Húsz év, öt választás

1990-ben, amikor Demszky Gábor, „a demokratikus ellenzék legendás alakja” bejelentette, hogy az országos politika helyett inkább a helyi közéletben, a fővárosi önkormányzatban kíván politizálni, a liberálisok holdudvarában elterjedt, hogy ezzel Demszkyt parkolópályára tette a Mérleg utcai pártközpont.
Az ellenzéki párt politikusát 1990 őszén az akkor még a kerületi delegáltakkal együtt 88 tagú Fővárosi Közgyűlés választotta meg Budapest főpolgármesterévé, mégpedig a Fidesz külső támogatásával. Bár közvetlenül nem szavazhattunk a főpolgármesterre, a helyhatósági választáson induló valamennyi párt megnevezte jelöltjét. Az SZDSZ tehát Demszkyt, a Fidesz Ungár Klárát, az MDF Barsiné Pataky Etelkát, az FKGP Rácz Sándort, az MSZDP Borbély Endrét jelölte. Az MSZP akkor még nem heverte ki az országgyűlési választáson elszenvedett csúfos vereséget, belső vitáival volt elfoglalva, nem is nevezett meg jelöltet. A kétfordulós önkormányzati választás elég nagy érdektelenség mellett zajlott, az első forduló nem is lett eredményes, a második fordulóban is csak a szavazásra jogosultak 34,9 százaléka vett részt. Az SZDSZ 25 mandátumot (34,68 százalék) szerzett, az MDF 27, 35 százalékkal 20-at, a Fidesz 18,16 százalékot ért el, ezzel 13 mandátumhoz jutott, az MSZP 7,25 százalékkal 5 helyet, míg a KDNP 4,95 százalékkal 3 mandátumot szerzett.
Demszky csak a Fidesz támogatásával válhatott főpolgármesterré, ugyanis Ungárék Barsiné Pataky Etelkával szemben őt támogatták, ugyanakkor a Fidesz nem lépett koalícióra az SZDSZ-szel. Demszky tehát a Fidesz segítsége nélkül nem ülhetett volna be a főpolgármesteri székbe, ezért is hangzik elég nagyképűen minapi kijelentése, hogy „volt egy kísérlet az SZDSZ–Fidesz-koalícióra Budapesten, amit Ungár Klára próbált tető alá hozni.” „Beszálltak volna, de ennek feltételéül azt szabták, hogy hozzájuk tartozzék a vagyongazdálkodás és a költségvetés. Behozta Klára Orbánt mint a Fidesz vezetőjét, hogy akkor erről egyezzünk meg, de végül nemet mondtam.” Demszky emlékei szerint Orbán Viktor dühösen ment el, ami, valljuk meg, az előzmények ismeretében érthető is, hiszen lényegében a semmiért támogatták a főpolgármesterségét.

1994-ben az SZDSZ annak ellenére lépett koalícióra a korábban politikai ellenfélnek aposztrofált MSZP-vel, hogy az megszerezte az abszolút többséget a parlamentben. A két pártnak együtt kétharmados többsége lett, amit 1994 szeptember végén, tehát szinte közvetlenül az önkormányzati választás előtt arra használt, hogy megváltoztatta az önkormányzati választásról szóló törvényt, egyfordulósra módosította, és előírta, hogy a polgármestereket közvetlenül kell megválasztani. A 2010 októberétől felére csökkenő Fővárosi Közgyűlés abban az évben is szűkült, 66 tagúra.
Demszky ekkorra már közismert és népszerű politikusnak számított, így gyakorlatilag be lett betonozva a főpolgármesteri székbe. Ráadásul a törvény mind a mai napig megengedi, hogy bármennyiszer újraválaszthatók a polgármesterek. Ekkor hatan indultak a főpolgármesteri székért, Demszky (SZDSZ) mellett Latorcai János (Fidesz, MDF, KDNP), Baráth Etele (MSZP), Szabó János (FKGP–Miép), Kolláth Pál (Munkáspárt) és Magyar György (Köztársaság Párt – Vállalkozók Pártja). Demszky 36,28 százalékkal nyert, fővárosi többségét az SZDSZ–MSZP-koalíció biztosította.
1998-ban három jelölt indult a főpolgármesteri posztért, és ugyancsak Demszky Gábor nyerte a választást, mégpedig igen nagy arányban, 58,22 százalékkal, köszönhetően annak, hogy az MSZP jelöltje, Katona Béla visszalépett a javára. A jobboldali jelölt szintén Latorcai János (Fidesz, MDF, MDNP, FKGP) volt, ám a széles öszszefogás eredményeként is csak 38,97 százalékot tudott elérni. A munkáspárti Kolláth Pál 2,8 százalékot ért el. 1998 és 2002 között tehát ismét az MSZP–SZDSZ-koalíció irányította Budapestet.

2002-ben Demszkyvel szemben függetlenként, a Fidesz támogatásával Schmitt Pál indult el a versenyben, ám 35,85 százalékos eredményével ő is alulmaradt. Demszky 46,7 százalékkal ismét nyert. Gy. Németh Erzsébet, bár nagy volt az SZDSZ részéről a nyomás, hogy visszalépjen, állva maradt. A sajtóhírek szerint Demszky állítólag pártja koalícióból való kiválásával is fenyegetőzött, sőt a csúnya kampány keretében még azzal is meggyanúsította Schmitt Pált és a szocialistákat, hogy öszszeesküdtek ellene a háttérben. A nagyobbik kormánypárt, az MSZP jelöltje végül csupán 13,17 százalékos támogatottságot ért el. A baloldali–liberális koalícióban azonban ekkorra már megerősödtek a törésvonalak, csupán a hatalom kényszere tartotta össze őket a fővárosban is újabb négy esztendeig. A főpolgármesterségért folyó versengésbe a MIÉP igazi nehézsúlyú versenyzőt, magát a pártelnököt, Csurka Istvánt indította, ám ő csupán 3,26 százalékot ért el. Droppa Györgynek, a Centrum Párt jelöltjének be kellett érnie 0,59 százalékkal, Karacs Lajosnénak (Munkáspárt) pedig 0,42-vel.

2006-ban Demszky Gábor mindjárt a választási kampány kezdetén bejelentette, hogy utoljára méreti meg magát, kihívója Óbuda addigi polgármestere, Tarlós István lett függetlenként, ugyanakkor a Fidesz és a KDNP támogatásával. Az MSZP ismét gesztust tett, visszaléptette saját jelöltjét, Molnár Gyulát, átengedve a szocialista szavazatokat Demszkynek. Ennek ellenére Tarlós majdnem megverte az immár MSZP– SZDSZ-es közös jelöltként kampányoló Demszkyt, 45,20 százalékot ért el, de a győztes csekély különbséggel ismét csak Demszky Gábor lett 46,86 százalékkal. Ehhez a győzelemhez azonban szükség volt a jobboldaltól ekkorra már végérvényesen eltávolodó MDF és a MIÉP segítségére is, akik annak ellenére állítottak jelölteket, hogy nyilvánvalóvá vált a korábbi évek tapasztalata alapján: csak erős összefogással, egyetlen jobboldali jelölttel lehet megfosztani főpolgármesteri pozíciójától Demszkyt. Katona Kálmán (MDF) 6 százalékot ért el, míg a MIÉP-es Zsinka László 1,4 százalékot.
A botrányt botrányra halmozó, egymással is marakodó koalíciót a feszült, bukással fenyegetett helyzetekben azután az MDF-frakció rendre kisegítette, ami jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy az egykori rendszerváltó jobboldali párttól 2010-re végérvényesen elpártoltak szavazói.
A Magyar Kommunista Munkáspárt 2006-ban is indított jelöltet Székely Péter személyében, aki 0,54 százalékot ért el. Székely Péter egyébként a főváros vagyongazdálkodásában korábban jelentős szerepet játszó Székely Gábor volt SZDSZ-es főpolgármester-helyettes fia.