Rejtett feszültség

Oroszország és Kína kapcsolatai ma jobbak, mint bármikor. A régóta húzódó határkérdést rendezték, politikai viták nem terhelik a viszonyt, a két ország közötti kereskedelem látványosan bővül, újabb és újabb infrastrukturális beruházások vannak napirenden, s a globális berendezkedés jövőjét is ugyanúgy látja Moszkva és Peking vezetése. E látványos összeborulás mögött azonban orosz oldalon érezhetően növekszik valamiféle rejtett feszültség. Ez nemcsak Kína elképesztő gyorsaságú erősödésével magyarázható, hanem azzal is, hogy Oroszország egyelőre bizonytalan a kapcsolatok alakításának mikéntjét illetően. Egyrészről ott munkál ugyanis az orosz társadalomban és a politikai elitben is egy nyilvánosan el nem ismert, ám természetes félelem Kína gigantikus növekedésétől, másrészt Peking egyértelmű partner az átalakuló világrendről folyó vitákban. S akkor még nem beszéltünk a világ gazdasági és politikai súlypontjának keletre tolódásáról.
A közös elképzeléseket leginkább az Indiával és Brazíliával kiegészülve alkotott BRIC testesíti meg. E szervezetben ugyan Oroszország gazdasági súlya és a növekedés dinamikája látványosan kisebb a társakénál, ez azonban egyáltalán nem zavaró, hiszen ebben a közösségben alapvetően a politikai tartalom kerül előtérbe. Jobban érezhető a Peking és Moszkva gondolkodása közötti különbség a „sanghaji hatok” esetében. Mint arra az ismert külpolitikai szakértő, Fjodor Lukjanov rámutat, Oroszország inkább a biztonságpolitikára helyezné a hangsúlyt, míg az e tekintetben visszafogott Kína a gazdasági tartalmat állítaná a középpontba. Peking ez irányú terjeszkedését Moszkva érthetően nem nézi jó szemmel e saját befolyási övezetének tekintett régióban. Ehhez járul még, hogy bár legutóbb éppen a Valdaj Klub tagjaival beszélgetve kérte ki magának Putyin, hogy Oroszországot folyamatosan Kínával riogassák, kétségtelenül befészkelt a társadalom tudatalattijába a Kelet-Szibériát fenyegető demográfiai bomba.
Moszkvát ugyan nem kerítette hatalmába Napóleon egykori figyelmeztető jóslata – Ne keltsétek fel az alvó sárkányt, mert ha felébred, megrengeti az egész világot! –, kétségtelen azonban, hogy a kínai faktor egyre komolyabb hatással van az orosz külpolitikára. A keleti kapcsolatok alakulása befolyásolja a nyugati partnerekhez, Európához és Amerikához fűződő viszonyt is, hiszen az orosz külpolitikai gondolkodás egyik fő mozgatója éppen az ellensúlyok kialakítása.