A súlyos bűncselekmények elkövetői és a sértettek megbékélését segíti elő az a börtönmediációs program, amelynek célja, hogy az elítéltek megbánják tettüket, az áldozatok pedig megszabadulhassanak az őket ért lelki terhektől. A felek megbékélésének olyan következményei is lehetnek, hogy a fegyintézetből szabaduló ember felhagyhat korábbi életvitelével, s nem a visszaeső bűnözők sorsát választja – mondták kriminológusok a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben a napokban tartott sajtótájékoztatón. A szakemberek tavaly kezdték kutatásukat az intézményben, a hazai vizsgálatokat – amelyeket az Európai Bizottság támogat – a Foresee Kutatócsoport végzi, a szakmai irányítását az Országos Kriminológiai Intézet (Okri) látja el.
Barabás Tünde, az Okri osztályvezetője elmondta, hogy a magyarországi büntetőpolitika szigorodik, így az elítéltek egyre több időre szakadnak ki a társadalomból. A börtön azonban nem alkalmas arra, hogy az ott élőkből hasznos embereket faragjon, egyetlen célja, hogy a kiszabott büntetés idejére fogva tartsa a bűnözőket. Ráadásul a bekerülők jelentős része idővel elhiszi magáról, hogy nem tett semmi rosszat, tévedés áldozata. Megfigyelhető, hogy közülük sokan épp a sértetteket hibáztatják, mert börtönbe kerültek. Érdekesség ugyanakkor, hogy ezek a rabok szabadulásuk előtt félni kezdenek, hogy kikerülve és hazatérve találkozniuk kell áldozataikkal. A sértettek sokszor szintén félnek az elítélt szabadulásától és vélt bosszújától.
A szakemberek felhívják a figyelmet, hogy a hazai büntetés-végrehajtásnak nem célja a felek megbékítése, ha az érintettek nem találkoznak és beszélnek addig, amíg az elkövető a börtönben van, erre később már nincs lehetőségük. A kriminológusok szerint ugyanakkor mindkét oldalról sokan igényelnék ezt. Az ilyen találkozásoknak hatalmas szerepe lehet abban, hogy az elkövető felmérje azokat a károkat, amelyeket a valóságban okozott. Barabás Tünde jó példaként említette azt a betörőt, aki sokadik büntetése alatt vett részt a kutatásban. A börtönökben megkeményedett férfi találkozott azokkal, akiket korábban kifosztott, egy idős, elesett házaspárral. Beszélgettek, és az elítélt, aki korábban soha nem mérlegelte, hogy mit tett, az interjú után azt mondta a szakembereknek: elérzékenyült, amikor belegondolt a két öreg sorsába, és megsajnálta őket. A mediációt figyelemmel kísérik pszichológusok is, akik meg tudják állapítani, hogy a fogvatartott megbánása valódi-e. Az említett esetben az volt, így a sokszoros betörő olyan lelki töltést kaphatott az esettől, hogy szabadulása után jobb esélye lesz normális életet kezdeni. A mediáció segíthet megváltoztatni azt a pszichés helyzetet is, amelyet a civil életbe viszszakerülők jelentős része érez: a kiszabott évekkel letudták büntetésüket, nincs tartozásuk az áldozatok, a társadalom felé. A beszélgetések azonban ráébreszthetik őket, hogy ez nem így van, a sértettek lelki sebei, korábbi környezetük nem csak esztendőkben méri a jóvátételt.
Magyarországon a büntetőeljárási törvény négy évvel ezelőtti módosítása tette lehetővé a mediáció alkalmazását, de nem engedi azt súlyosabb bűncselekmények elkövetőinél, illetve a többszörös és különös visszaesőknél. A törvény szerint a mediáció csak az elsőfokú bírósági eljárás végéig lehetséges, ezért a magyar kutatók vizsgálják a megbékélés lehetőségét a jogerősen kiszabott büntetés alatt is. A programban jelenleg a balassagyarmati és a fiatalkorúak tököli fegyintézetének elítéltjei vesznek részt, és 2012-ig tart. A részvételért a fogvatartottaknak semmilyen kedvezmény nem jár a börtönben.
Budai István ezredes, a balassagyarmati fegyintézet parancsnoka lapunknak elmondta: az elítéltek jól fogadták a megbékélés lehetőségét, s a rabtársak sem közösítik ki azokat, akik részt kívánnak venni a kutatásban. A vizsgálat célja kideríteni azt is, hogy a kezdeményezés oldhatja-e az ellentéteket a börtönökön belül is, a fogvatartottak és a dolgozók, illetve az elítéltek között.
origo.hu
A Legfőbb Ügyészség közleménye
