Fedák Sári pedálozik

Strufli, strimpfli, cumpli, bicikli. Nyelvészeti szempontból leginkább: kerékpár, Kosztolányi szerint. Úri mulatság, a női emancipáció drótszamara, a nagyvárosi életérzés jelképe, és még ennél is több: szabadság két keréken. A Kiscelli Múzeum november 14-ig látogatható tárlata képzeletben felfesti a kerékpár évszázados útját az első velocipédektől a kritikus tömeg megjelenéséig.

Ha majd megírják a XIX. század társadalom- és gazdaságtörténetét, a kerékpár feltalálását és fejlődését aligha hagyhatják ki belőle – jegyezte fel 1896-ban bizonyos Henry Garrigues amerikai nőgyógyász, mint a téma abszolút szakértője. Mert ha valaki, hát a nőgyógyász tévedhetetlenül nyomon tudta követni, ahogy a semmiből jött új szerkezet, a velocipéd, aztán a szebbnél szebb, ma már muzeális értékű drótszamarak hatására a nők végre megszabadultak a fűzőktől, a fenékre szerelt turnűröktől, az uszályoktól és más hasonló ruházati kínzóeszközöktől, és mondjuk egy női vázas Puch nyergébe pattanva, kényelmes, buggyos nadrágban merészeltek a rendelésre érkezni.
1892-ben egy amerikai újságírónő, Elizabeth Pennel Berlintől Budapestig kerekezett velocipédjén, demonstrálva az erősen férfiak uralta polgári társadalom számára, hogy a nők is képesek komoly sportteljesítményekre. Ezzel közel egy időben megalakultak az első női kerékpáros egyesületek, élükön Fedák Sári primadonnával, az egyik első – feljegyzett – magyar női kerékpárossal, aki előszeretettel fotóztatta magát drótszamara mellett. És akkor valami elkezdődött. Hogy az emancipáció túlkapásainak ki örül, ha valaki, egyáltalán, inkább szociológiai tanulmányba illik, a FreeCikli kiállítás ennél színesebb feladatra vállalkozik.
A tárlat első egysége újságcikkek, filmhíradórészletek, fotók segítségével a vasparipa történetére koncentrál az első szerkezetek budapesti megjelenésétől a biciklisdivaton át a kerékpár tömegtermékké válásáig. „Gyalog többé sose mék, itt a Wonder csodagép!” – hirdette egy 1928-as plakát. Innen már csak néhány ugrás, és eljutunk 2008-ig, a világ legnagyobb tömeget mozgósító budapesti kerékpáros felvonulásáig, a Critical Massig.
Több mint száz, főleg magángyűjtőktől beszerzett veterán bicikli sorakozik a Kiscelli Múzeum Szoborcsarnokában az 1890-es években gyártott biztonsági kerékpártól a Hora Nándor-féle triplette-en át a gyönyörű Bosch-lámpás The Best bringákig.
A kiállítás második része a nők jogainak fokozatos kiterjesztésén és a női divat változásain keresztül mutatja be a női emancipáció és a biciklizés kapcsolódási pontjait, a Kriptában berendezett blokk pedig már a jelenbe repít vissza. Itt kaptak helyet a futár szubkultúra, a romkocsmák, a Critical Mass mementói, s hogy a jelen idejű múlt se maradjon ki, a FreeCikli Európa legrégebben épített kerékpárpályája, az 1896-ban épült Millenáris Velodrom (kultikus nevén a Milli) történetével is foglalkozik.