Az eszmélet szintjei – Feljegyzések 1960–1994 című kötet gerincét a Gályanapló (1992) című mű adja, kiegészülve a naplóregény hatvanas évekbeli előzményeivel, valamint eddig csak folyóiratokban megjelent részleteivel és a Wittgenstein-gyakorlatok című, időben 1994-ig ívelő folytatásával. A könyv Kertész Imre legfontosabb és legnagyobb ívű önéletrajzi munkái közé tartozik, egy szellemi önéletrajz, amelyből megismerhetjük az írót, a szabad alkotó elmét.

Kertész Imre a Sorstalanságot a Kádár-rendszerről írta
A 96. Ünnepi könyvhéten tartott beszélgetésen Őri-Kovács Anna, a Kertész Intézet munkatársa először arról kérdezte a szakértőket, hogy az új kötet hol helyezkedik el Kertész Imre életművében.
Soltész Márton szerint
amikor elindították a Kertész Imre-életműkiadást, az volt a cél, hogy az 1975-ös Sorstalanság című regénytől haladjanak időben a későbbi művek felé, és folyamatosan világítsák meg azt az utat, amelyet az író megtett.
Műhelynaplók gyűjtőnév alatt jelent meg a Vázlatok és a Lét és írás, amelyek a hangkeresés, a téma megtalálásának, mármint a saját deportálástörténet mint téma megtalálásának és megírásának a történetét idézték fel, eredeti kézzel írt dokumentumok kiadása révén. Tehát megmutatták azt az utat, amit Kertész bejárt egészen 1975-ig, amikor megjelent a Sorstalanság, hiszen tudjuk, a regénynek rögös útja volt.
A Gályanapló nemcsak az 1992-ben megjelent kötetnek a címe, hanem egy műforma, a gályapadon dolgozó írónak az olvasmányairól, a létbenyomásairól, az írói mesterségéről szóló folyamatos fedélzeti feljegyzéseinek a gyűjtőneve
– ismertette, hozzátéve, hogy a kötetet Kertész három szerkezeti egységre osztotta, amely a hajóút metaforával dolgozik: kihajózik, bolyong, elengedi az evezőket a nyílt vízen, és ott tapasztal meg valamiféle sajátos boldogságot, szabadságot. De közben mégis gályára ítélt, ami a fogságra utal.
Ezután Hidas Zoltán arról beszélt, hogy a lektorálási folyamat során milyen textológiai érdekességet fedezett fel. Elmondása szerint a most megjelent kötet rendkívül érdekes kiadvány, egy feszes szöveg sokrétű hivatkozásokkal és kortörténeti kontextussal. Különösen érdekes, hogy 34 évet fog át és jól látszik, hogy jutunk el a Sorstalanságtól az utána következő életkorszakig, a rendszerváltásig, ami egy új történelmi helyzetet teremtett.
Kertész sokszor mondja azt, hogy ő tulajdonképpen a Sorstalanságot a Kádár-rendszerről írta. Ez sokak számára talán meglepő, mert a soáról és az abban való személyes sorsáról, hányattatásáról szól, de ezt ő végső soron a Kádár-rendszerről írta, vagyis mindenfajta totalitarizmusról. Aztán 1990 után eljött egy olyan világ, fordulat, amiben megváltozott az ő helyzete, az egész világról alkotott képe is
– magyarázta.