Mámorok

K Ö N Y V E S H Á Z

Kovács Imre, a népi-falukutató mozgalom meghatározó egyénisége, az 1930-as és 1940-es évek egyik legeredetibb magyar politikusa 1947-től – hazája kényszerű elhagyásától kezdve – haláláig a magyar emigráció vezető személyisége is volt. A Molnár M. Eszter által szerkesztett, Kovács Imre életét és munkásságát bemutató dokumentumkötet e sokak által feledésre ítélt politikus és író emléke előtt tiszteleg.
Az 1947-ben kezdődött kommunista hatalomátvételt követően a pártállami diktatúra vezetői és kiszolgálói mindent elkövettek annak érdekében, hogy a népi-falukutató mozgalom tagjait és eszmeiségét kiszorítsák mind a politikai, mind a szellemi életből, és e törekvés – egyes csoportok részéről – mind a mai napig érzékelhető. Felvetődik tehát a kérdés, mi okozza a baloldal részéről ezt a szenvedélyes és tartós elutasítást. Milyen eszméket hangoztattak és képviseltek a népiek? Ez utóbbira a válasz egyszerű: olyan Magyarországot, magyar társadalmat szerettek volna, amelynek maghatározó értékei a nemzeti eszmények és hagyományok tisztelete, a demokratikus szabadságjogok érvényesülése és a szociális igazságosságra való törekvés. Nem nehéz kitalálni, hogy a magyar baloldal elutasítását a nemzeti hagyományokra hivatkozás váltotta ki, a XX. század eleje óta ugyanis úgy ítélték meg, hogy ezen eszmények, ha nem az úgynevezett baloldali haladó erők képviselik azokat, eleve haladásellenesek, torzak, sőt embertelenek.
Kovács Imre – mint a Nemzeti Parasztpárt egyik vezetője – több alkalommal is foglakozott a kérdéssel. 1945. július 31-én – Demokrácia és magyarság című cikkében – az Új Magyarország hasábjain figyelmeztetett arra a kártékony felfogásra, mely szerint sokan azt hiszik, hogy a „nemzeti motívumok elsikkasztásával dokumentálhatják legjobban »demokrata« voltukat. […] Az ingadozó tömegek átlendülnek a másik végletbe, és most már hallani sem akarnak nemzetről, magyarságról, a demokrácia jelszavait szajkózzák, a nemzetköziség nagy mámorát emlegetik, és mindezt nemzetellenes, magyarellenes módon demonstrálják.” Az igazukban rendíthetetlenül hívő baloldaliak azonban képtelenek voltak bármilyen bírálaton is elgondolkodni, sőt eltökéltebben rontottak rá politikai ellenfeleikre.
Ez a szembenállás csak elszántabbá tette Kovács Imrét: A demokrácia útja Magyarországon című tanulmánya után (Válasz, 1946), amelyben a szerző a kommunisták és kiszolgálóik által istenített szovjet példa követésétől igyekezett megóvni a magyarságot, ezért figyelmeztetett a baloldal és a felheccelt tömegek által felelőtlenül követelt államosításban rejlő veszélyekre. „Az államosítás szocialista vonal, a demokráciának a szövetkezés felelne meg. Tévedésben vagyunk, amikor azt hisszük, hogy az államosítással a széles néprétegek szociális problémája megoldódik. […] Az államosítás helyett inkább szövetkezeti hálózat kiépítését kellett volna szorgalmazni, akkor demokráciánk gazdasági bázisa is demokratikus lenne. Egyszerre stabilizálni és államosítani a legnehezebb, végső fokon pedig félő, hogy az államosításból államkapitalizmus lesz, amit, ha menetrendszerűen ér be céljába a Kommunista Párt, államszocializmussá változtat.”
Kovács Imre tehát idejekorán figyelmeztetett az államosítás lázas jelszavában rejlő és sajnos be is következő kommunista veszélyre, amiért az eseményeket előidéző bal- és szélsőbaloldal nem tudott neki megbocsátani. Mindebből az is látható, hogy a népiek a demokráciát is komolyan vették, ezért – szemben az úgynevezett haladó erőkkel – nem voltak hajlandóak elfogadni a proletárdiktatúra gondolatát. Sőt a demokráciának az önkormányzatokra épülő formáját akarták megvalósítani, mert ezt a népet – ahogy már 1937-ben megfogalmazták – „érettnek és hivatottnak” tartották arra, hogy „önmagát kormányozza”. Ugyanakkor a Kovács Imre szellemiségében fogalmazó paraszt képviselők 1946 nyarán aziránt sem hagytak kétséget, hogy ha a nép érdekeiről van szó, akkor forradalmiak is.
Nemzet, demokrácia, szociális igazságosság – ez a napjainkban is időszerű hármasság volt az alapja a népiek és Kovács Imre tevékenységének. Ezért is hasznos a Molnár M. Eszter által szerkesztett könyv, mert a dokumentumok tükrében keresztmetszetet ad e szellemiség egyik legjelentősebb képviselőjének, Kovács Imrének az életpályájáról. Különösen fontos, hogy hozzáférhetővé teszi Kovács parlamenti beszédeit. Közülük az 1947. április 18-án elmondottra hívjuk fel a figyelmet. Ekkorra már leplezetlenné vált a kommunisták egyeduralomra törekvése, ezért a kommunistákhoz túl közel került Nemzeti Parasztpárttal immár szakító Kovács Imre mint képviselő a parlamentáris demokrácia értékeinek megőrzésére figyelmeztetett: „Demokrácia és parlament egymást nevelik. Mi a parlamentáris demokrácia hívei vagyunk, a parlamentet a szuverenitás legmagasabb rendű formájának tekintjük.” Ugyanakkor azt kellett látnia, hogy „a politikai türelmetlenség leszűkíti a demokrácia körét, és akik kívül maradnak vagy kívül rekednek, azoknak a likvidálására törekszik”. Ez pedig az általa „dialektikus politizálásnak” nevezett törekvés következménye. Mert e „politika lényege: antipólust kiképezni, arra kiélezni a helyzetet, és így bizonyítani a saját pólus, illetve a saját politika igazát”. Az ilyen politika „mindig saját magára értheti csak a haladást vagy a cselekvést, és ami elhajlik tőle jobbra vagy balra, egyformán helytelen”. Az úgynevezett öszszeesküvési perrel már azt „az újabban hangoztatott állítást” igyekeztek igazolni, „hogy aki a kommunistákat támadja, az a demokráciát támadja”, azaz „a demokrácia egyenlő a kommunizmussal”.
Kovács Imre parlamenti beszéde egyértelmű figyelmeztetés a demokráciát fenyegető kommunista veszéllyel szemben, azt azonban ő is tudta, hogy amíg a szovjet hadsereg egységei hazánkban tartózkodnak, addig szinte remény sincs a demokrácia megmentésére. Így nem maradt más választása, mint hogy várható letartóztatása elől nyugatra távozzon.
A Molnár M. Eszter által szerkesztett kötet számos dokumentummal mutatja be Kovács Imre emigrációs tevékenységét, a halálig tartó küzdelmet, amelyet hazája szabadságáért folytatott. Szétszaggatott nemzetünk sorsát jellemzően utolsó, angolul mondott szavai is ezek voltak: „A szabadságomat akarom!”
(Egy homo politicus itthon, Európában és Amerikában. Kovács Imre élete és munkássága. Szerk.: Molnár M. Eszter. Hét Krajcár Kiadó, Budapest, 2010. Ára: 2800 forint)