Kétharmados száguldás

Egy évünk van – mondta Orbán Viktor október 23-i beszédében. Bűvös határidő. Azt jelenti, ha ez alatt nem sikerül az országot áttaszigálni, átnyomni, áthúzni egy olyan állapotba, hogy minden tekintetben új korszaka kezdődjék a magyaroknak, akkor kár volt minden erőfeszítés. A kétharmados győzelem igenis cselekvésre hatalmazta fel a Fidesz-kormányt. Cselekszik is, megalakulása pillanatától több célt tűzött maga elé: az ország talpra állítását, felemelkedését, sorsának jobbra fordítását, a polgárok boldogulását. Az a nyolc-, tizenhat, húsz- vagy hatvanévnyi guanó, megkövesedett struktúra, rossz joggyakorlat, elavult törvénykezés, slendriánság, kiskapuzás, linkség, lustaság, nepotizmus, lopás, korrupció, adócsalás válsággal tetézve esett az új kormány nyakába. Orbán Viktor kijelentését, nevezetesen, hogy azért kapták a bizalmat, hogy tovább így ne menjenek a dolgok, a társadalom boldog sóhajjal vette tudomásul, mert különösen az elmúlt években olyan törvénytelenségeknek, önkénynek, zsarolásoknak, lepusztításnak voltunk elszenvedői, amiket nem lehetett tovább tűrni.
A kormány a Hikari expressz gyorsaságával száguld, törvénykezik, rendelkezik, alkotmányoz és kormányoz. Ami tetszik a közvéleménynek, de nem tetszik az ellenzék azon részének, amely kiváltságait látja végveszélyben. Erre nagyon kell figyelni, mert a Fidesz már egyszer ráfizetett arra, hogy a „tények magukért beszélnek”. A tények nem beszélnek magukért eleget. A kommunikáció uralja a közbeszédet, és ha a kormány ezt a szelet nem képes a saját vitorlájába fogni, akkor szembe találja magát azzal, hogy az ellenzék határozza meg, mit is gondoljanak az emberek róla. Hogy ez élő probléma, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a balmédia eszeveszetten tombol a kormány minden megnyilvánulásán. Nem azért őrjöng Gyurcsány Ferenc, Debreczeni József, Lengyel László, Petschnig Mária Zita, Mohácsi Viktória vagy Mesterházy Attila, mert Orbán Viktor lebontja a demokráciát vagy a jogállamiság alapértékeit. Ez a „fedő sztori”. A tombolás alapja, hogy veszélyben a hálózat, kimegy a baloldal alól a tőke, összeomlanak a bebetonozott kapcsolatok, visszaveszik a lopott pénzeket, megszűnnek a trükközések. Végre kezd a nemzet kikecmeregni abból a bénító hazugságból is, amellyel nevesített jogvédők a cigányok vagy a zsidók kirekesztésére hivatkozva vádolták és sértegették. És óh, jaj, a meghatározó posztokon áprilistól nem a megmondóemberek, nem a jó elvtársak ülnek. Ez nemcsak sajátosan értelmezett demokráciájuk végét jelenti, de pénzzel és kapcsolatokkal kipárnázott világukét is. Ilyen egyszerű a háttere a fellengzős, demokráciát féltő agressziónak, fenyegető nyilatkozatoknak, külföldre járkáló árulkodásoknak. Magyarországot alapjaiban rázza meg a változás, az emberek újra bizakodnak, ezért visszatetsző az ellenzék, ezen belül különösképpen a volt kormánypárt reakciója. Elkezdődött egy médiahadjárat a kormány és Orbán Viktor ellen, az elektronikus médiumokban pedig egy különös gyakorlat kiépítése. A televíziós csatornák, még a kormány közeliek is, készpénznek veszik azt a nagyzolást, hogy az MSZP a Fidesz váltópártja. Milyen alapon? Hogyan aránylik a 262 fideszes képviselő az 59 szocialistához? Sehogy, de a médiumoknak még nem esett le, ezért jóval arányán felül szerepeltetik a volt kormány prominenseit, politikusait.
Joggal lázad a tévénéző, amikor egymás hegyén-hátán sorjázik Szekeres Imre, Kiss Péter, Lamperth Mónika, Kovács László, Mesterházy Attila és a hirtelen megéledő Gyurcsány, aki mindig ott ugrik elő, mint ördög a dobozból, ahol némi botrány szele érződik. A különös gyakorlat pedig abból áll, hogy a kormány szakembere mellé behívnak egy szocialista politikust ellenpontként. Ebből annyi jön le a nézőnek, hogy a szakmai érvekre üres politikai pufogás a válasz gátlástalan hazudozással dúsítva. Ezt hívják a magyar médiában kiegyensúlyozott tájékoztatásnak. Adódik a válasz, hogy na ezért nem érdemes vitatkozni a Fidesznek, ezért nem kezd kilátástalan egyeztetésekbe, ezért nem megy bele a jól ismert szocialista módszerbe, tárgyaljunk, egyeztessünk, aztán sértődjünk meg, és vonuljunk ki. Mit mond Szanyi Tibor (szakértő MSZP) a beterjesztett költségvetésről? „Tákolmány, ami harácsolásból, a dolgozók és a nyugdíjasok megsápolásából áll.” Íme egy tökéletesen értelmezhetetlen vélemény, amit még a kormány közeli televíziók is kötelezőnek tartanak óránként beolvasni. Minden érdekvédő szervezetnek, egyeztető fórumnak hirtelen fontos lett a munkavállaló, és hangoztatják, hogy a kormány üljön le velük, és adja vissza azt a pénzt, amiről évek óta nyikkanás nélkül lemondtak. Itt az aggódás ideje, hol a 13. havi fizetés, a béren kívüli juttatás, hol a nyugdíjemelés okán. Egyem a szívüket, hogy hallgattak, amikor megvonták a 13. havi nyugdíjat, szó nélkül hagyták az évközi adóemelést, amikor büntették a nyugdíjas munkavállalókat, vagy csökkentették a pedagógusok fizetését. Gyurcsány Ferenc, aki már a szimbolikus sátor állításával is arcátlankodott, mivel annyi fantáziája sincs, hogy egy wigwamot húzzon fel a kertjében, fineszes ízeltlábúként araszol visszafelé a közélet irányába. Bujtogat, tüntetést szervez, ő, akinek életelve, hogy a politikának a Parlamentben a helye, utcára akarja vinni a híveit. A parlamenti vizsgálóbizottság elé viszont nem megy, ezért nyomulása csak orvosi okokkal igazolható: betetőzésként levelet írt annak a Sólyom Lászlónak, akit miniszterelnöksége alatt fideszes szócsőnek tartott. Most a véleményét firtatja. Felelősségről mer szólni az, aki hazardírozva trükkök százaival tette tönkre Magyarországot, majd hasonszőrű haverjára hagyva a káoszt, távozott.
Miféle felelősségről szaval Gyurcsány, aki nem rest leírni Sólyom Lászlónak: „Tapasztalva a nyelvi, politikai, közjogi agresszió … elharapózását, nem érzi-e úgy, hogy az ön által képviselt erkölcsiség bázisán figyelmeztetni kellene a mai hatalmasokat a demokrácia betartására?” Ezt írja, aki nyelvében, blogjában és beszédeiben mocskos, trágár fordulatokkal tromfolja napról napra ellenfeleit. Az ő „erkölcsi bázisán” teremtek a Veres Jánosok, Kóka Jánosok, Horváth Ágnesek, Zuschlag Jánosok meg a százmilliós végkielégítések. Gyurcsány tüntetést szervez az Alkotmánybíróság védelmében, a jogállam lebontása ellen. Ugyan már! Azokat hívja tüntetni, akiknek az adójából fizetné ki a kormány a 40–100 milliós lelépési pénzeket. Az Alkotmánybíróság kifogása ezúttal nem esett egybe a széles választóközönség igazságérzetével. A társadalmi igazságérzet meg sem nyikkanna, ha a csúcsvezetők az ország felvirágoztatásán, az emberek boldogulásán dolgoztak volna. De hogy egy szűk réteg egyre gazdagodott, miközben tömegek zuhantak a létminimumra, az nem a jó erkölcsbe ütközik, az egész egyszerűen erkölcstelen. Rossz erkölcs ugyanis nincs, csak erkölcs van. A Fidesz lépése érthető: ha ebben az erkölcsiséget mélyen sértő ügyben meghátrál, akkor beigazolódik az ellenzék vádja, hogy átverte a választóit.
Mindezt azonban muszáj megbeszélni a társadalommal. A nyugdíjpénztárak átalakításának okát elfogadhatóan ismertetni kell, mert az MSZP lopásról rikoltozik, az internetes fórumok pedig azzal ijesztgetik a népet, vegyék ki a banki megtakarításukat, mert Orbán arra is ráteszi a kezét. Az utóbbi napok legnagyobb médiabaklövése mégis a baloldalról jött. Egy nyilván a kisemberekért aggódó káder kifejtette, hogy csak azok járnak jól az új adórendszerrel, akik kisgyerekeket nevelnek. Hangjából csak úgy sütött a méltatlankodás. Ez ám az elszólás!