Régebben még hajléktalanoknak adott menedéket, ma már színház a pesti Ó utca 4. alatt található egykori szenespince. Az Impró természetesen a Momentán névjegyévé lett narancssárga-fekete színre festett színház, ahol nemcsak a falakat, de a ceruzáktól elkezdve még a mosdót is ilyen színekbe öltöztették. Boldoghy Bori és Molnár Levente vezetett végig a tereken, és mesélt közben a csapatról.
Bódy Gergő, Boldoghy Bori, Simonyi Balázs, Tóth Barnabás, Harsányi Bence, Kiskovács Attila, Váradi Zsuzsi, Nemes Takách Kata és Molnár Levente gyerekkoruk óta ismerik egymást. Földessy Margitnál tanultak színésznek, aztán a szélrózsa minden irányába sodorta őket az élet, de a közös játék öröme soha nem engedte egyiküket sem túl messzire. Később csatlakozott hozzájuk Pirisi László, aki most a zenei játékokért felelős. Tíz éve döntöttek úgy, közös projektbe kezdenek. Ez volt a Kex és Tea felolvasóest, amit még Simonyi Balázs talált ki, hogy megmutassák, nem is olyan ködösek a kortárs magyar írók művei, mint azt első blikkre gondolnánk. Ez a mai napig fut.
A váltás 2003-ban jött: a RögvEst, az improvizációs interaktív színházi játék. Ahogy Bori megfogalmazta: űzik ugyan ezt a műfajt többen itthon, de ők inkább a pszichodráma vonalán mozognak, viszont a szórakoztató irányt követő televíziós Beugró is ismertséget hozott az improvizációnak, majd a Momentán „etalonná” lett. A RögvEst mellett már szerepel a gyerekeknek szóló Mini, amelyben egy mesét találnak ki, a Házimozi, ahol egy adott műfajú filmet játszanak el, és az Ütközet, ahol két csapatra bontva harcolnak egymás ellen.
Évekig csak befogadó színházakban lehetett őket elcsípni: a Komédiumban, az RS9-ben, a Spinozában. Két évig „laktak” a Dürer-kertben, de ott a fellépőhelyük közös volt a szórakozóhellyel, végül a szűnni nem akaró füst és az egyeztetési nehézségek miatt inkább szedték a sátorfájukat. Nemes Takách Kata és Pirisi László két hónap keresgélés után talált rá az Ó utcában egy elhagyatott épületrészre, amit kibéreltek. A helyet a nagyobb munkákon kívül saját maguk újították fel. Családdal, barátokkal, aktivistákkal, még Simonyi Balázs kisfia is kivette a részét a feladatokból, a dizájnt pedig Bori grafikus párjára bízták. Falat festettek, bútorokat szereztek be, otthonossá varázsolták az ötszáz négyzetméteres helyet, ahol a színházterem mellett egy kisebb stúdiószínpaduk is van.
Miközben a nézők elől rejtve maradó öltözőket mutogatják, ahol Balázs kisfiának a csapatról készült rajzai díszítik a falakat, Levente elmeséli, hogy az improvizációs technikákat mára már iskolai foglalkozásokba és üzleti kommunikációs tréningekbe is beépítették. Ez Attila, Bence és az ő területe, hisz ők már Földessy Margitnál is tanársegédek voltak; a jövő hét végén az Imprószínházban kétnapos workshopot tartanak felnőtteknek és kamaszoknak. A társulat önfenntartó, okosan forgatják vissza a jegybevételből és a tréningekből befolyt pénzeket, hisz most már egy ötszáz négyzetméteres színházat tudhatnak magukénak. Céljuk, hogy más csapatokat is becsábítsanak, és hogy kiépítsék a műfaj magyarországi központját.
A momentánosok kreatívak, kíváncsiak, nem ismerik a monotonitást. De hogy tudnak ennyi idő után is újat mondani egymásnak, a közönségnek? – Úgy, hogy nem ez a fő foglalkozásunk. A munkánk „tölt fel” minket az előadásokra. Bárhol járunk, mindig magunkba szívjuk az impulzusokat, amit itt tudunk hasznosítani – mondja Levente.
Persze a tíz év alatt voltak problémák, de ezeken szerencsésen túllendültek, és most már révbe érni látszanak. A heti szokásos tréning előtti időben jártam náluk, és miközben vártuk, hogy mindenki megérkezzen, váratlanul feltűnt Várady Zsuzsi, akiről úgy hírlett, épp Krakkóban dolgozik. Mosolyogva libbent be az ajtón és ecsetelte, hogy éjszaka érkezett, másnap utazik is vissza, de a próbát semmi esetre sem hagyta volna ki. – Tréning van, azon meg itt kell lenni, nem? – mondja harsányan.
Így talán érthető, hogy miért működik még mindig ilyen erőbedobással ez a társulat.
origo.hu
Mérsékelten sikeres színészek után most egy pornósztár támogatja Magyar Pétert - fotó
