Aggodalom

„A gazdasági helyzet, főleg az egyensúly, ha szerényen is, de javul.”
A GKI Gazdaságkutató Intézet előrejelzése (2008. október)

„Egyensúlyi szempontból kedvezőtlen fordulat megy végbe”
A GKI előrejelzése a 2011-es költségvetésről (2010. november)



A helyzet romlani fog minden korosztály számára, de engem ez nem fog érinteni, mert addigra már rég a jogdíjaimat fogom élvezni – ekképp vizionálta a nyugdíjasok sanyarú sorsát az MSZP egykori miniszterelnök-jelöltje, Vértes András ezüstfokozatú Amway-ügynök, aki most a GKI gazdaságkutató intézet színeiben mégiscsak aggódik, ezúttal a jövőt felélő 2011-es költségvetésért. Vele együtt szorong a büdzsé miatt a jegybank, a költségvetési tanács és a szocialista párt is. Közös pont, hogy tavaly még egyik fél sem aggódott például az idei költségvetés miatt, pedig hát ott már első ránézésre is közel 500 milliárd forintos lyuk tátongott, igaz, egy szép vízibivalybőr-táskába volt becsomagolva. Akik a mínusz hétszázalékos gazdasági visszaeséssel záró tavalyi évre még szerény növekedést jósoltak, és hallgattak a kockázatokról, azok most vészharangot kongatnak. A jegybankelnök – aki ugye nincs is megsértődve nyolcmilliós fizetése megkurtításáért – újabban a hatékonyságnövelő elemeket hiányolja a költségvetésből, és már előre úgy látja: hazánkat úgysem veszik ki majd a túlzott deficiteljárás alól.
A költségvetési tanács már most a 2012 után kialakuló helyzet miatt fél, érdekes, hogy tavaly a költségvetésben elrejtett ketyegő bombák ügyében miért nem riasztottak ilyen vehemenciával. A nemzet gazdaságkutatója, a független (értsd: a Horn-kormány politikai államtitkára vezette) GKI pedig az adócsökkentés következtében kieső óriási bevételtömegre panaszkodik. Aki épp nem tud belekötni a jövő évi büdzsébe, annak már most fáj a jelenleg még kiszámíthatatlan 2013-as és 2014-es esztendő költségvetése. A vészhelyzetjelentések egyik gyöngyszeme, hogy a válság begyűrűzésekor még közeledő eurót, exportbővülést és javuló egyensúlyt jósló GKI most költségvetési trükközést (!) kiált, holott a nagy manőverezések idején nagyon úgy tűnt, hogy elvtársi csendes pihenőn volt.
Az ország talpra állításának szempontjából kulcsfontosságú jövő év sikertelenségére játszók számára rossz hír, hogy az országnak sajnos már nem jut ideje efféle gáncsoskodásokra. Nem lesz idő siránkozni a válságadó sújtotta óriásvállalatok profitveszteségén, az adócsökkentésen vagy éppen az euróbevezetés késlekedésén. Ez a hajó már elment. Aki még akkor is reálisnak tartotta a 2010-es eurót, amikor a külföldi és hazai elemzők már rég 2015-ről beszéltek, aki a válság beköszöntével gazdasági növekedést hazudott, aki tavaly még diszkréten hallgatott az idén kidőlő költségvetési csontvázakról, annak most nem osztottak lapot.
Akad most ennél sokkal fontosabb tennivaló is, és jobb, hogy ezt a szocialista kormányok idején fénykorukat élő béroptimisták és a néma cinkosok segítsége nélkül kell majd megoldani. Tiszta lappal, reális számok alapján tervezve. Az elmúlt nyolc év alatt megduplázott államadósságot le kell faragni, a valutaalaptól és az uniótól felvett kölcsönöket vissza kell fizetni, mindezt úgy, hogy nincs előttünk jól kitaposott út. Az írek, a portugálok, a spanyolok és az olaszok példája mutatja, hogy a gazdaságélénkítési programokra vagy bankmentésre fedezet nélkül elköltött vagyonokat egyszer vissza kell fizetni, a régiónkban pedig egyetlen állam sem került a hazánkéhoz hasonló adósságcsapdába. Ha az eddig mindig derűlátó GKI most azt mondja, rossz úton járunk, akkor joggal bizakodhatunk: helyes irányba fordultunk.