Művészet, vallás, etika

Rudolf Steiner (1861–1925) a huszadik század egyik legbefolyásosabb – egyben legvitatottabb – reformere volt. Amit az antropozófia az ember, a természet és a kozmosz szoros kapcsolatáról vall, azt a gyakorlati életben is igyekezett megvalósítani, amit a többi között a Waldorf-iskolák hálózata vagy éppen a leglátványosabb műve, a Bázel melletti Dornbach fölött álló Goetheanum és a benne ma is folyó munka bizonyít. Munkássága erős hatást gyakorolt a magyarországi organikus építészet fontos képviselőinek a műveire is.

P. Szabó Ernő
2010. 10. 01. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Párhuzamos kiállításokat rendezett a wolfsburgi Kunstmu-seum, hogy Steiner tevékenységének széles körét, máig ívelő hatását, „Steiner kozmoszát” bemutassa. Az egyik tárlat a Rudolf Steiner – A mindennapok alkímiája címet viseli, és a pályáját mutatja be a lehető legteljesebb módon. A másik a Rudolf Steiner és a kortárs művészet címet kapta, és tizenhét kortárs alkotó munkáit prezentálja. A Vitra Design Múzeum munkatársai hozták létre a Rudolf Steiner – A mindennapok alkímiája című tárlatot. Ez negyvenöt bútor, negyvenhat modell, tizennyolc szobor és több mint száz eredeti rajz és számos dokumentum, a többi között Franz Kafkához, Piet Mondrianhoz, Richard Neutrához és Else Lasker-Schülerhez írt levelek segítségével mutatja be Steiner pályáját, de arra is utal, hogy miért éppen Wolfsburg és Stuttgart a második kiállítás két helyszíne. Az antropozófia atyja egyébként a horvátországi Kraljevacban született, amely akkor az Osztrák–Magyar Monarchiához tartozott, gyermekkorában néhány évig Magyarországon is élt, amikor vasutas édesapja a burgenlandi Lajtaszentmiklóson (ma Neudörlf) teljesített szolgálatot.
A huszadik század második felében élt művészek közül Steiner munkásságának egyik legjobb ismerője és szellemi-művészi örökségének őrzője, gyarapítója Joseph Beuys volt, az ő műveivel kezdődik a kortársak tárlata, az arte povera két jeles mestere, Mario Merz és műveivel folytatódik. Vannak látványos jelei a kiállításon a kortárs művészet és Steiner munkássága közötti kapcsolatnak. Ilyen például Katharina Grosse tizenöt méter magas festménye, amely a kiállítási tér közepén egyszerre utal a Goetheanum homlokzati formáira és a festészet szó szerint vett határtalanságára, vagy Tony Cragg szobrai, Helmut Federle festményei, rajzai, amelyek a dornbachi épület egy-egy belső részletével folytatnak párbeszédet. Anish Kapoor a tudomány és a művészet, az esztétikum és a gyógyítás kapcsolatát vizsgálja Imagined Monochrome című installációjával, amelynek az is részét képezi, hogy a tér közepén álló ágyon a látogató fej-, illetve nyaki masszázsban részesülhet, amelynek során, ha a masszőr utasításait követi, lecsukott szemei előtt intenzív színmező jelenik meg, azt a folyamatot is érzékeltetve, amely Steiner szerint a külső és a belső világ között lejátszódik, az Umspüllung (átmosás) jelenségét. A tárlat része annak a kiállítássorozatnak, amelyen keresztül a wolfsburgi Kunstmuseum a kortárs művészet és a társadalmi, etikai és vallási értékek kapcsolatát vizsgálja. Tavaly James Turrell Wolfsburg Project című kiállítását rendezték meg, egy része ma is látható a múzeumban: a Bridget’s Bardo című ledfényt használó installációja. Ez a legnagyobb fényinstalláció, amelyet amerikai művész valaha is készített, a múzeum két szintjét foglalja magába.
(Rudolf Steiner – A mindennapok alkímiája, Wolfsburg, Kunstmuseum, november 21-ig, Rudolf Steiner és a kortárs művészet, Wolfsburg, Kunstmuseum, október 3-ig, Stuttgart, Kunstmuseum, 2011. február 5.–május 11.)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.