A mester a hatalmas fészerben kék színű munkaruhában fogad. Motorokból felhalmozott sorok között baktatunk; időnként előkerül a zsebéből egy finom pamutrongy: megsimogatja, tisztogatja vele az oktatási célból elvágott motormetszeteket. Nagybátyjának Jászalsószentgyörgyön cséplőgépe, Hofherr traktorjai voltak, melyekre kisgyermekként mindig csodálattal nézett. Apja parasztember volt, de nem okozott neki gondot egy MIA motor generálozása vagy a dugattyúgyűrűk kicserélése. Úgynevezett stabilmotor segítségével öntözték a paprikával beültetett földeket is.
Takács Sándor tizennégy éves korától járműlakatos-szakmát tanult Dunakeszin, a 201-es Ipari Szakmunkásképzőben. A szakma kiváló tanulójaként hamarabb szabadult, s néhány év elteltével műszaki vezető lett az új vasúti kocsikat készítő és fővizsgákat végző dunakeszi MÁV-járműjavítóban. A hetvenes évek végétől művezető, nyugdíjazásáig pedig a járműkészítő kísérleti üzem vezetője volt. Gyűjtőszenvedélye késői érés eredménye: 1994-ben, szülei halálát követően eladta a jászsági házat s az ott felhalmozott – számára akkor még értéktelen – motorokat is. Aztán egyszer csak megváltozott minden.
– Tíz évvel ezelőtt hét végi programként azt ajánlottam a családnak, hogy látogassunk el a Nógrád megyei Bokor településen megrendezendő traktorkiállításra. Így kezdődött. Láncos daruval se lehetett volna elhúzni onnét, izgatottan rohangáltam a csodálatos traktorok között. Egy robbanómotoros szántóeke mellett le is vagyok fényképezve. Onnét továbbmentünk Hollókőre, de az ott tapasztalt látványosságok nem hagytak mély nyomot bennem. Később Mezőkövesden Európa legnagyobb stabilmotor-gyűjteményét látva elhatároztam, hogy bizonyos dolgokat nekem is át kell mentenem az új nemzedékek számára.
Apróhirdetésben kereste a másoknak értéktelen „rozsdás vasakat”. Nyíregyházától Szombathelyig sorra járta a tanyákat elfekvő gépek, mezőgazdasági célt szolgált motorok után kutatva. Pénzt nem szívesen adott egyikért sem, a régiekért inkább cserére ajánlott fel újabb működő motorokat. A hobbija kedvéért nyugdíjasként ismerkedett meg az internettel, most például lendkerekes küllős stabilmotorokat keres.
– Sohasem beszéltem meg az asszonnyal, hogy hazahozok egy újabb motort. Abban állapodtunk meg, hogy a házba nem viszek be egyet sem, úgy alakítom ki a birodalmamat, hogy az utcafrontról ne lehessen látni semmit sem, s a fészert is letakarom egy hatalmas ponyvával.
A húszas évekbeli rönksúlyos, hörgőszelepes motorok, léghűtéses benzinmotorok, 750-es Csonka-bokszerek mellett sétálunk. Mutatja, hogy az adattáblán az államosítás előttig Csonka-gépgyár állt, azt követően pedig Kismotor- és Gépgyár. Örömmel újságolja, hogy nemrég Fóton ráakadt egy olyan egyhengeres stabilmotorra, amelyet még a Csonka-gépgyárban gyártottak. Még nem az övé. Legalább öt szemüveget számolok meg a motorokra, berendezésekre rakva, hogy mindig a keze közelében legyen valamelyik, ha motorjavításba kezd. Alapvető olvasmánya a Magyar ipar című könyv motorszakrajzokkal illusztrált 1921-es kiadása.
– A zöld ládákban régi aggregátorok találhatók, csupán egy működőt tartok majd meg belőle. Vannak alkatrésznek való szerkezetek is, mint ez, jól ki van belezve – mutat egy halomra.
Gyűjteménye koronagyémántjához regényesen jutott hozzá. Egy Csonka János és Bánki Donát szabadalma alapján a Ganz és Társa Gyárban, Budapesten 1896-ban gyártott egyhengeres, négyütemű stabilmotorról van szó.
– A fiam Őrbottyánban járt, onnét telefonált, mondván: egy autószerelő barátjánál van éppen, s a raklapok mögött talált egy korábban darálót hajtó vasdarabot. Egy személyautó motorháztetője volt rárakva, hogy ne rozsdásítsa annyira az eső. Mivel a motor lendkereke átfordult, ez azt jelenti, hogy nincs elszakadva a hajtókar, tehát menthető darab. Száz–százötven ezer forint értékű műszaki terméket adtam érte.
Beindítja az ötszáz kilós fekete berendezést. Sokáig csak szuszog, majd csattog, egyre jobban kerepelve kap erőre. „Nyitottá teszi a hengert, a kifogószelep himbáját alátámasztja, s a hörgőszelepen nem szív be üzemanyagot” – hallgatom teljes átéléssel a szakmai leírást. Egy másik becsben tartott szerzeményhez lép. Megpaskolja.
– Ezt a motort Pusztamonostoron, a tanyán találtam meg, az alkatrészeit, kiegészítő berendezéseit pedig Szentlőrinckátán, Jászfényszarun és Boldogon gyűjtöttem össze. Egy helyre tartozó volt mind, de a termelőszövetkezeti tejüzem megszűnése után ki mit bírt vinni, el is vitte. Több mint egy évig nyomoztam, hogy ki mit lopott el belőle, s felkerestem az embereket. Nem vették zokon. Takács Sanyi vagyok, nem az APEH-től, nem is a rendőrségtől jöttem – nyugtatgattam őket. Azóta is járom a tanyákat, s öröm számomra, amikor azt mondják: „Fiam, rád vártam. Itt voltak a cigányok, százszor elvitték volna a MÉH-be, de olyan emberre vártam, aki valamit tudna vele kezdeni.”
Egy kéthengeres orosz UZM motort mutat, amelyhez fenti körülmények között jutott hozzá.
– Húsz évig az udvaron állt, eső verte, a gyertyát, a hűtőt, a gyújtást ellopták róla. De ahogy mondani szokták: innen szép győzni!
Sokszor hívják rendezvényekre, tarlófesztiválra, lecsófesztiválra, lekvárfőzésre azzal, hogy „Sanyi bácsi, ugye kihozza a dolgait?”. Évente nyolc-tíz találkozóra jár a feleségével. A motorcsodákat nagy trélerre pakolják, sokszor egy tonna súlyt húznak maguk után. Mindegy, hogy Veresegyházon, Pusztamonostoron, Szentendrén vagy éppen a Hungaroringen vannak, legtöbbször lenyűgözi a fiatalokat, akik a beindított motorok különleges hangját mobiltelefonnal rögzítik, majd a felvett berregést, kerepelést csengőhangként állítják be maguknak. Takács Sándor fia 36 éves, autószerelő, karoszszérialakatos. A tanyajáró körutakra gyakran elkíséri az apját, az unoka is el tud játszani a homokban egy fogaskerékkel, mint annak idején a nagyapja.
– Az unokám képzeletbeli traktorja úgy működik, hogy drrrrröö, az én gyermekkori traktorom pedig úgy, hogy pu-pu-pu-pu. Az én agyamban még az egyhengeres Hofherr motorok hangja „működik”, unokám képzeletbeli traktorhangja pedig egészen más. Sokaknak ócskavas ez, de amikor a hozzám hasonló műszaki beállítottságú ember meglátja, hogy száztíz évvel ezelőtt miként működött a mechanikus fordulatszám-szabályzó, nem tud a látványtól szabadulni. Rendre azt kérdezi magától: hogyan találhatta ki ezt az emberi elme?
Pannónia motor, üzemképes GAZ terepjáró, lovas kocsira emlékeztető mezőgazdasági csettegő is található Takács Sándor fészerében. Számára kimondhatatlan érzés, amikor beindít egy hetekig-hónapokig javítgatott motort. Ha kell, autót, porszívót, gumiszerelőgép-hengert reparál – felesége örömére soha nem kellett a házhoz drágán dolgozó mesterembert hívni. Néhány éve a gázról áttértek a fafűtésre, ezért szerkesztett egy rönkfahasogató gépezetet is. Igazán nem értem – mondom neki –, hogy mit keres a fészerében a két villás targonca mellett egy második világháborús gulyáságyú, mire széttárja kezét, végigsiklatja szemét a négyszáz négyzetméteres területen, amely földtől plafonig terhelve van, s úgy mondja:
– Van cserealapom. Tenger sok.
origo.hu
A hungarofób Manfred Weber a magyar miniszterelnök békemisszióját is támadta
