– Karátson Gábor igazi reneszánsz ember volt, talán az egyik utolsó a XX. században. Egy rendkívül sokoldalú egyéniségről beszélünk, aki festőművész, író és műfordító is volt, de tulajdonképpen a magyarországi ökológiai gondolatnak a megalapozója, a környezetvédelemnek az egyik legjelentősebb alakja, úttörője is – adja meg a kezdő felütést beszélgetésünk során Balogh Gábor történész, a Karátson-életmű kutatója, aki a május 28-i, tudományos konferencián maga is előadást tart Karátson Gábor útja 1956-tól a Duna-körig címmel.
Karátson 90 a Kertész Imre Intézetben
– Elsőre meghökkentő megállapítás lehet az a karátsoni gondolat, amiről az előadás is szól majd, hogy ’56 értelmezhető ökológiai forradalomként is, mivel a kommunizmus természetellenes ideológia volt a magyarok számára.
Mindemellett a forradalmároknak konkrét ökológiai követeléseik is voltak, gondolok itt például arra, hogy tiltakoztak a magyarországi uránkészletek Szovjetunióba való szállítása ellen, illetve felléptek a kényszerkollektivizálás ellen, ami a vidéki Magyarország, és ezzel együtt a Föld kizsigerelésével volt egyenlő
– emeli ki Balogh Gábor Karátson Gábor eszmeiségének egyik lényeges elemét, ami egyfelől szorosan összefonódik a forradalommal (az eseményeknek Karátson is aktív résztvevője volt, később egy koncepciós perben három év börtönbüntetésre is ítélték, amiből másfél évet ült le), másfelől rögtön közelebb visz annak megfejtéséhez, hogy a művészet és a társadalmi szerepvállalás miként ér össze az életműben.
– Az ’56-os forradalom mellett Karátson Gábor két életeseményt nevezett még meg, ami jelentős hatással volt az életére: egy Erdélyben tett utazást, nem sokkal a forradalom előtt, ami után amikor csak tudott, élete végéig ellátogatott Székelyföldre, és a Duna-mozgalmakban való aktív részvételét, ami a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer építése ellen tiltakozva elsőként fogalmazott meg határozott politikai ellenvéleményt a 80-as években – tudtuk meg a történésztől.
Karátson Gábornak ’56 előtt is voltak írói kísérletei, többek között verseket írt, ezekkel azonban a forradalom leverése után jórészt felhagyott.
– Karátson az írástudók árulásaként értékelte az írószövetség forradalmat elítélő nyilatkozatát, amiről tudjuk, hogy politikai megrendelésre született. Ezért döntött úgy, hogy nem fog írni a jövőben, mert magyarul már csak hazudni lehet, ezért kezdett el festeni, és tulajdonképpen a szabadulása után vált festőművésszé – avat be az életmű legfontosabb fordulatába Balogh Gábor, kiegészítve mindezt Karátson műfordítói tevékenységével: – Többek között Lao-ce Tao te Kingjét ülteti majd át magyar nyelvre egy korszerű, új fordításban.
A kínai nyelv elsajátítása ugyancsak a kommunizmus elleni lázadás egy sajátos formája volt, Karátson a lengyel hadiállapot kihirdetésének hírére 1981-ben autodidakta módon sajátította el a nyelvet, ami végül páratlan eredményeket szült.
– Karátson irodalmi tevékenységében ugyan hosszú szünet következett, végül mégsem adta fel, és a 80-as évektől kezdve jelentek majd meg irodalmi művei. Karátson hosszú éveken keresztül dolgozott az írásain, az 1992-ben két kötetben megjelenő Ulrik úr keleti utazása című munkában például, az életmű egyik legfontosabb kötetében is több évtized élettapasztalata sűrűsödik össze. Ez egy családregény, de közben átvitt értelemben a Dunával kapcsolatos küzdelmek legfontosabb korlelete is.
Karátson is tisztában volt vele, hogy a mű túl áthallásos ahhoz, hogy az állami cenzúra ideje alatt megjelenjen, de az eltökéltségét mutatja, hogy ennek ellenére mégis nekifogott a munkának, és a rendszerváltás után kiadásra került a mű.
Legfontosabb munkája az Ötvenhatos regény című könyve, amely egyrészt a diktatúra elleni harc összegzése, ’56-os élményeinek leírása, egyben a Duna-mozgalomban való részvételének summázata is.
A Terror Háza Múzeum vezető történésze mellett Horváth Péter filozófus, irodalomtörténész, a Kertész Imre Intézet tudományos főmunkatársa Karátson Gábor világképéről, Bellák Gábor művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria főmuzeológusa Karátson Gáborról, a festőművészről beszél majd, Fajcsák Györgyi orientalista pedig Karátson kínai fordításaira fókuszálva ad elő az egész napos konferencián, amit egy Schiffer András, Kodolányi Gyula és Sári László részvételével zajló kerekasztal-beszélgetés zár. A konferencia Schmidt Mária Széchenyi-díjas történész, a Kertész Imre Intézet főigazgatójának nyitó gondolataival kezdődik.
