Jól megtervezte a debreceni metrót Térey János. Talán a távoli jövőben az általa kialakított nyomvonalon meg is lehetne valósítani: „a metró a Millennium térig az utca szintjén fut, majd a Tócóskertig a föld alatt, mélyvezetésben, s onnét megint a felszínen”. Mindez azonban jelen pillanatban csupán, akár a legjobbnak járó díjat elnyerő dráma világa, Nagy Jeremiás országgyűlési képviselő elméjében létezik. A helyszín tehát kétszeresen virtuális, azaz Jeremiás a nem létező, némi karcossággal spékelt futurisztikus Debrecenjéről egy számunkra ismeretlen prófétai térben, isteni és emberi között fantáziál.
Valló Péter rendezése mindezt – feltehetőleg maga sem így akarva megszerkeszteni az előadást – csak jelzésszerűen érzékelteti. A takarosan kialakított, angol és kínai feliratokkal is ellátott metróállomások között a nézőtér forgatásával utazhatunk, egy, a távoli szép jövőben megszülető Debrecenben, ami itt, mármint a Gobbi Hilda Színpadon, ellentétben a drámaszöveggel, nem szellemi képzet, hanem csupán hevenyészett tévésorozatos hangulatot árasztó valóság. Jeremiás modern konferansziéként sétál lezser eleganciájú zakójában a különböző állomások között, ahol a sok bolond ember a sztrájk idején, ki tudja, miért, föld alatti villanyosra vár, s rettentő valószerűtlenül próbál viselkedni. Valló munkája nyomán a futurisztikus látomások idétlen, sablonízű sci-fi töredékekké, a szürreális, finoman komponált találkozások, beszélgetések pedig erőltetett ráismerésekké, sokszor a semmiben lógó párbeszédekké alakulnak.
Ennek további, végzetesnek tekinthető következményei vannak. Jeremiás, az ószövetségi próféta groteszk alteregója, szeretett városa, Debrecen orcájára ütve erősen ironikus, önmarcangoló szemlét tart élet és halál felett Téreynél. Az előadásban izzadságszagú számvetés, kisstílű krakélerkedés az, amit László Zsolt Jeremiásától láthat a néző, csupán a metrópokol bugyraiban mellészegődő Vergiliusa, Cucor, a volt osztálytárs és jó barát (Stohl András) javít még valamit a helyzeten. (Stohl ugyanis jól játszik, akár, hogy csak a legkiemelkedőbbeket említsem, Blaskó Péter vagy Szarvas József.)
Indokolatlan idegen testnek hatnak a dráma alapján beiktatott református énekek, Ráday Pál dicsérete és Szenczi Molnár zsoltárátirata, mint ahogy a semmibe veszik a Júdát figyelmeztető, pusztulását megélő Jeremiás prófétával való párhuzam, s persze érvénytelenné válik a vallási és a nemzeti konnotáció is. Átélhetetlen a debreceni kánikulában Isten hidege, a különös, hideglelős hőségnek az a fajta fizikai érzete, amely hangulatában egyik szervezőelve a Térey-opusnak.
Valló mentségére legyen mondva, hogy az adaptáció rendkívül nehéz, szinte lehetetlen vállalkozás. Mindenesetre Térey János gazdagon, fortélyos fantáziával rétegzett szövegeit, a dráma szintjeit sokkal jobban vissza tudta adni az ugyancsak Valló Péter rendezte, igaz, csonka felolvasó-színházi változat.
(Térey János: Jeremiás, avagy Isten hidege. Nemzeti Színház Gobbi Hilda Színpad. Rendező: Valló Péter.)
origo.hu
Egy ember életveszélyesen megsérült egy balesetben Bábolnánál - kiderült, hogy az autó tele volt migránsokkal
