Külpolitika változó nemzetközi erőviszonyok között

<p>Közép-Európa áll az új magyar külpolitika fókuszában – nyilatkozta lapunknak a Magyar Külügyi Intézet igazgatója, aki az új erőközpontok felemelkedése ellenére óvott a Nyugat és az Egyesült Államok leírásától. Magyarics Tamás szerint nagyobb erőfeszítést kell tenni a globalizmus jelensége és Magyarország lehetőségeinek tisztázásáért a külpolitikai ismeretterjesztés érdekében.</p>

Zord Gábor László
2010. 10. 28. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A kormányváltás után a Magyar Külügyi Intézet megőrizte szervezeti önállóságát. Mennyiben változik munkájuk a jövőben?
– Az intézet hármas funkciót lát el. Egyrészt tanácsokat ad a Külügyminisztériumnak, például a stratégiai tervezési főosztállyal működik együtt. A második funkció az önálló kutatás. Minden kutatónak megvan az önálló munkaterve, ezek nyilvánvalóan kapcsolódnak a Külügyminisztérium prioritásaihoz. Két hiányterület van, amelyet reméljük, sikerül betölteni. Az egyik Oroszország, illetve a FÁK térsége, amelyre úgy tűnik, hogy egy tehetséges kutatót sikerül megszerezni. A másik a francia nyelvterület, és ezalatt nemcsak Franciaországot értem, hanem a frankofon országokat. A harmadik funkció, hogy egyfajta fórumként működünk, tehát össze tudunk hozni hivatalos és nem hivatalos embereket, kutatókat, és olyan rendezvényeket szervezünk, amelyek a nagyközönségnek is szólnak, például az európai uniós elnökségről. Ezt a hármas funkciót megtartva szeretnénk tovább is fejlődni. Miután a Gyurcsány-kormány megszüntette a közép-európai kutatást a Teleki Intézet felszámolásával, most politikai akarat van arra, hogy megint legyen egy erősebb közép-európai csoportunk. A másik irány pedig, hogy egy oktatási központot hozzanak létre az intézeten belül, amely elsősorban a külügyminisztériumi munkatársak továbbképzését szolgálná.
– Az intézet tevékenysége leképezi a kormányzat prioritásait. Hogyan változik a magyar külpolitika?
– Az egyik legmarkánsabb változás a Közép-Európa-politikában várható. Németh Zsolt államtitkár kiterjesztett közép-európai koncepcióról beszélt. Ez nemcsak a hagyományos Közép-Európát, a visegrádi négyeket jelenti, hanem az orosz és a német nyelvterület közötti országokat öleli fel. Ha ezen belül súlyozni akarunk, akkor van egy lengyel és román stratégiai együttműködés, többek között az energiapolitikában. Magyarország szeretne egy észak-déli energiahálózatot létrehozni az egyoldalú kelet-nyugati irány ellensúlyozására, és a legutóbb aláírt AGRI-megállapodás is ennek egyfajta leágazása. A másik kiemelt terület a közép-európai térségen belül az úgynevezett Duna-stratégia. Ezzel kapcsolatban Martonyi János beszélt arról, hogy itt egy komplex fejlesztési programról van szó, amely nyolc EU-s és négy nem uniós ország együttműködése, kezdve az 5-ös főközlekedési útvonal továbbfejlesztésétől a vízminőségig és a hajózási, kereskedelmi kérdésekig. A harmadik kiemelt terület a Nyugat-Balkán. Az EU-elnökség alatt Magyarország szeretné lezárni a horvát és talán elkezdeni a szerb csatlakozási tárgyalásokat is. A másik újdonság, hogy Magyarország és Oroszország új kapcsolatrendszert szeretne kiépíteni, Orbán Viktor a hírek szerint még az idén Moszkvába látogat. És itt nem csak Magyarországról van szó, hiszen ezek a célkitűzések mind illeszkednek az uniós stratégiai irányokhoz. Magyarország ezen túl nyitni szeretne korábban elhanyagolt területek felé is. Az intézet a minisztériummal és különböző kutatóközpontokkal együtt gondolkodik, például a távol-keleti és közép- ázsiai lehetőségek feltárásában, és az elnökség idején sor kerülhet egy EU–ASEAN csúcstalálkozóra is. A magyar külpolitikai stratégia egyébként a tervek szerint jövőre készül el.
– Mi a legfontosabb cél?
– Magyarország nagy stratégiai érdeke az, hogy megszűnjön a félperiferiális pozíció az Európai Unión belül, és Magyarország inkább a központhoz tudjon tartozni, beágyazódjon jobban az unióba.
– A helyzetet miként befolyásolja, hogy az Egyesült Államok relatív hatalma csökkenni kezdett?
– Nyilvánvaló, hogy az amerikaiak pozíciói egyes területeken már nem a régiek. Ugyanakkor túlzásokba sem szabad esni, hiszen ha megnézzük az egész hatalmi spektrumot, akkor azért láthatjuk, hogy úgy a puha, mint a katonai hatalmuk még mindig az első számú a világon. Valóban, más erőközpontok is keletkeztek, de én óvatos lennék azzal, hogy a jelenlegi trendeket kritikátlanul a jövőbe vetítsem. Mert azért ezeknek az erőközpontoknak is megvannak a maguk bajai, sőt egymással ugyanúgy rivalizálnak, mint az Egyesült Államokkal vagy az EU-val. Ha csak Oroszországról beszélünk, abszolút egyoldalú a gazdasága, évente több százezerrel fogy a népessége, a muzulmán és kínai lakosság a déli területeken, illetve Szibériában növekedik. Kína, igaz, hogy fantasztikus ütemben fejlődik, de nemcsak egy Kína van, hanem van egy XXI. századi, és egy olyan, ahol az emberek többsége enyhén szólva nem ilyen szinten él. Ha a társadalmi, politikai, gazdasági különbségek ott valamiképpen kiegyenlítődnek, akkor jelentős belső érdek-összeütközések lehetnek. Indiáról hasonlóképpen lehet beszélni, sőt ott komoly vallási ellentétek is vannak. Brazília 200 milliós, de a gazdasága nem túl stabil, sok konjunkturális elem van benne. Az amerikai és nyugat-európai vezető szerep sérült, gyengült, de temetni Amerikát, temetni a Nyugatot korai lenne.
– A Nyugat intézményeire, így a NATO-ra hogyan hat mindez?
– A jelenlegi NATO nagymértékben tükrözi még a hagyományos kihívásokra való felkészülést, az átállítás nagyon nehéz. Egy nagy tankerhajónak kell elképzelni, ahol az irányváltás sok időt vesz igénybe. Az új kihívások nem annyira kézzelfoghatók, mint a régiek, és ennek megfelelően a védelmi kiadásokat kevésbé támogatja a közvélemény. Itt van például a kibertámadások veszélye. Kínában több ezer hackert képeznek arra, hogy adott esetben a különböző számítógépes rendszereket megtámadják. Észtország egyszer már elszenvedett egy ilyen támadást – amely feltehetően Oroszországból indult ki. Nagyon sok tagország azt szeretné, köztük Magyarország is, ha az új stratégiában a híres 5. cikkelyt kiterjesztenék nemcsak a hagyományos, tehát katonai támadásra, hanem adott esetben például egy kibertámadásra is. Tehát a kollektív önvédelem fogalmát tágabban értelmeznék, és a közösség ilyen szempontból megújulna.
– Kihívásból van elég. De hogy áll Magyarországon a külpolitikai szakma? Akarnak-e a mai fiatalok külpolitikával foglalkozni?
– Van egy nagyon élénk gyakornoki programunk az intézetben. Magyarországon tucatnyi egyetem, főiskola foglalkozik nemzetközi tanulmányokkal, és ők megkívánják a hallgatóiktól, hogy a BA-diplomáért eltöltsenek bizonyos időt kutatóintézetekben. A Külügyi Intézet feladata az is, hogy az embereket informálja, az angol educate szó értelmében, ami nemcsak oktatást jelent, hanem ismeretterjesztést konferenciák, kerekasztalok, előadások, külpolitikai elemzések segítségével. Magyarországot úgy emlegetik, hogy fokozott mértékben van kitéve külső hatásoknak, ugyanakkor mégis kevés figyelem irányul arra, hogy pontosan mik ezek. Sokat beszélünk arról, hogy a világ összeszűkült, globalizmus van. A globalizmusnak az egyik következménye az, némi parafrázissal élve, hogy semmi sem idegen tőlünk, ami a világban történik. Nyilván mi, magyarok egyedül nem tudjuk ezeket befolyásolni, de a NATO, az EU tagjaként azért tudunk tenni valamit. A döntéshozatalnál ott ülünk az asztal mellett.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.