Kertész Imre új kötete szellemi önéletrajza

Az idei könyvhétre jelenik meg Kertész Imre Az eszmélet szintjei. Feljegyzések 1960–1994 című kötete a Kertész Imre Intézetet fenntartó Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány gondozásában. A könyv végigkíséri az író alkotó éveit a kezdetektől egészen 1994-ig. Azt is bemutatja, hogyan örökítette meg Kertész Imre azt a magányos szellemi utat, amelynek révén azzá a prózaíróvá lett, aki ma is megkerülhetetlen alakja a magyar irodalomnak.

Kertész Imre művéből Lukács Sándor adott elő részleteket. Forrás: KKETTK Alapítvány/Kertész Imre Intézet

A Kertész Imre Intézetben megrendezett könyvbemutatón Radics Viktória költő, esszéíró, műfordító; Horváth Péter irodalomtörténész, a Kertész Imre Intézet tudományos főmunkatársa és Soltész Márton irodalomtörténész, a Kertész Imre Intézet tudományos igazgatója beszélgetett a kötetről. A könyvbemutató házigazdája Őri-Kovács Anna, a Kertész Imre Intézet munkatársa volt, a műből Lukács Sándor Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész olvasott fel részleteket. 

Az eszmélet szintjei című kötetet könyvbemutatón ismertették a Kertész Imre Intézetben (Fotó: Bokor_Adam /  KKETTK Alapítvány/Kertész Imre Intézet)

Kertész Imre életműve

Soltész Márton a könyvbemutató elején elmondta:  

Néhány éve elhatároztuk, hogy elindítjuk a Kertész-életmű sorozatszerű teljes kiadását. Az első a Sorstalanság című világhírű regény 33. kiadása volt, amelynek alapját az 1993-as, a szerző által átdolgozott kiadás adta 

– kezdte az ismertetést a tudományos igazgató. Ezután a műhelynaplókat vették sorra. Kertész Imre születésnapján, 2023 novemberében ismerhette meg a közönség a Vázlatok. Feljegyzések, tématervek 1958–1963 című műhelynaplót, amelyet a Sorstalanság megírásával párhuzamosan vezetett a Nobel-díjas író. A tavalyi könyvhétre megjelent a Lét és írás. Feljegyzések 1959–1973 című szövegfüzér, amely a Sorstalanság keletkezéstörténetét árnyalja tovább. Soltész Márton elmondta, hogy Fehér Renátó a Literán így nyilatkozott erről a kötetről: 

Bárhol és bármikor felüthető, megrendítő és vigasztaló szöveg. Olyasmi, amiből a magyar író – otthon és ha úton van – mindig tartana egy példányt magánál. Egy másikat pedig az éjjeliszekrénye fiókjában.

Az eszmélet szintjei című kötet gerincét képező Gályanapló (1992) a Sorstalanság keletkezéstörténetét megvilágító feljegyzésekkel indul, s az 1989 körüli totális értékválság képeivel zárul. 

A könyv a naplóregény 1960-as évekbeli előzményeinek, illetve eddig csak folyóiratokban megjelent részleteinek és a Wittgenstein-gyakorlatok című, 1994-ig ívelő folytatásának együttes közlésével a korábbinál árnyaltabb alkotói szerepértelmezést szeretné közvetíteni.

 – Különös tekintettel az újabb és újabb generációk ifjú olvasóira. Kulcsfontosságú ugyanis, hogy az utánunk jövők is tapasztalhassák a kritikai gondolkodás és a szakmai alázat kertészi mélységeit, miközben egyfajta mankót, filozófiai és szépirodalmi sorvezetőt is kapnak az életmű értelmezéséhez – olvashatjuk az intézet közleményében.

A kötet (Fotó: Bokor_Adam)

Kertész Imre 1987-ben így írt e művéről: 

E feljegyzések [...] nem szolgálnak (nem szolgálhatnak, nem akarnak szolgálni) a fennmaradás vigaszával, olyan jövő reményével, amely az ilyen feljegyzéseket megőrizné. S miért őrizné meg? Nos: szeretetből, valamint önfenntartási szándékból. És én egyiknek sem látom biztató jeleit.

A mű címéről is szó volt a könyvbemutatón. Mint kiderült, ezeknek a korai folyóiratközléseknek általában nem adott címet az író. A könyvben található szerkesztői megjegyzésben is olvashatjuk, hogy e három szót az író avatta címmé, ugyanis az egyik részletet, aminek ezt a címet adta, kiemelte a többi közül. Horváth Péter beszélt az 1992-ben megjelent Gályanaplóról és Kertész pályájának ebben az időben keletkezett új fordulatáról. 

Az irodalomtörténész elmondta, hogy korábbi művei epikai fikciók voltak, a Gályanapló számítható az első példának azon művek sorában, amelyben önéletrajzi elbeszélőként szólal meg, a kötet a napló önéletrajzi műfajába sorolható.

 A fragmentumokból dolgozó szövegépítkezés, a rövid, tömör szövegbetétek kompozícióba rendezésének újfajta módszerével találkozhatunk. A legfontosabb szervezőelvet ugyanakkor a naplóíró jelenti, az ő szellemi munkájának ábrázolása határozza meg a Gályanapló arculatát. A napló három nagyobb fejezetre tagolódik, az egyes részek a gályarab útjának állomásait jelölik: a nyílt vizekre történő kihajózást a szirtek és zátonyok közti bolyongás követi, végül a kormány és az evezők elengedése a boldogság elérését jelenti. A naplóírás folyamatát Kertész tehát egy beláthatatlan cél felé tartó tengeri utazás képében ábrázolja, amelyben az írói munka a fegyenc „gályázásának” felel meg.

A könyvbemutató résztvevői kiemelték az egzisztencializmus hatását Kertész gondolkodására. 

Radics Viktória rámutatott, hogy Kertész Imre szellemi önéletrajza ez a mű, ugyanis az író vezetett mellette egy személyes naplót is. Véleménye szerint az volt a célja ezzel a Gályanaplóval, hogy állandó intellektuális tréningben legyen, mindig gondolkodjon valamin és ezáltal szabaddá váljon.

A könyvbemutatón számos érdekes kérdést jártak körbe a művel kapcsolatban. Az érdeklődők a kortárs magyar irodalom legnagyobb szabadtéri ünnepén, az ünnepi könyvhéten is részt vehetnek egy beszélgetésen, ahol megismerhetik Kertész Imre Az eszmélet szintjei című művét és írói világát.