner Vilmos ugyanakkor teljes joggal mondta: „Első bálozók voltunk, és ilyenkor nem csak azt kell nézni, hogyan táncoltunk, már annak is örülhetünk, hogy egyáltalán táncolhattunk.”
A Hypo ezzel ellentétes utat jár, Südstadtban valószínűleg közel az utolsó tánc. Aztán mindennek vége?
Kikapott a Győr. A DVSC-nél merészebb célokkal, de gyengébben rajtolt a női BL másik magyar résztvevője, a Győri Audi ETO KC. A 2009-es finalista 31-28-as vereséget szenvedett tegnap a 2008-as BL-győztes Zvezda Zvenyigorod vendégeként a D csoportban. A sérült Simona Spiridont nélkülöző győrieknél Görbicz Anita volt a legeredményesebb 9 góllal.
A férfi BL-ben három forduló után is százszázalékos az MKB Veszprém a B csoportban, miután szombaton saját csarnokában 27-26-ra verte a Montpellier-t. A franciák szinte végig vezettek, ám a magyar bajnok, kihasználva, hogy a vendégek legjobbja, Nikola Karabatic térdsérülése miatt kidőlt, Perics kapus vezérletével fordított.
A C csoportban a Pick-Szeged tegnap a dán Aalborgot fogadta, a továbbjutás miatt győzelmi kényszerben. A hazaiak meg is feleltek ennek az igénynek, hiszen 37-28-ra felülkerekedtek.
origo.hu
Havi 750 ezret kapott a Volánbusztól Magyar Péter öccse, amikor Magyar Péter a cég igazgatóságában ült
