A folyamatosan öregedő német társadalomban egyre nagyobb gondot jelent az ápolást igénylő idős emberek ellátása, mivel sokan nem akarnak vagy anyagi fedezet hiányában nem tudnak szociális otthonokba menni. Ezért mind többen szorulnak otthoni ellátásra. A családok gyakran külföldi, elsősorban a volt szocialista országokból igyekeznek ápolókat szerezni. Foglalkoztatásuk azonban nem mindenben felel meg az előírásoknak, sokszor illegális keretek között dolgoznak, ami számtalan veszélyt rejt a munkavállaló számára.
A Kelet-Közép-Európából érkezett ápolók nagy többsége (69 százalék) Lengyelországból érkezik, őket követik a románok (15 százalék), a magyarok (7,3 százalék) és a bulgárok (5,5 százalék). Kilencven százalékuk feketén dolgozik, nincs beteg- és nyugdíjbiztosításuk, és lemondanak a munkájukat szabályozó szociális előírásokról. Mindenekelőtt a betegbiztosítás hiánya jelenthet gondot. Betegség vagy baleset esetén ugyanis az orvosi segítségre, kórházi kezelésre szoruló páciens saját maga fizetheti a borsos egészségügyi költségeket. A legális út betartását szolgálják az országban működő munkaközvetítő ügynökségek, 75 közülük kifejezetten Kelet-Közép-Európára specializálódott, ám ezek megítélése is eltérő. A legmegbízhatóbb a Bonnban működő központi közvetítő iroda, egy müncheni ügyvédet azonban nemrégiben 37 ezer euróra büntettek vitatható ténykedése miatt. Ő 1200 euróért teremtett kapcsolatot német családok és magyar munkavállalók között.
A hivatalosan bejelentett külföldi ápolószemélyzet a heti 38,5 órás munkaidő után havi bruttó 1300 euróra (370 ezer forint) tarthat igényt, ezenfelül ingyenlakás és ellátás jár neki. Az adó és a biztosítási díjak levonása után azonban mindössze 700 eurót (200 ezer forint) kap kézhez. Ha a munkaadó nettó 1300 euróval akarja honorálni alkalmazottja teljesítményét, a rá nehezedő teher meghaladja a havi kétezer eurót (570 ezer forint), és ezzel sokszor túllépi a családok anyagi lehetőségeit. Hasonló szolgáltatásért a németek akár 3000 eurót (850 ezer forint) is elkérnek.
A külföldi ápolókat két különböző kategóriába sorolják. Vagy alkalmazottként dolgoznak a családdal kötött szerződés alapján, vagy iparigazolvánnyal rendelkező vállalkozók, akik például nem lakhatnak a munkaadónál. Mindkét esetben előírás, hogy hazájukban is fizessenek társadalombiztosítást. Ha valaki nem ápolóként érkezik Németországba, hanem háztartási alkalmazottként, akkor is segítenie kell az idős embereknek az öltözködésnél, fürdésnél, borotválkozásnál, fogmosásnál és étkezésnél. Feladatkörüket törvény szabályozza.
Napjainkban feltehetőleg százezerre rúg a kelet-közép-európai ápolók száma Németországban. Szakértők szerint legalább további negyvenötezerre lenne szükség.
origo.hu
Itt vannak az ötös lottó legfrissebb nyerőszámai
