Ázsiai ellensúlyt épít Washington

Meglehetős nyíltsággal vázolta fel az Egyesült Államok ázsiai ambícióit indiai látogatása utolsó napján Barack Obama. Az amerikai elnök nem hagyott kétséget afelől, hogy a szubkontinens méretű, milliárdos népességű ország – amely hivatalosan nyugati demokratikus berendezkedéssel büszkélkedhet – globális tényezővé nőtte ki magát.

Gazdag szegények. A külföldi működő tőke áramlásának fő célországai között idén először négy olyan ország is található, amelyeket általában fejlődő országoknak tekintenek nemzetközi összehasonlítások során, áll az indiai kereskedelmi és iparkamara elemzésében. Kína, Oroszország, India és Szaúd-Arábia egyaránt nyert azzal, hogy a fejlett országokban elhelyezett pénz mintegy 30 százalékkal csökkent a nemzetközi válság hatására. A külföldi működő tőke 2009-ben 1,77 ezermilliárd dollár volt, ez 37 százalékos csökkenés az egy évvel korábbihoz képest, de a fejlődőnek tekintett gazdaságokba áramló pénz arányaiban kevesebbet csökkent, mint a fejlett államokba jutó összegek. Kérdés azonban, fejlődő országnak lehet-e tekinteni a felsoroltakat. Kína – mint fejlődő ország – külföldről segélyeket is kap, vagy közvetlenül egyes országoktól (mint az Egyesült Államok és Japán), vagy az ENSZ különböző szakosított szervezetein keresztül. Az amerikaiak Szaúd-Arábiának is fizettek közvetlen támogatást 2006-ig, egy jelképes 400 ezer dolláros összeget a terrorizmusellenes harc finanszírozására. A szóban forgó országok közül a három gigász, Oroszország, India és Kína ugyanakkor hatalmas területével és lakosságával nem feltétlenül számít fejlődőnek, minthogy jelenleg a világ második legerősebb gazdasága Kínáé, megelőzve a fejlett államok közül Amerikán kívül mindenkit, például az őt segélyező Japánt. (S. L. S.)

Új fejezet Párizsban. Hu Csin-tao (Hu Jintao) kínai elnök franciaországi látogatását új fejezet nyitásaként értékelte a francia és a kínai média. Hu látogatása során megállapodásokat írt alá kereskedelmi, gazdasági, energiaügyi, repülésügyi, pénzügyi, telekommunikációs és környezetvédelmi területen az Új Kína hírügynökség beszámolója szerint. A két fél úgy tervezi, hogy a kétoldalú kereskedelem 40 milliárd dolláros éves összegét 2015-re megduplázzák. A kínai elnök franciaországi látogatása előtt Portugáliában is stratégiai együttműködésről állapodott meg vendéglátóival. (MN)

Ha egy évvel ezelőtti pekingi látogatása a kínai nagyhatalmi emancipáció elismerése, ugyanakkor a nyilvánvaló ellenérdekeltségek kőbe vésése volt, akkor mostani ázsiai körútja első állomásán Obama India új szerepét és globális súlyát igazolta vissza, s egyben stratégiai szövetségesi státust ajánlott számára. Washington és Delhi kapcsolata századunk egyik meghatározó partnersége lesz – fogalmazott az amerikai elnök. E szándék szimbolikus jele, hogy az amerikai elnök az indiai parlament előtt nyíltan megígérte: az Egyesült Államok támogatja, hogy az ENSZ reformja révén India a Biztonsági Tanács állandó tagjává váljon. Manmohan Szingh kormányfővel is arról beszélgettek, hogy a nemzetközi szervezeteknek a „XXI. századi erőviszonyokat kellene tükrözniük”.
Az Egyesült Államok arra készül, hogy könnyítsen a kereskedelmi korlátozásokon, de gesztusnak számít az is, hogy az ország hagyományos ellenségének, Pakisztánnak is innen üzent, hogy az ne tűrjön el határain belül terroristákat, s büntesse meg a mumbai merénylet elkövetőit. A katonai közeledés már évek óta nyilvánvalóvá vált, amerikai védelmi cégek több üzletet ütöttek nyélbe Indiával, amely további milliárdos megrendeléseket lebegtet, hogy elsősorban geopolitikai megfontolások alapján döntsön majd.
Bár az Egyesült Államok gazdasági-pénzügyi stabilitásban játszott szerepe miatt Washington igyekszik kerülni a közvetlen konfrontációt Kínával, a leggyorsabban fejlődő kontinenssel kapcsolatos amerikai politikának tagadhatatlanul célja egyfajta ellensúly létrehozása a nagyhatalom szomszédainak felhasználásával – alapozva azok természetes félelmeire. India ennek a törekvésnek a legfontosabb eleme, de éppúgy helyet kaphat benne Dél-Korea és Japán, illetve a legnagyobb iszlám népességű ország, Indonézia is, amelyek mind-mind szerepelnek Obama itineráriumában.
Míg Washingtonnak tervei megvalósításához az ázsiai kontinensen nem csekély tartózkodást kell leküzdenie – még a hosszú évtizedek óta szövetséges Tokió és Szöul esetében is – addig Ausztrália, a tradicionális angolszász világ térségbeli bátyja sokkal megértőbb. Nem véletlenül innen üzent Kínának az éppen ott tartózkodó amerikai külügy- és védelmi miniszter. Robert Gates a hét végén térségbeli katonai jelenlétük megerősítését vizionálta – amely szerinte „nem Kínáról szól” –, míg Hillary Clinton tegnap úgy fogalmazott, hogy „Kínának a nagyhatalmi súlyához illő felelősséget kell viselnie Ázsiában”.