Három esztendő
Összesen 161 milliárd forint – ennyit vár a kormány egy év alatt a válságadóból. A bevezetett közteher idén, és még két évig lesz érvényben úgy, hogy az energiaipari szereplők 70, a távközlési szektor 61, a kiskereskedelmi láncok pedig további 30 milliárdot fizetnek be. Az adó mértékének megállapítása az energiaszektor esetében a legegyszerűbb. Itt az adóalapként szolgáló előző évben elért nettó árbevétel 1,05 százalékát kötelesek befizetni az érintettek. Nem egyszerű azonban meghatározni az adózó cégek körét, hiszen a törvény „energiaellátó vállalkozást” említ. Ebbe az első értelmezések szerint a piaci energiakereskedőkön túl beletartoznak a lakosságot ellátó egyetemes szolgáltatók, de nem részesei a hálózatokat és egyéb infrastruktúrát működtető társaságok. A telekommunikációs cégek esetében az árbevétel ötszázmillió alatti része után két százalékot, az ötszázmillió és ötmilliárd közötti rész után négy százalékot, az e feletti adóalapra 6,5 százalékot kell eljuttatni a büdzsébe. A kiskereskedelmi láncoknak ötszázmilliós árbevételig nem kell különadót fizetniük. Az ezen túli, és a harmincmilliárd forint alatti részhez 0,1 százalékos, a 30 és 100 milliárd forint közötti hányadhoz 0,4 százalékos, a százmilliárd feletti adóalaphoz pedig 2,5 százalékos adókulcsot rendelt a törvény. A javaslathoz több ellenzéki módosító indítvány érkezett. Az MSZP a különadóból befolyt bevételt az adott ágazat fogyasztói érdekében felhasználható forrásként kezelné. A Jobbik-javaslat azt célozta: emeljék ki az adóalanyok közül az internetszolgáltatókat és az üzemanyag-kiskereskedőket. (D. L.)
Négyötödös többséggel döntöttek a képviselők arról, hogy a házszabálytól eltérve egyazon napon, tegnap lefolytatják a vitát a javaslatról, s arról szavaznak is. A vitában a fideszes Rogán Antal (képünkön) azzal érvelt, hogy a különadó bevezetésére azért van szükség, mert az előző kormány meghamisította a költségvetési adatokat, és csak az átadás-átvétel után derült ki: 500 milliárdos lyuk tátong a büdzsében, ekkora többletbevételre van tehát szüksége az államnak, hogy a 3,8 százalékos hiánycélt tartani tudjuk. Hangsúlyozta, lényeges különbség van a szocialista és a jelenlegi kormány adópolitikája között. Most ugyanis nem a kisembereket, a kis- és a középvállalkozásokat terhelik meg, hanem azokat, akiknél a legtöbb profit keletkezett. Szerinte ezért igazságos ez az adórendszer, amely ugyanakkor méltányos is, hiszen a különböző ágazatok sajátosságait is figyelembe veszik.
Puch László (MSZP) azzal érvelt, hogy tulajdonképpen egy 1-1,5 százalékos burkolt forgalmiadó-emelésről van szó, hiszen a rendkívüli terheket az érintett ágazatok a fogyasztókra fogják hárítani. Baja Ferenc (MSZP) pedig nehezményezte, hogy a „megszorításokat” a kormány egyeztetés nélkül vezeti be. A KDNP-s Hargitai János erre azt felelte: a válságadó kivetése és a személyi jövedelemadó rendszerének átalakítása lehetővé teszi, hogy Magyarország visszavegye a büdzsé megalkotásának jogát a Nemzetközi Valutaalaptól. Hegedűs Tamás (Jobbik) kijelentette, pártja egyetért az intézkedéscsomag irányával, de hatósági fellépéssel kell megakadályozni, hogy a számlát végül a fogyasztók fizessék. Az LMP-s Scheiring Gábor viszont arról beszélt, hogy az arányos jövedelemadó és a tízszázalékos társasági adó tervét is vissza kell vonni, a válságadók kapcsán pedig az egyeztetést és a hatástanulmányokat hiányolta.
A Fidesz, illetve a KDNP mellett a Jobbik is támogatta végül a javaslatot, az MSZP 44 tagja nemmel voksolt. Az LMP 12 képviselője tartózkodott a voksoláskor.
