A Bajnokok reggelije hangoskönyvként is remekmű

Alaposan benne maradtam a huszadik században, avagy egy másik megfogalmazásban analóg csávó vagyok. Szigorú funkcionalitásra törekedve alkalmazok ugyan megkerülhetetlen technikákat, de nem hoz lázba sem a fejlődés, sem a vele szövetséges haladás. A telefont telefonálásra használom és nem fényképezésre, kolbászt töltök és nem zenét, nem nézek filmet 3x3 centiméteres képernyőn (olyat, amelyet reklámok szakítanak félbe, nagyobbon sem), és nem olvasok regényt monitoron. Érdekes módon a hangoskönyv, mint lehetőség, elkapott, azt meg szeretem, talán mert a gyermekkori mesélésre emlékeztet. Jó hangi adottságú ember pompás szöveget olvas fel nekem, ez jó, bár nem teljesen veszélytelen, például vezetés közben. Ilyen például Kurt Vonnegut Bajnokok reggelije című remekműve Galambos Péter előadásában. Vonnegut az elhagyott évszázad egyik legnagyobb írója volt, nekem a Borges–Hrabal–Vonnegut irodalmi szentháromság oszlopos tagja, és mint ilyen, egyben gyógyító szellem is. Ritkaság, hogy miközben az ember a világ megoldhatatlannak tűnő bajaival vacakol, még halálra is röhögi magát. Bírálói szerint munkásságával alaposan hozzájárult az Egyesült Államok erkölcsi hanyatlásához, ami persze elképzelhető, de nem eléggé életszerű, nem látom például magam előtt, hogy a Los Angeles-i bedrogozott fegyveres bandák két véres leszámolás között az Időomlást lapozgatják. De ahogy Vonnegut írja a Bajnokok reggelijében: „Arról is beszámolt Troutnak, hogy állítólag vannak ezen a vidéken olyanok, akik eleven csörgőkígyókat szorongatnak az istentisztelet alatt, hogy megmutassák, mennyire hisznek abban, hogy Jézus megoltalmazza őket. – Így kerek a világ – mondta Trout.”
A művet szokás még tudatos posztmodern regényként is definiálni, de ennek sincs sok értelme, ezzel az erővel lehetne szürrealista is. Tény, hogy gondolatok, szavak, képek, sőt rajzok kavarognak benne, a cselekményt nem egyszerű röviden felvázolni (alant mindjárt megpróbáljuk), és az is komoly bátorságra vall, hogy filmre vitték, egyébként nem is rosszul, Bruce Willis és Nick Nolte vidáman lubickoltak a történetben. Amelyből egy Dwayne Hoover nevű különös autókereskedő és Kilgore Trout sci-fi író élete bontakozik ki mozaikszerűen (Vonnegut mindkét szakmát űzte egy ideig fordulatokban bővelkedő élete során), mígnem egyszer csak Hoover, aki magabiztosan halad az összeomlás felé, Trout egyik regényéből megtudja, hogy ő az egyetlen a világon, aki birtokosa a szabad akaratnak, így aztán leharapja az író egyik ujját. Vonnegut saját, 50. születésnapi ajándékának szánta a művet, ezért aztán, hogy ne érhesse szó a háza elejét, be is vetett mindent szegényesnek nem nevezhető írói eszköztárából. A regény szerkezete, felépítése, formája egyszerűen tökéletes. A humanista életszemléletet és felmutatást kíméletlen szarkazmus és gyilkos fekete humor tarkítja, a filozofikus kitérők, a ki- és beszólások egyszerre elgondolkodtatók és ellenállhatatlanul szellemesek. A Bajnokok reggelije nem valami müzliféle (bár ki tudja), viszont hangoskönyvként is minden napszakban fogyasztható, lenyűgöző remekmű. Így megy ez.