Vörös iszap

Ha nem remegő gyomorral hallgatnánk a híreket az újabb halottakról és a száznál is több sérültről, akkor azt mondanánk a Bakonyi klán sarjának, hogy ha olyan ártalmatlan a vörös iszap, akkor a kaviár helyett kenje azt a kenyerére. A vörös iszap veszélyes anyag, egyebek mellett toxikus fémekkel szennyezett

Emberéleteket követelő környezeti katasztrófához vezetett a felelőtlenség, a gátlástalan haszonhajszolás, kapzsiság. Eddigi adatok szerint négyen haltak meg, a tragédia áldozatai között kisgyermekek is vannak, és több mint százan sérültek meg, közülük többen súlyosan.
Senki ne állítsa, hogy a mérnöki tudományok mai fejlettségi színvonalán milliónyi köbméter vörös iszap – bármennyi eső esett is az elmúlt hónapban – kiszabadulhat a tározójából és elönthet több tíz kilométernyi területet, veszélyeztetve a közeli Devecser, Kolontár, Somlóvásárhely lakóinak életét, megmérgezve a talajt, az élővizeket, kipusztítva a növény- és állatvilágot.
„A vörös iszap nem veszélyes. Az iszapban nincsenek egészségre veszélyes szabad gyökök, ártalmatlan anyagról van szó” – tudtuk meg Bakonyi Zoltántól, a Magyar Alumínium Zrt. vezérigazgatójától, aki azt igyekezett elmagyarázni nekünk, hogy csak a tárolóban lévő iszap tetején lévő, nátrium-hidroxid tartalmú vízréteg öntötte el a területet. E cég ajkai timföldgyárának vörösiszap-tározójánál szakadt át a gát.
Elképesztő Bakonyi Zoltán cinizmusa. Ha nem remegő gyomorral hallgatnánk a híreket az újabb halottakról és a száznál is több sérültről, akkor azt mondanánk a Bakonyi klán sarjának, hogy ha olyan ártalmatlan a vörös iszap, akkor a kaviár helyett kenje azt a kenyerére. A vörös iszap veszélyes anyag, egyebek mellett toxikus fémekkel szennyezett, enyhén radioaktív, száraz por alakban belélegezve rákkeltő. A katasztrófa okainak feltárása speciális szakemberek dolga lesz.
Vajon miféle hatóságok által jóváhagyott és folyamatosan ellenőrzött technológia engedte meg, hogy 50 millió szürke és 30 millió köbméter vörös iszapot tároljanak egyszerre lakott települések közelében? És vajon hány éve tárolják itt ezt a veszélyes anyagot? Mikortól halmozódott fel ez az irdatlan mennyiségű vörös iszap? Mint ahogy kézenfekvő felvetni a tulajdonosok, a cég vezetőinek a felelősségét is. Annál is inkább, mert annak idején, amikor a Hungalu Rt.-hez tartozó alumíniumipari vállalatokat privatizálták, nagyon szépen elmagyarázták nekünk, miért kellett ezeknek a kiváló szakembereknek a kezébe adni az ágazathoz tartozó cégek tulajdonjogát. Sajátos magyaros megoldás volt, hogy a Hungaluhoz éppen azokat a szakembereket nevezte ki az állami vagyonkezelő szervezet 1995 májusában vezető beosztásokba, akik a privatizációt levezényelték, és később néhány magánosított cég vezetésében, tulajdonosi körében bukkant fel a nevük vagy a gyerekeik neve.
A vörös iszapot veszélytelennek hazudó Bakonyi Zoltán apja, Bakonyi Árpád a Hungalu Rt. elnöke volt, Petrusz Béla az inotai alumíniumkohó igazgatója volt a privatizáció idején, ma a Bakonyi család sarjai és Petrusz, a katasztrófát okozó cég – sokmilliárdos magánvagyont felhalmozó – tulajdonosai között vannak, Tolnay Lajos mellett. Miközben az embereket a Bokros-csomag megszorító intézkedéseivel sújtották, aközben néhány szocialista holdudvarbeli kiváltságos a könyv szerinti érték felénél is kevesebbért, röpke másfél hónap leforgása alatt az egész alumíniumipari ágazatot privatizálhatta. Az alumíniumipari privatizációról 1995 szeptemberében hozott kormánydöntés egyébiránt vevői kötelezettségvállalást írt elő a környezetvédelmi károk felszámolására, függetlenül attól, hogy az mikor keletkezett, sőt feltétel volt az is, hogy a vevők vállalják a korábban elmaradt környezetvédelmi beruházások végrehajtását, a privatizált cégnél keletkező nyereség három-öt éven át történő visszaforgatásával. 1998 januárjában Csiha Judit privatizációért felelős tárca nélküli miniszter a Hungalu privatizációs feladatainak lezárásáról a „minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyunk elégedve” tartalmú jelentést tett le a kormány asztalára. „Sikerült érvényre juttatni a privatizációs stratégia valamennyi prioritását” – írta jelentésében Csiha. Így utólag, a Szakonyi Péter-féle top 100-as milliárdosok listájának köszönhetően megtudtuk mi is, mi volt a prioritás: a magánzsebek milliárdokkal való kidagasztása.
A vevők, mint említettük, többnyire vállalták a környezetvédelmi kárelhárítást. „Kivételt az Aloxid és részben az Ajkai Alumíniumipari Kft. (később Ajkai Timföldgyár és Alumíniumkohó) képezett, ahol az új tulajdonosok nem vállalták – a döntően negyven év alatt felhalmozódott vörösiszap-tárolók okozta – környezetvédelmi kárelhárítás kötelezettségét. Az új tulajdonosok – áll a Csiha-jelentésben – csak a folyó termeléshez kacsolódó vörösiszap-tárolók környezeti kárelhárítását vállalták át. A Hungalunál a privatizációs bevételekből a kormány számára készült jelentés szerint „elegendő fedezet volt 1998 elején a környezetvédelmi ráfordítások finanszírozásához”.
A privatizált cégek – Csiha miniszter aszszony szerint – „időarányosan teljesítették az átvállalt környezetvédelmi feladatokat”. A környezetvédelmi tárca megpróbált akadékoskodni annak idején, számukra „nem derült ki egyértelműen”, hogy a Hungalu „a környezeti kárelhárítás érdekében milyen intézkedéseket foganatosított”. Szerették volna részletesen látni a „már megoldott, illetve a megoldásra váró környezeti problémákat a szükséges pénzeszközökkel együtt”, továbbá kárrendezési tervet akartak látni ’98 elején az 1997-es állapotra aktualizálva, ám ezt Csiháék nem tartották fontosnak a privatizált cégektől bekérni, mondván, hogy az intézkedési tervet a Hungalu elkészíttette valamenynyi cégre nézve, azt a környezetvédelmi hatóságokkal is egyeztette.
Csiha Judit a kormányának készített korabeli dokumentumban egyebek mellett azt is rögzíti, hogy „Az Ajkai Alumíniumipari kft. esetében érintett VI.X. számú vörös iszap tárlók a társaság tulajdonában maradnak, azok kárelhárítását – az érintett környezetvédelmi hatóság által már jóváhagyott részletes környezeti kárelhárítási tervben foglalt ütemezés és megoldási mód alapján – maga a társaság végzi el a Hungalu Rt. által előre banki zárolt számlára helyezett és mindig csak az elvégzett feladatoknak megfelelő pénzeszközök biztosítása mellett”. Erre a feladatra egyébiránt 500 millió forintot tervezett be annak idején a Hungalu. A miniszteri jelentés szerint a Hungalunál 1998 elején rendelkezésre állt az az pénzösszeg, ami elegendő a szükséges környezetvédelmi feladatokat finanszírozásához.
Mindezek alapján teljességgel érthetetlen az ajkai vörösiszap-zagytározóknál történt környezeti katasztrófa. Lényegében három kormányzati cikluson át nem történtek meg a privatizációs szerződésben rögzített kötelezettségvállalások, illetve a Hungalu Rt.-re a kormányzat által rótt feladatok végrehajtása.
Illés Zoltán környezetvédelmi államtitkár a helyszínen megdöbbenve számolt be arról, hogy a cég csupán 300 ezer köbméter vörös iszap kiömlése esetére rendelkezett katasztrófavédelmi tervvel. Ebből az következik, hogy itt nem lehetett volna 30 millió köbméter iszapot tárolni, és alaposan gyanítható, hogy a tragédiát okozó irdatlan mennyiségű vörös iszap környezeti ártalmatlanítását a cég hosszú évek óta halogatja.
A katasztrófát okozó cég – a hírek szerint – nem nagyon igyekezett a tragédia helyszínére sietni, segítséget nyújtani, kárt hárítani. És nem azért nem tudtak elsőként odaérni, mert a bűnüldöző hatóságok feltartóztatták volna őket, hiszen a megindított büntetőeljárásnak még nincs gyanúsítottja, így a potenciális felelősök magánvagyonát sem terheli még bűnügyi zárlat.