Szőcs Géza államtitkár és ön között késhegyre menő viták folynak, legalábbis egy városi legenda szerint. Tudnak önök együtt dolgozni?
– Bár nem vagyunk közeli barátok, kifejezetten jó a munkakapcsolatom az államtitkár úrral. Az országgyűlési választások előtt ismertük meg egymást, nyilván megnyerte tetszését, amit Pest megyében múzeumigazgatóként el tudtam érni, szimpátia alakult ki közöttünk, mielőtt felkért volna helyettes államtitkárának. Nem titok, mindketten szeretjük a hivatali kötöttségeket átlépni, időnként elmegyünk sörözni, oldottabb légkörben is átbeszéljük a kultúrát érintő kérdéseket. Az állítólagos ellentétről szóló mendemondákat bizonyos sajtótermékek terjesztik, amelyeknek nincsen valóságalapja.
– Akkor mi az oka annak, hogy a jövő évi költségvetés elkészítésében a Szépművészeti Múzeum főigazgatója működik közre a minisztériumban?
– Államtitkár úr kérte fel Baán Lászlót, hogy a jövő évi büdzsé kialakításában segítsen az észrevételeivel, kiváló összmunka alakult ki az államtitkárságon. Korábban múzeumigazgatóként magam is több alkalommal működtem együtt a főigazgató úrral, nincs semmi rejtély.
– Egy ilyen nagy minisztériumban, ahol egészségügy, oktatás, sport, szociális, család- és ifjúságügy is együtt van, a kulturális államtitkárság hogyan képes az érdekeit érvényesíteni?
– Mikor a kulturális ágazat helyzetéről beszélünk, nem szabad elfelejteni, hogy új kormányzati struktúra alakult ki. Új emberek jöttek a minisztériumokba, óhatatlanul össze kell csiszolódni. Az ország most lábal ki a gazdasági válságból, a kormányzati zárolásoknak, amelyek átmenetileg a kultúra ágazatát is érintik, ez az oka. Ám nem pusztán válságmenedzselés a munkánk: a kulturális intézményrendszer működik, színvonalas rendezvények vannak az országban, és stratégiai tervezés is folyik az államtitkárságon.
– A hosszú távú, többéves célokról eddig keveset lehetett hallani.
– Az örökségvédelmi törvény módosításával már az elmúlt hónapokban alapvető változások történtek a régészet és a múzeumok terén, amelyekből látszik a kulturális kormányzat stratégiája. Nem tettünk le a közgyűjteményi finanszírozás újragondolásáról sem. Átlátható, tiszta finanszírozási viszonyokat szeretnénk teremteni, ami a magyarországi közgyűjteményeknél jelenleg nem jellemző. A másik stratégiai feladatunk egy színvonalas örökségvédelmi rendszer kialakítása. Ma Magyarországon közigazgatási reform zajlik, ennek révén kell újragondolnunk a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) szerepét. Az lenne jó, ha egy tervezhető hivatali működés révén valóban meg tudnánk őrizni nemzeti kulturális örökségünket, ha a világban sokfelé ismert műemléki és régészeti hivatallá alakulna át a KÖH. Az elmúlt éveknek rengeteg káros tapasztalata volt: vagy semmit nem engedélyezett KÖH, vagy túlzottan visszavonult, és bizonyos területeken bármit meg lehetett tenni.
– Például kisebb történelmi városrészeket is el lehetett dózerolni. Ebben szerepet játszhatott a KÖH súlytalansága, de az is, hogy az Állami Műemlék-helyreállítási és Restaurálási Központot a Gyurcsány-kormány felszámolta. Az örökségvédelmi törvény módosítása miért nem tért ki a műemlékvédelemre?
– Mert ez még nem egy koncepcionális, átfogó törvénymódosítás volt. Hasonló, technikai jellegű módosítása lesz például az előadó-művészeti törvénynek is, amelynek normaszövege szakmai egyeztetés után készült el. Úgy tervezzük, hogy a nagy ágazati törvényeket a kormányzati ciklus második felében váltjuk fel újakkal. Ez vonatkozik a közgyűjteményi területre, a műemlékvédelemre is. Az elkövetkezendő hónapokban dől el, hogy ezek az új jogszabályok milyenek lesznek. Az alapelvek lefektetése, a széles körű társadalmi egyeztetés után olyan törvényeket szeretnénk a parlament elé terjeszteni, amelyek évtizedes próbákat is kiállnak.
– Az örökségvédelmi törvény módosítása kapcsán érte kritika a kulturális kormányzatot. A jogszabályból kihagyták, hogy nagyberuházásoknál legyen kötelező a régészeti felügyelet, illetve örökségvédelmi hatástanulmány készítése. Az aggályok szerint így a még nem ismert régészeti lelőhelyek elpusztulhatnak.
– Az elmúlt években semmit nem védett meg és semmit nem tudott garantálni egy örökségvédelmi hatástanulmány. Ráadásul ezek számos esetben megalapozatlanul készültek, emiatt az ásatások költsége megtöbbszöröződött. Önmagában az örökségvédelmi hatástanulmány nem eszköz és nem fegyver. Ha azt rosszul használják, nem érjük el a célunkat. Sokkal fontosabb a szemléletváltás, hogy olyan régészeti és beruházói gondolkodás alakuljon ki, amely megtalálja a közös érdeket.
– Mi lehet a régészek és a beruházók közös érdeke?
– Ha beruházást terveznek egy területen, közös érdek, hogy azt előzetesen mérjék fel a régészek: mi az, ami ott várható, mibe fog kerülni, mennyi időt vehet igénybe a feltárás. A legtöbb örökségvédelmi hatástanulmány eddig ezekre a kérdésekre nem adott egzakt választ. Nyilván vannak korlátok, senki sem lát a föld alá, ám ha egy területet ismerünk már tíz vagy száz éve, akkor arról a múzeumokban, a szakirodalomból sok információval rendelkezünk, amelynek utána lehet nézni. Sőt ki lehet menni a terepre is. Sokszor született úgy hatástanulmány, hogy annak készítője még életében nem járt a terepen. Így megalapozott szakvéleményt adni nyilván nem lehet. Egyébként nagyberuházások esetében az új feltárási rendelet az előzetes régészeti diagnosztikát kötelezően előírja. Ez a beruházó érdeke is, hiszen ő is csak úgy tud kalkulálni, ha ismeri a terület adottságait.
– A Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat (KÖSZ) létrehozásával 2007-ben elvették a feltárási jogot a megyei múzeumoktól. Ezt a helyzetet az új kormány orvosolta, és megszüntette a KÖSZ-t, amelynek átvilágításakor több visszásság is kiderült. Mi az, ami volt megyei múzeumigazgatóként még önt is meglepte?
– A Pest Megyei Múzeumok Igazgatóságát (PMMI) három és fél évig vezettem. Ezt az időszakot végigkísérte a KÖSZ működése, amelynek következtében a megyei múzeum régészeti jellegű infrastruktúrája hónapról hónapra leépült. Ezt borzasztó volt átélni. Ugyanakkor a feladatok jelentős része továbbra is a múzeumnál maradt, de egyre nehezebb volt azokat ellátni, mivel a finanszírozást elvették. A mostani vizsgálati jelentésekből kiderült, hogy közbeszerzési esetekben több alkalommal súlyos problémák vetődtek fel KÖSZ-nél, amelynek a tevékenységét viszont nem dokumentálták. Megdöbbentett a KÖSZ taktikája a munkavállalóival szemben: kilencven százalékban határozott időre vették fel a munkatársakat, ami nem az életpályamodellt segíti elő. Voltak még furcsaságok. Bizonyos esetekben bizonyos régészeti alvállalkozóknak ugyanis megengedték, hogy további alvállalkozókat vonjanak be a feltárási munkákba, a megyei múzeumoknak nem. Nagyon sokszor előfordult, hogy a KÖSZ alvállalkozója, egy régészeti jogú feltárási intézménynek a vezetője bent ült a KÖSZ tanácsadó testületében, kvázi ő hagyta jóvá az alvállalkozói teljesítést, miközben a KÖSZ-nek megrendelést adó beruházó ugyanezt a személyt alkalmazta régészeti szakértőként. Az összeférhetetlenségnek sajátos rendszere alakult ki a KÖSZ-nél. Amelynek gyakorlatában rendszeresen előfordult az is, hogy egy területről készített örökségvédelmi hatástanulmány alapján mondtak egy négyzetméter adatot, egy összeget, mennyit kell feltárni, az mibe fog kerülni, és végül ezek a számok megötszöröződtek. Egy beruházás így tervezhetetlen, ezt nem bírja el. De fontos hangsúlyozni, a KÖSZ-nél sok jó szakember is dolgozott.
– Nem vetődött fel bűncselekmény gyanúja?
– Ravaszul volt kitalálva a konstrukció: egy miniszteri rendeleten alapult, a KÖSZ jogszabályi felhatalmazással feladatellátásra kizárólag jogosult szervezet volt. S bár még az előző kormány alatt ezt a rendeletet a Gazdasági Versenyhivatal súlyosan kritizálta, ez senkit sem érdekelt a nemzeti együttműködés kormányának a hivatalba lépéséig.
– Viszont kiválóan lőszermentesített a KÖSZ.
– Nem is értettük, miért került be a KÖSZ tevékenységei közé a lőszermentesítés. Ráadásul a KÖSZ nemcsak ott lőszermentesített, ahol az ásatás folyt, a teljes beruházási területen megkapta ezt a jogot. Miközben ennek piaci ára négyzetméterenként harminc forint volt, a KÖSZ az árat százhatvan forintra vitte fel. Meggyőződésem, hogy azok a támadások, amelyek a minisztériumot, a kulturális államtitkárságot és személy szerint engem is érnek, azzal magyarázhatók, hogy a kormányváltás után egy érdekcsoportnak súlyos veszteségeket kellett elkönyvelnie.
– Kritika érte amiatt is, hogy az ön irányítása alatt a PMMI létrehozott egy műtárgyszállító céget, amely folyamatosan happolja el a megrendeléseket más cégek elől. Mi a titka?
– Mikor a szentendrei Ferenczy Múzeumban a Lombard reneszánsz című kiállítást rendeztük, több műtárgyszállítótól kértünk árajánlatot. Kiderült, egy olasz és egy magyar cég árai között hatalmas a különbség, az olasz feleannyiért szállította a képeket, mint a magyar. Egy múzeum nem engedheti meg, hogy a büdzséjéből ilyen összeg indokolatlanul kifolyjon. A múzeumnak Szentendréről más Pest megyei telephelyeire sok műtárgyszállítása volt, amit saját erőforrásból oldott meg. Ekkor jött az ötlet, hogy fejlesszünk ki kapacitást a belső műtárgymozgatásra, míg üres időben más megyei múzeumoknak kezdtünk szállítani. Mivel költségvetési szempontból az a legjobb, ha mindezt egy cég végzi, engedélyt kértünk a fenntartótól, a Pest megyei önkormányzattól, és a megyei múzeumigazgatóság létrehozott egy teljes egészében tulajdonában álló gazdasági társaságot. Ez a Museum Complex Kft., amely ellen valójában az a kifogás, hogy nyomott árakon dolgozik. Ami igaz a magyar árakhoz képest, de már az olasz, az osztrák, a német árakhoz képest nem.
origo.hu
Kiadták a riasztást, mutatjuk, hol kell viharos szélre számítani
