Mi jöttünk, a rokonok mennek

Mégis igaz lehet a finn–magyar rokonság. Mi szoktunk úgy veszteni, ahogy északi vendéglátóink tegnap: a 94. percben kapott góllal. De ne szégyelljük, hogy ezúttal mellénk állt a szerencse. A magyar labdarúgó-válogatott 2-1-re nyert Helsinkiben, így a vártnál jobban, négy meccsből szerzett kilenc ponttal várja az Eb-selejtezők tavaszi folytatását.

Az E csoport állása
1. Hollandia 4 4 – – 12-2 12
2. Magyarország 4 3 – 1 12-4 9
3. Svédország 3 2 – 1 9-4 6
4. Moldova 4 2 – 2 5-3 6
5. Finnország 3 – – 3 2-6 0
6. San Marino 4 – – 4 0-21 0

Egervári Sándor, mint ígérte, a nyilvánossággal csak a mérkőzés kezdete előtt másfél órával osztotta meg a kezdőcsapatát. A San Marino ellen pályára küldött tizenegyhez képest Vanczákot Lipták váltotta, s Komant Vadócz. A kapitány a felállást 4-4-2-ben, tehát két csatárral adta meg, miközben a nevek alapján nyilvánvaló volt, hogy a magyar válogatott majd egy csatárral (Szalai) és két szűrővel (Elek, Vadócz), tehát 4-2-3-1-s formációban játszik. A hazaiak mestere, Stuart Baxter is egy támadót (Forssell) jelölt a finn együttesbe. A felállásnál fontosabb a tartalom, öt csatárral is be lehet szorulni a saját térfélre, és hét védővel is lehet kezdeményezni.
A finn szurkolókat közepesen hozta lázba a mieink vendégjátéka, szűken húszezer, félháznyi néző gyűlt össze az Olimpiai Stadionban. Pedig a jegyár nem okozhat gondot a két évtizede durván a magyarnak megfelelő életszínvonalról startolt, ám azóta minket gyorsvonatként faképnél hagyott finnek számára. A meccsre tizenöt euróért, azaz két sör áráért is lehetett belépőt váltani.
A kezdésre nulla fok közelébe süllyedt a hőmérséklet – napközben a hó is szállingózott néhány percre –, ami persze Helsinkiben ilyenkor már teljesen normális, ám a magyarok közül nemcsak Király, hanem Dzsudzsák is kesztyűt húzott. Reméltük azonban, hogy ő sem kesztyűs kézzel szándékozik bánni a finnekkel.
Az első tíz perc a taktikai harc jegyében telt el, a finnek kisebb meglepetésre átengedték a kezdeményezést, amivel viszont a mieink nem különösebben kívántak élni. Ezután a hazaiak ritmust váltottak, s a 13. percben ők alakították ki az első helyzetet. Moisander sokadszorra hozta zavarba Vermest, ekkor túl is jutott rajta, beadását Roman Eremenko kapásból szerencsére maga elé, a földre rúgta. Rögtön ezután a magyar válogatott jutott szabadrúgáshoz, Dzsudzsák ballal a sorfalat találta telibe. Majd Rudolf lépett meg egy csellel a baloldalon, a tizenhatoson belülre érve több megoldás kínálkozott, ő ballal csúnyán mellé-fölé durrantott.
A finnek a baloldalon próbáltak kibontakozni, nem is eredménytelenül, Vermesnek elég volt a maga gondja, ráadásul Rudolf sem segített be neki mindig időben. Itt is, ott is egy-egy sárga lap (Lipták, illetve Väyrynen) jelezte a fokozódó keménységet. Az első igazán veszélyes lehetőségre a 45. percig kellett várni, ekkor Väyrynen szánta el magát lövésre úgy 25 méterről; Király verve volt, de szerencsére a labda a felső lécet súrolva hagyta el a játékteret. Összességében feledhető első félidőt láthattunk.
A második játékrészre beállt Koman – Rudolf helyére, így a szerkezet nem változott. Azaz mégis: Gera ment ki a jobb szélre, s középen Koman vette át a szerepét. S kis túlzással az első labdaérintése mindjárt gólt hozott. Az 50. percben jól ugratta ki Szalait, aki megtolta a labdát Jääskeläinen mellett, majd kicsit kisodródva az üres kapuba passzolt (0-1). Ne hallgassuk el, a gólhoz a finn kapus legalább annyival hozzájárult, mint Koman, ahogy mondják, a rokonok elé jött ki, aztán Szalai találatát a szokásos gitárpengetéssel ünnepelhette.
Az északi drukkerek türelme egyórányi játék után elfogyott, füttyszóval igyekeztek életet lehelni a labdarúgóikba. Pezsdülést a 71. perc hozott: bejött Litmanen, a közönség felállva éltette. A BL-győztes klasszis első labdaérintésével helyzetet teremtett, de a mieink ekkor veszélyesebbek voltak: előbb Koman durrantott, majd Gera csúsztatott egyaránt kicsivel mellé. Egervári Sándor Litmanenre beküldte Pintért, de a kottából irányított csapat ettől csak megzavarodott. Az addig hervadt finnek feléledtek, s a 86. percben két védő közül kiugorva Forssell egyenlített. A ráadással együtt az utolsó nyolc perc izgalmasabb volt, mint az előző nyolcvanhat, mindkét oldalon minden támadás helyzetet ért. A végén kétszer is Elek Ákos indított bátran, csellel kontrát, másodszorra jól játszotta meg Dzsudzsákot, aki kilőtte a bal alsót. A középkezdést hármas sípszó követte, 2-1-re nyertünk.
„Megbeszéltük, hogy győzelemre játszunk, s ez, ha néha csikorogva is, de sikerült. A második félidei cserékkel jól nyúltunk bele a mérkőzésbe, az utolsó néhány perc lüktető játékáért külön dicséret illeti a fiúkat” – értékelt Egervári Sándor szövetségi kapitány.
Az esély adott a jó tavaszi folytatásához, a finnek viszont búcsút inthetnek álmaiknak. Mi jöttünk, a rokonok mennek.

Finnország-Magyarország 1-2 (0-0), Helsinki, 18 000 néző, jv.: Kelly (ír). Gól: Forssell (86.), ill. Szalai (49.), Dzsudzsák (94.). Finnország: Jääskeläinen – Pasanen, Heikkinen, Hyypiä, Moisander – R. Eremenko, Sparv (Litmanen, 71.) – Porokara (A. Eremenko, 71.), Väyrynen, Sjölund (Kuqi, 81.) – Forssell; Magyarország: Király – Vermes, Juhász, Lipták, Laczkó (Vanczák, 87.) – Vadócz (Pintér, 75.), Elek – Rudolf (Koman, 46.), Gera, Dzsudzsák – Szalai.