Grammatici certant

Az ellenségem ellensége a barátom. Balázs Géza nem gondolt erre a lélektani, egyben politológiai alaptörvényre, amikor A nyelvrokonságról című tanulmánykötetet oly lesújtóan ítélte meg (Magyar Nemzet Magazin, augusztus 21.). Nem tette volna, ha előre látja, mennyire örülnek majd ennek a műkedvelő őstörténészek, sumerológusok s hasonszőrűek. Még ha ellenszenves hangnemben és érveléssel is, de alapjában mégiscsak Honti Lászlónak és munkatársainak igaza a lényeges (néhányukét Balázs Géza is kifogástalannak ítélte), s ehhez képest a méltatlan stílus megbocsátható. Még ha ebben olykor éppen az ellentábort utánoznák is. Szabó Dezső közírói stílusa sem illett úri társaságba, hatása a maga korában mégis rendkívüli volt. Így Balázs Gézának azt a sommás megállapítását, hogy ez a kötet tudományos ismeretterjesztésre és közoktatásra alkalmatlan, igazságtalannak, főként elhamarkodottnak vélem. Várjunk egy évet, lássunk utána elfogulatlan közvélemény-kutatást e tárgyban, és akkor lesz jogunk megállapítani, a gyűjteményes vitairat elérte-e célját.
Mert Balázs Gézának másban sincs igaza. Kétszer is azzal érvel, hogy a kötetben talált állítások ellentmondanak egymásnak. Mind a kétszer téved. A magyar fajvédelem történetében a németellenesség és a zsidóellenesség nem mondott egymásnak ellent. Megint Szabó Dezsőre és annak idején népes táborára hivatkozom: ez tán Balázs Gézát is meggyőzi. De a nyelvrokonság és a néprokonság (az etnogenezis) azonosításának kötetből idézett cáfolata sem rejt magában ellentmondást. Ideidézem a Balázs Gézától kifogásolt mondatot: „Az uráli nyelvek és nyelvcsoportok szókészlete […] lehetővé teszi a távoli korok társadalmi és kulturális viszonyaiba való bepillantást is.” Erre mondja ő, hogy ez a nyelv és nép azonosítását sejteti. Nem tudom, miért. Hiszen a nyelvrokonok hasonló társadalmi és kulturális (ősi szinten folklorisztikus) viszonyai egyáltalán nem a géneken alapultak, alapulnak, hanem a hasonló gazdasági-társadalmi viszonyokon, divatos terminussal: szocializációjukon.
Balázs Géza említi, hogy sokan várták már a finnugor szaktudomány válaszát a hunfalvyzó, budenzező műkedvelők tudománytalan ötleteire. Én is vártam a méltó feleletet. Az ismertetett kötet egy része meg is felelt várakozásaimnak. Én sem értek egyet a vásári hangnemmel, de bízom abban, hogy egy új kiadás ettől megszabadulva még szélesebb olvasóközönséget ismertet meg nyelvünk hiteles őstörténetével, és győz meg az öncsinálta „őstörténészek”, „nyelvtudósok” badarságairól.
A Horatiustól (Epistulae 2, 3, 78) vett címbeli idézet folytatódik: et adhuc sub iudice lis est. A nyelvészek vitatkoznak, és a pör még a bíróság előtt van.

Péter László
nyugalmazott egyetemi tanár,
Szeged