A világháborút követően megalakult NSZK ideiglenes jelzővel ellátott fővárosa az újraegyesítés során sokat ígérő kiváltságot kapott. A privilégiumot fémjelző szövetségi város elnevezéssel nagyvonalú előnyhöz jutott ez a mindössze 320 ezer lakosú település. Hat minisztérium továbbra is itt dolgozik. A közélelmezési, a védelmi, az egészségügyi, a környezetvédelmi, az oktatásügyi és a fejlesztésügyi tárca vezetői Berlinben székelnek ugyan, de az adminisztráció továbbra is Bonnban működik. Amíg Karl-Theodor zu Guttenberg védelmi miniszter mellett 516 alkalmazott tevékenykedik, addig a bonni részleg személyzete több mint 2500-ra rúg. A hat minisztérium működését összesen 8500 alkalmazott biztosítja. A népnyelv e helyzetet találóan úgy írja le, hogy a fej Berlinben van, míg a hátsó Bonnban. Az állami intézmények jelenléte azonban gazdasági erőt ad a városnak, s ennek is köszönhető, hogy a 7,1 százalékos munkanélküliség a fele a berlininek.
A posta és a Deutsche Telekom itt rendezte be központjait, míg hasonló méretű tőzsdén jegyzett vállalkozások a fővárosban nincsenek. A politikusok és a komótosan munkálkodó hivatalnokok helyét lendületes menedzserek, a modern kommunikációs technika specialistái vették át. Bonn további erénye a kulturális vonzerő. Egymást érik a kiállítások, és sokakat idevonz a város halhatatlan fiának, Ludwig van Beethovennek a varázsa is. Az idei Beethoven-fesztiválra még Új-Zélandról is érkeztek jegyrendelések. A zeneszerző emlékét őrző apró múzeumot több külföldi turista látogatja, mint német. A lakosság 77 százaléka vallja, hogy érdemes itt élni.
Folyamatosan növekednek ellenben az állam gondjai. A német adófizetők szövetsége évi 23 millió euróra becsüli a megosztott főváros költségeit, és a Szövetségi Számvevőszékkel karöltve kritizálja ezt a valóban egyedülálló luxust, a minisztériumok alkalmazottjainak állandó ingázását Bonn és Berlin között, az akták ide-oda szállítását, a párhuzamos struktúra költségeit. Jellemző, hogy a parlament búcsút vett ugyan a Rajnától, de továbbra is fenntartják az államelnök rezidenciáját, a berlini Bellevue-palota helyi párját, a Hammerschmidt-villát.
A minap idelátogató Christian Wulff fényes jövőt jósolt Bonn-nak, sok berlini politikus ugyanakkor őrültségnek tartja e megkettőzött adminisztrációt. Hangosan azonban ezt senki nem hangoztatja. Mintha tartanának a Bonnt odaadóan védelmező szövetségi külügyminiszter reakciójától. Guido Westerwelle a közeli Bad Honnefben született, a szövetségi városban járt iskolába, majd végezte egyetemi tanulmányait, s ma is bonni lakos. És ami még nagyobb súllyal esik latba, a liberális politikust ennek a választási körzetnek a polgárai segítették a német diplomáciát irányító külügyi hivatal élére.
origo.hu
Óvodáskorú unokahúgát molesztálta egy férfi
