Választási lázban ég Amerika

Húsz nap múlva rendezik meg az Egyesült Államokban az úgynevezett félidős választást, amely jelzi, hogy Barack Obama első elnöki terminusának feléhez ért, ugyanakkor kimenetele közvetett hatással lesz arra, hogy sikerül-e újraválasztatnia magát 2012-ben.

Összesen 37 szenátori hely, mind a 435 kongresszusi képviselői hely, valamint 37 szövetségi állam kormányzói posztja lesz a verseny tárgya november másodikán. A százfős szenátus tagjait időeltolással hat évre választják meg, míg a képviselőknek nagyon gyakran, kétévente meg kell küzdeniük választóik bizalmáért. A szövetségi törvényhozási vagy a legfelső szövetségi állami posztokkal nemcsak politikai befolyás jár, hanem magas fizetés is. A képviselők és a szenátorok évente 174 ezer dollárt (34,452 millió forintot), a kormányzók pedig átlagosan – számunkra nincs országosan megszabott díjazás – 114 ezret (22,572 millió forintot) visznek haza. A választással egy időben, mint az megszokott, több helyütt népszavazásokat is rendeznek a legkülönbözőbb témákról.
Az idei év azért is érdekes, mert az alkotmány előírásainak megfelelően tízévente a képviselői választói körzetek elosztását igazítani kell a legfrissebb népszámlálások adataihoz, s erre éppen 2010-ben került sor. A térkép átrajzolása nem békés esemény, hiszen a kerületek lélekszám alapján történő meghatározása néha áthúzza a politikai számításokat. A különböző elkötelezettségű tisztségviselők természetesen igyekeznek úgy húzni a határvonalakat, hogy az jó legyen pártjuknak vagy preferált jelöltjüknek, mindenesetre a hosszú politikai karriert befutók (a leghosszabb ideje hivatalban lévő amerikai képviselőt, egy michigani demokratát először 1954-ben választották meg) ügyességéről tanúskodik, hogy tudták venni ezt az akadályt is.
Ami a politikai helyzetet illeti: a kampány a Barack Obama megválasztása óta szinte folyamatosan fennálló fokozott hangulatban telt, és az egyéni rátermettségek összemérése mellett tárgyává vált az elnök gazdasági és külpolitikája is. A népszerűségét vesztett elnök szereplése annyira kívánatos a kampányban, amíg a biztos tábor szavazási és adakozási kedvének fokozásáról van szó; ha a nagypolitikai kudarcokról van szó, természetesen egyik demokrata képviselő vagy szenátor sem szívesen osztozik Obama terhén.
Most egyértelműen úgy tűnik, hogy az elnök demokratái a szenátusban és a képviselőházban is elveszthetik többségüket. Ez azt jelentené, hogy Obamának republikánus többséggel, ellenséges környezetben kellene végigkormányoznia elnöki mandátuma második felét. A republikánusok háza táján azonban mégsem nyugodtak a kedélyek, a jelöltállítás során kisebbfajta forradalom söpört végig a párton, amely régi, megbízható pártemberek kárára sok helyütt a konzervatív Teadélután mozgalom embereit hozta helyzetbe.