Régi épületek, mai képek

A magyar grafika történetének jelenét és múltját egyaránt megidézi az a kiállítás, amely a Grafikusművészek Ajtósi Dürer Egyesülete (GADE) alapításának tizedik évfordulója alkalmából született meg. A debreceni Kölcsey Központ galériájában látható tárlaton harminchárom kortárs művész művei mellett a XIX–XX. századi elődök munkái érzékeltetik, milyen jelentős múltja van a grafikai művészeteknek a cívisvárosban, amióta csak 1538-ban megalakult a Református Kollégium, s amióta 1561-ben Huszár Gál létrehozta a nyomdát, amelynek könyveihez szorosan kötődik a sokszorosított grafika.

A XIX. században dolgozó debreceni rézmetsző diákok a korszak egyik legjelentősebb grafikai műhelyét hozták létre Magyarországon, ahogyan arra Kiss Sámuel vagy Beregszászi Pál kiállított nyomata mutatja, a XX. században a Műpártoló Egyesület, az Ady Társaság, a Debreceni Grafikai Műhely, a Magyar Exlibrisgyűjtők és Grafikabarátok Egyesülete, majd az Ajtósi Dürer Céh folytatta a hagyományokat. Olyan kiváló mestereket tömörített, mint a fametszést megújító Gáborjáni Szabó Kálmán, a főként rézkarcolóként jeleskedő, de kiváló akvarelleket, temperaképeket is létrehozó Vadász Endre, akiktől mű is szerepel a tárlaton. Két korszakot kötött össze Holló László, Menyhárt József, sőt a GADE megszületésében is szerepet vállaló Várkonyi Károly, de nemcsak jelentős művészek, hanem kiváló gyűjtők is a század első felében a városban, például Berei Soó Rezső professzor, akinek több százezres exlibrisgyűjteménye ma az Iparművészeti Múzeum gyűjteményét gazdagítja.
A legutóbbi évtizedekben Móré Mihály, Szabó László, Bényi Árpád, a Vajdaságból ideköltöző Torok Sándor munkássága is karakteresen jellemezte az utolsó évtizedek debreceni grafikáját, ahogyan a közelmúltban elhunyt Bíró Lajosé is, aki évtizedeken át játszott fontos szerepet Debrecen művészeti életében, generációkat nevelt, s aki előtt a rendezők utolsó pasztell önarcképe bemutatásával tisztelegnek.
Már az is nagy jelentőségűvé teszi az egyesület létezését, hogy egy évtizede működik folyamatosan, ha úgy tetszik, egy újabb regionális központot képezve a sokszorosított grafika otthonává vált Miskolc a rajzbiennálékat rendező Salgótarján és az akvarell művészetét pártoló Eger mellett. Ráadásul nemcsak a sokszorosított grafika és az egyedi rajz fér meg jól egymás mellett az egyesület kiállításán, de a különböző technikák, szemléletmódok is. Egyes munkák jól érzékeltetik a méretek növekedésének a nyolcvanas években elindult folyamatát, a táblakép és a grafika közötti határok elmosódását, mint például Fátyol Zoltán alkotásai, mások az európai és a keleti művészeti tradíciók megtermékenyítő szerepéről beszélnek. A természet inspiráló hatása mellett a művészet nagy korszakainak az emlékei vagy éppen a kereszténység, az antik görög-római mitológia egyes motívumai jelentenek hivatkozási pontokat a kiállítók számára, s olyan nagy elődök munkássága, mint Rembrandt, Bartók, például Gonda Zoltán rézkarcain. Párbeszédet folytatnak egymással a munkák, például Tamus István és Burai István Krisztus kínszenvedését ábrázoló lapjai és László Ákos rajza, amely Varlam Salamov előtt tisztelegve a XX. századi történelem szövetébe szőve fogalmazza meg a megváltás lehetőségéről-lehetetlenségéről alkotott vízióját. A művek között böngészve végül a Debreceni architektúra című sorozat tizenkilenc lapjához s velük szemben Velényi Rudolf Debreceni anziksz című montázsához jutunk. Régi épületek és kortárs képek… a párbeszéd folytatódik.
(A gyökértől a lombkoronáig. 10 éves a GADE. Debrecen, Kölcsey Központ, október 31-ig.)