Ukrajnában ma kevés embert találni, aki ne értene egyet azzal, hogy országa integrálódjon Európába. A NATO-tagsággal ellentétben az uniós csatlakozást célként tűzi ki a hivatalos Kijev is. Ez a közeledés mégis akadozik.
– Európa nem igazán akarja soraiba fogadni Ukrajnát, ugyanakkor megakadályozná azt is, hogy Moszkva befolyási övezetébe kerüljön. Kijev eközben Európáról beszél, s bizonytalan mozdulatokat tesz az integráció felé, mivel tudja, ha egy helyben áll, akkor Oroszország lenyeli – fogalmaz Vagyim Karaszjov, a kijevi Globális Stratégiák Intézetének igazgatója, hozzátéve, az ukrán elit valójában nem igazán siet az integrációval, hiszen tisztában van azzal, hogy ez a gazdasági életben, az üzleti szférában más szabályokat, viselkedést, például áttekinthető adózást jelent.
Szintén ellentmondásos a társadalom hozzáállása az európai integrációhoz. A lakosság szeretne úgy élni, mint Európában, s anynyit és úgy dolgozni, mint azt teszik a posztszovjet térségben. Az ukrán lakosság azonban nem csak emiatt viszonyul óvatosan az integrációhoz. Növeli a fenntartásokat az ismeretek hiánya s főképp a fennálló vízumrendszer. Különösen akkor, amikor Oroszországba nyugodtan utazhatnak.
Sok szó esik manapság a szuverenitás elvesztésének veszélyéről. Ezzel kapcsolatban az orosz vezetők egyre sűrűbb látogatásai, a gazdasági befolyás növekedése mellett Janukovics Moszkva iránti szimpátiáját szokták emlegetni.
– Nem ez a jó megközelítés – mondja Karaszjov, aki az exelnök, Viktor Juscsenko tanácsadói köréhez tartozott. – Ez az elit mentalitásában egyértelműen posztszovjet. Meghatározó volt státusának kialakulásában, hogy a rendszer bukása utáni korlátozott reformok, a privatizáció legnagyobb nyertese. Ezért aztán e helyzet konzerválásában érdekelt. Ezek az emberek lentről jöttek, s a rendszerváltozással olyan esélyt, ezzel pénzt és hatalmat kaptak, hogy azt érthetően nem engednék ki a kezükből. S ezt a hatalmat nemcsak az európai integráció, de az orosz befolyás növekedése is veszélyezteti – árnyalja a képet az elemző.
Oroszország ezt jól látja, s nem igazán bízik Janukovicsban sem.
– Erősítik az orosz fenntartásokat a Janukovics körüli autoriter tendenciák is, hiszen a Lukasenko-féle, a függetlenség eszméjével összekapcsolódó önkény erősödése egyáltalán nem érdeke Moszkvának. A Kreml jobban tud hatni Janukovicsra a jelenlegi körülmények között az úgynevezett soft power eszközeivel a dél- és kelet-ukrajnai választói akaraton keresztül, míg a demokrácia gyengülése csak növeli az elnök mozgásterét, amit adott esetben Moszkva ellen is használhat – fejtegeti Karaszjov.
Bár manapság felerősödtek az autoriter fordulatot kiáltó hangok, szaporodtak a nyugtalanító jelenségek is, az ukrán társadalom azonban már aligha enged a demokráciából, amelynek kialakultak, megerősödtek bizonyos intézményei, független a sajtó, s izmosodik a középvállalkozói réteg. A legfőbb feladat ma a társadalom konszolidálása s annak megakadályozása, hogy keleti és nyugati részre szakadjon, aminek veszélye az előző években reális volt.
– Juscsenko a közép-európai történelmi tapasztalatokra alapozva nemzetet próbált építeni, a globalizáció és az erős orosz információs befolyás körülményei között azonban ez nem sikerülhetett. E modell buktatóit, ukrajnai adaptálásának nehézségeit is látva Janukovics más úton jár. Nemzet helyett egyfajta keleti modellt követve államot épít, ez a folyamat pedig mindenütt természetes módon a demokrácia szűkülésével jár. Nincs ebben semmi rossz. Janukovics sikere ugyanis némi visszalépés után szilárd alapokat teremthet a nemzet építéséhez – mondja a politológus.
origo.hu
Orbán Viktor nyerte a szerdai vitát az Európai Parlamentben az elemző szerint
