Vízstressz

Ökoterroir

Miközben ebben az évben Európa nagy részén soha nem látott mennyiségű csapadék hullott (a Balatont például nem bírja el a Sió, a magas vízállásnak általában örülünk, de ebből most télen komoly baj lehet), a világ vizei katasztrofális állapotban vannak, és ez alól a közvélekedéssel ellentétben kontinensünk sem kivétel. A The Guardiannek nyilatkozó kutatók szerint a folyók oly mértékben szenvedték meg az emberi beavatkozásokat, hogy azok már majdnem ötmilliárd ember biztonságát és a vízhez kötött növény- és állatfajok ezreinek megmaradását fenyegetik. A folyókat számos környezeti stresszhatás fenyegeti, többek között a környezetszennyezés, az invazív fajok és ezek nemcsak az emberek vízellátását veszélyeztetik, hanem a folyami élőhelyek biodiverzitását is. Ez pedig már a Nature folyóirat közlése, abból az alkalomból, hogy elkészült az első átfogó felmérés és számítógépes elemzés a világ folyóinak állapotáról. A tanulmányt a New York városi egyetem készítette hét másik amerikai intézet közreműködésével, a kutatások vezetője Charles J. Vörösmarty. Vörösmarty szerint a fenyegető kihívásokra adott hatékony válaszokhoz új módszerek szükségesek, elsősorban a megelőzés, a helyes diagnózis és az azonnali, helyi cselekvés, ez ugyanis célravezetőbb és lényegesen olcsóbb, mint az utólagos kezelés és a rehabilitáció. A legfontosabb pedig, hogy a problémákat ne külön kezeljék, hiszen az emberiség vízbiztonsága nem választható el a biológiai sokféleséget veszélyeztető abúzusoktól. A jelenlegi helyzet elemzésének végeredménye mindenesetre eléggé elkeserítő, még úgy is, hogy a szerzők szerint egyelőre nincs elegendő információ az olyan járulékos stresszt kiváltó tényezőkről, mint a gyógyszeripari termékek, vagy a bányászathoz „szükséges” vegyi anyagok. Azt már tudjuk és látjuk, hogy mit okoznak a vizekbe jutva a fogamzásgátlók, az antibiotikumok, vagy éppen a cián, de ez – ahogyan a napokban történt vörösiszap-szennyezés is mutatja – alighanem csak a jéghegy csúcsa. Vörösmartyék azt mondják, a tüneti kezelések ideje lejárt és ezeket a szegényebb országok amúgy sem engedhetik meg maguknak. A gazdagok pedig a homokba dugják a fejüket, tehetjük hozzá, hiszen a haladás, a fejlődés lobogója alatt masírozó farizeusokat és az extraprofit megszállottjait nem hozza lázba sem a fertőzött ivóvízen tengődő milliók, sem a hanyatt fekvő keszegek sorsa. Ahhoz, hogy egyensúlyban lehessen tartani az emberiség és a természet igényeit, elsősorban az emberi tényező, a mentalitás szorul gyökeres és gyors változtatásra. A mohóság, a kapzsiság és az együttérzés teljes hiánya az, ami idáig vezetett, és az orvoslást is itt kellene kezdeni. Addig ugyanis, míg például európai éttermek EU-s regisztrációjú hajókon dolgoztatott rabszolgákkal halásztatnak Nyugat-Afrika partjainak tiltott vizein, macerás lesz az integrált vízforráskezelés is. És úgy tűnik, a kávé, a tea, a kakaó, a csokoládé után a halat és érdemes lenne felvenni a fair trade termékek listájára.