A deviza swap csatorna egyfajta rendelkezésre állás abban az esetben, ha valamely partnerországot jelentős gazdasági válság vagy pedig spekulatív támadás érné. Ilyen esetben a felek egy előre meghatározott árfolyamon és összegben kicserélik egymás fizetőeszközét, orvosolva ezzel az érintett ország devizahiányát. Így kivédhető a más pénznemben fennálló állampapírok fizetésképtelensége, a jegybanknak feltöltődik a devizatartaléka, illetve javul az ország védekező képessége a hirtelen árfolyam-ingadozásokkal szemben – írja Facebook-bejegyzésében Horváth Sebestyén, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány elemzője.
Felidézi: a Donald Trumppal való csúcstalálkozón ilyen együttműködési forma jött létre hazánk és az Egyesült Államok között. Globálisan 43, többnyire fejlett gazdaságú országnak van aktív devizacsere-csatornája.
Elmondása szerint legtöbbször sosem kerül sor a devizacsatorna alkalmazására,
a fizetőeszköz stabilitását már a csatorna létrehozása is elő tudja idézni, eltántorítva a fizetőeszköz bedőlésére számító spekulatív befektetőket.
Így az érintett országok egyfajta védőpajzsot tartanak egymás köré a devizahiány elkerülése érdekében.
Felhívja a figyelmet: ez véletlenül sem tévesztendő össze a hitellel, ahol a kölcsönfelvevő egyoldalú visszafizetési-kötelezettséggel rendelkezik. A devizacsere-ügyletnél mindkét fél visszafizeti az elcserélt pénzösszeget. Célja nem a segély nyújtása, hanem a devizalikviditás fokozása.
Téves az az állítás, miszerint csak a válságközeli gazdaságok kötnek devizacsere-csatorna megállapodást; az Egyesült Államok Európán belül az EKB-n keresztül minden euróövezeti tagállammal, illetve Svájccal és az Egyesült Királysággal is rendelkezik ilyen aktív együttműködési formával, kontinensünkön kívül pedig például Kanadával, Japánnal vagy Kínával – jelezte az elemző.
