Kiszámítható az új médiarendszer

Szalai Annamária szerint nem az ő dolga, hogy meggyőzze az új médiarendszer ellenzőit. A médiatanács tegnap hivatalba lépett elnöke azt mondja, Európa számos országában működik a Magyarországon formálódóhoz hasonló berendezkedés, és a több kormányzati cikluson átívelő megbízatás megteremti a kiszámíthatóság feltételeit.

Bodacz Balázs
2010. 10. 22. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Mivel tudja visszautasítani azt a véleményt, hogy megtörtént a média kormánypárti megszállása?
– Én azokkal az emberekkel dolgozom együtt, akiket a parlament megválasztott. Az Országgyűlés kétharmados többséggel döntött a médiatanács tagjairól. Maga a törvény írja elő, hogy a tagokat ilyen aránynyal kell megválasztani. Eddig is és ezután is azokkal a szakemberekkel dolgozom együtt, akiket a képviselők megbíztak. A médiatanács jogalkalmazó, ebből következik, hogy a megszületett jogszabályoknak megfelelően végzem a munkámat.
– A médiatanács tagjai kilenc évig maradnak hivatalban, nem lehet őket visszahívni. Tehát ciklusokon keresztül azok láthatják el a felügyeletet, akiket a jelenlegi kormánytöbbség most megválasztott.
– A folytonosság éppen hogy kiszámíthatóvá teszi a rendszert, és ez hiányzott az elmúlt években. Emlékezzünk, a folyamatos egyeztetési kényszer a politikai oldalak között nagyon sokszor vált meddő vitává, végső soron pedig a működésképtelenség szélére sodorta a közmédiát. Az MTV-nek, a Duna TV-nek és a Magyar Rádiónak nincs hivatalban lévő elnöke, mint ahogyan az Országos Rádió és Televízió Testület is közel egy évig működött elnök nélkül. Az egyeztetési kényszerrel elviekben nincs semmi gond – addig, ameddig nem teszi tönkre az adott területet. Jelen esetben ez megtörtént. A konszenzuskényszer ráadásul nem automatikus záloga a politikai függetlenségnek, elég csak azt említeni, hogy olyan pártok delegáltjai is részt vehettek a közmédiát érintő döntésekben, amelyek már kiestek a parlamentből.
– Most a kormányerőkön kívül senki nem szólhat bele a médiát érintő kérdésekbe.
– A kormánynak a jogszabályok értelmében nincs módja beleavatkozni a média ügyeibe. Az Országgyűlés felügyeli a hatóságot, az Országgyűlés választotta a médiatanácsot és a közszolgálati kuratóriumot. A médiatörvény megszületése idején még nagyon közeli élmény volt az egypárti berendezkedés, nem voltak kereskedelmi tévék, nem volt internet, ezért a jogalkotók a fékek és ellensúlyok beépítésével próbálták meg úgymond kiegyensúlyozni a médiarendszert. Ez oda vezetett, hogy ezek a súlyok lerántották az intézményeket a víz alá. Ha valaki manapság azt állítja, hogy nincs lehetősége véleménye elmondására, az nem tudja, mit beszél. Bárki szabadon indíthat lapot, televíziót, rádiót, internetes tartalmat. Az új típusú médiafelületek megjelenésének következtében már sem hírt, sem véleményt nem lehet visszatartatni vagy eltitkolni. A médiafelügyeletnek ezért egészen más dolga van, mint volt, és a korábbi rossz tapasztalatok tükrében még inkább felértékelődhet a stabilitás és kiszámíthatóság.
– Ön szerint ezek az érvek meggyőzik a helyzetet ellenzőket?
– Nem, de nem is az én dolgom, hogy meggyőzzem őket. De nézzük a tényeket: számos olyan ország van az Európai Unióban is, ahol a közmédiát illető személyi döntéseket nemhogy kétharmadnál kisebb parlamenti támogatással, hanem egyenesen az Országgyűlés megkérdezése nélkül meg lehet hozni. Franciaországban közvetlenül az államfő nevezi ki a közszolgálati televízió vezetőjét. De Magyarországon is volt hasonló példa, ráadásul nem a diktatúrában: a volt Nemzeti Hírközlési Hatóságot irányító tanács tagjait a szakminiszter nevezte ki öt évre, az elnököt pedig a tárcavezető javaslatára a kormányfő bízta meg, szintén öt évre. Tehát a szocialista-liberális éra idején egy fontos felügyeleti szerv vezetéséről a parlament megkérdezése nélkül döntöttek, ráadásul a megbízatások túlnyúltak a kormányzati ciklusokon. Semmi olyat nem tartalmaz az új szabályozás, amelyre ne volna külföldi, vagy hazai példa.
– Önt többen máris médiacsászárnőnek nevezik, hiszen egyszerre vezeti a technológiai felügyeletet ellátó Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságot, valamint a tartalmi ellenőrzést végző médiatanácsot. Nem tudok arról, hogy volt-e valaki a médiairányítás világában, akinek ennyi kulcsfontosságú hatáskör összpontosult a kezében.
– A konvergens hatóságok esetében, Nagy-Britanniában, Finnországban, Ausztráliában kísértetiesen hasonló a modell. Mindez rengeteg feladatot és óriási felelősséget jelent. De minthogy a jogalkotó szándékából megnyílt a kiszámítható és nyugodt építkezés lehetősége, remélem, hogy sikerül eredményesen részt venni egy hatékonyan, a nézők, a közösség érdekében működő médiarendszer felépítésében.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.