Mi van a kilt alatt?

Hét év alatt tanulja meg hangolni hangszerét a skót dudás, mert az fából, nádból, bőrből, „hisztérikus nőből” van. Kéri György utazó zenészként hirdeti, hogy Skóciában nem minden angol.

Híres skótok
Alexander Fleming – kutató, a penicillin Nobel-díjas felfedezője
Alexander Graham Bell – a telefon feltalálója
Alex Ferguson – futballedző, jelenleg a Manchester United vezetője
Annie Lennox – énekesnő, a Eurythmics tagja
Arthur Conan Doyle – Sherlock Holmes megalkotója
Charles Macintosh – feltaláló, az esőkabát kifejlesztője
George Gordon Byron – költő
James Clerk Maxwell – fizikus
James Dewar – a termosz kifejlesztője
James Watt – a gőzgép feltalálója
Joanne Kathleen Rowling – a Harry Potter-sorozat írója
John Loudon McAdam – építész, a „makadámút” névadója
Robert Burns – költő
Robert Louis Stevenson – író
Rod Stewart – rockzenész
Sean Connery – színész
Tony Blair – volt brit miniszterelnök
Walter Scott – nemzeti költő, az Ivanhoe szerzője
William Wallace – skót szabadságharcos, róla szólt A rettenthetetlen című film

Szűk folyosón kanyarodunk, egykor nem hivatalnak építették azt a zuglói házat, ahol ma a kerületi önkormányzat található. Skót dudával a kezében, highlander szerelésben – ahogy illik, gyapjúharisnyában, belebújtatott tőrrel, kiltben, mellényben, marabutollas kalapban, oldalán karddal – csattog előttem az önkormányzat művészeti referense. Kéri Györggyel, hazánk egyetlen skót dudásával az udvarra igyekszünk, hogy a parkoló autók között szólaltassa meg különleges hangszerét. Akárha egy jumbo-jet szállna le közénk, olyan hangerővel fújja a felföldi indulót. Amint befejezi, kipattannak a hivatali ablakok, szól a vastaps, bravó Gyuri, bravó!
Kéri György tizenhárom éves korától heavy metal zenekarban játszott. A külsőségeket is felvéve bőrruhában, láncokkal az oldalán gitározott Black Sabbathot, Deep Purple-t és Led Zeppelint olyan klubokban, ahol néha csak négy hallgatójuk volt. Sok számot írt, saját bevallása szerint „keményeket, mint a vídia”. A hangszerelésbe betervezte a skót dudát is, a rockzene utolsó akkordjaira ráúszva, hihetetlenül jól hangzott – volna. De akkor még nem volt skót dudás az országban.

Első dudáját 1996-ban Skóciában vette szaküzletben, gyakorlatilag ezért utazott oda. Ezt követően évente egy-két alkalommal iratkozott be kinti dudaiskolákba, előfordult, hogy szállásadójával beszélgetve derült ki, a szomszédban lakó barát maga Jack Duff, a híres szaxofonos dzsesszzenész, aki szívesen alkalmazza a skót dudát zeneszámaiban. Kéri György a dudaszemeszter mellett az ő óráit is végigülte.
– Kik tanultak skótdudálni?
– Magyarral természetesen nem találkoztam, főleg kanadai, ausztráliai és új-zélandi hallgatók voltak. Az északiak nehezen vették fel a dudára jellemző nyújtott ritmust, a japánok viszont és én mint egyedüli magyar könnyedén tudtam játszani. Ti-tá-ta – a nyújtás benne van a népzenénkben.
Miközben átöltözik, alapvető dolgokról mesél. A skót „szoknyáról” – amely teljességgel helytelen elnevezés. Európa egyetlen népe sem jár „szoknyában”, az öltözéknek kilt a helyes neve. Viccesen jegyzi meg, hogy a skót dudásért bomlanak a nők. A skót dudásnak két vetélytársa akad: a spanyol torreádor és a magyar huszár.
A skót duda iszonyatos hangerejéről így vélekedik: a magyar duda arra való, hogy virtuóz módon talp alá húzza a zenét, a skót duda viszont vezeti a harcot, maga a zászló, hangerejénél fogva hangosítás nélkül használható stadionokban, focimeccsen, koncerteken is. A duda hangja nyílt terepen négy-öt kilométer távolságról is hallható. Ő maga gyakran dudál hegyek között meg a budai vár ormán – ha megkérik rá.
A duda lényege, hogy valamely tömlőn keresztül szólal meg a hangszer úgy, hogy egy állandó hangra „ül” rá a játékos. Összehasonlításként: a magyar duda egy, az asztúriai két, a skót három folyamatosan zengő hangra játszik rá. Sokszor kérdezik tőle, nehéz-e a munkája.
– Aki volt már strandon, biztosan tudja, milyen érzés, amikor fel kell fújni a jókora strandlabdát. Hasonlóképpen fújom a skót dudát is, és miközben négy lukon játszom, feszesre fújva tartom. Szóval nehéz. Mikor skótokkal együtt játszhattam nemzetük szentélyében, a dudamúzeumban, láttam hangszerük fúvókáján ugyanolyan fognyomokat, amelyek nálam fogtöréshez vezettek. Valaki mondta egyszer: „Láttalak játszani, és nagyon szigorú képet vágtál.” Az iszonyú erőkifejtés messze űzi a mosolyt.

Brit számozás szerint a ruhákhoz hasonlóan a skót dudákat is méretük szerint S, M, L, XL jellel látják el. Az XL méret gyakorlatilag akkora, mintha valaki egy birkát szorongatna a hóna alatt. Mindehhez adjunk hozzá 160 decibelt. Kéri György M-es és L-es méretű dudáit is bemérette. A kontrollon az M-es 120, az L-es 140 decibellel szólt. Ugyanaz a hangtartomány, mint amikor egy utasszállító repülőgép a közvetlen közelünkben száll le. Egy siófoki rendezvényen esett meg vele, hogy miután az önkormányzat emberei este tíz után végigjárták az utcákat, s ellenőrizték, hogy mindenki lehalkította-e a zenét, egyedül ő, a skót dudás akadt fenn a szűrőn.
– Nem tudja „lecsavarni” a hangerőt?
– Nem. A duda vagy szól a maga hangerején, vagy nem szólal meg. Más lehetőség nincs.
– A szomszédait ismeri?
– Otthon mindennap hangolok. Ez azt jelenti, hogy amikor az önkormányzattól hazamegyek, előveszem valamelyik hangszeremet, s felfújom. Ilyenkor egy hatalmas ööööhhhhmmmmm hang hallatszik, majd a sípokat hangolva eeeee, ööööeee, ííííí, iiiííúúú”, öööhhiiieee hangok préselődnek ki belőle. Borzalmas hallgatni, teljesen olyan, mint amikor valaki naponta a mopedjét tuningolja az ablakom alatt. A hosszabb hangolás, bevallom, még elviselhetetlenebb, mert nem dalt játszom, hanem nyögésre kényszerítve a dudát órákig állítgatom a sípokat. Előfordul, hogy egy nap nem játszom, de akkor lelkiismeret-furdalásom van. „Te jó isten, tegnap nem játszottam! Mi jöhet még, megölök egy embert!” Míg a breton, az asztúriai, a magyar vagy az erdélyi dudán egy-két év alatt meg lehet tanulni játszani, addig a skót dudás pontosan hét évig tanul. Itt a hangolás a lényeg. Én körülbelül húsz helyen hangolom a hangszert, de az egyik hangolás szükségszerűen elmozdítja a másik tizenkilencet. A duda népi hangszer, fából, bőrből, nádból, „nőből” van. Hisztérikus. Mindent elkövet a játékos ellen. Ezért játszanak olyan kevesen rajta. Hét év alatt sajátítottam el a hangolási tudományt, s ma már nem a duda dönti el, hogy mit akar.
– Skóciában könnyebb dolga lenne?
– Ott, ha bajom van a hangszerrel, elmegyek egy mesterhez, aki helyrerántja, ennek ott kialakult az „infrastruktúrája”. De mit tesz egy norvég, német vagy magyar dudás ott, ahol nincs semmilyen segítség? Egyedüli skót dudásként rendezvényeken lép fel. Idegesítik a sztereotípiák. Bármilyen szép számot játszik Magyarországon, Németországban, Ausztriában vagy éppen Franciaországban, a hallgatóságot a második dal után már az érdekli, hogy mi van a kilt alatt. A dudás hátán egyetlen szám után elkezd folyni a víz, majd újabbat játszik, a szünetben mosolyog, beszélget a hallgatóságával, sétál, mozog. Ha alsógatyát vett fel, akkor az szépen öszszegyűjti a nedvességet, majd az idő múlásával rendesen leszedi a bőrt az altestéről. Erről ennyit. Bazseválást nem vállalok. Esküvőn is csak akkor lépek fel, ha a skót dudának szerepe van, s a templomból kifelé menet nem az orgona, hanem a skót duda szól. Van egy skót szólás, mely szerint: „Amikor a felföldön eltűnt az utolsó orgonista és a harangozó is, akkor a dudások vették át a ceremóniát. Akkor terjedt el a szólás: amit Isten összekötött, azt ember szét nem választhatja. De amit a dudás kötött össze, azt az Isten sem választja szét.”
Nem legenda, így igaz: a duda belülről a whisky és a sör alapanyagával van kikenve, hogy a bőr jól szigeteljen, a levegő ne szökjön. Így a duda akkor működik igazán, ha a játék előtt a dudás whiskyt vagy sört iszik, majd irdatlan erővel fújni kezdi. Kéri György saját whiskyjét és sörét viszi a fellépésekre, amelyekre érthető módon sofőrrel jár.

Skót dudán nem lehet mindent játszani. Szerencsére ritkán fordul elő az a kellemetlenség, hogy a Száz forintnak ötven a fele lejátszására kérik. Mivel a harmadik skót induló már unalmasnak tűnhet, ezért világzenét, slágereket is megszólaltat. A Felföldi katedrális című egyházzenei darabbal kezdi, majd fél play backkel Mark Knopflert, valamint a Dunblane harangjai című egyházzenei rockzenét játssza. A Titanic zenéje mindig bejön minden korosztálynak, de eljátssza a skót szerző által komponált Gyertyafény keringőt is. A falunapokon akár egy órán át fogva tartja a hallgatóságot. Büszke arra, hogy egy színpadon szerepelhetett (a teljesség igénye nélkül) Lerch Istvánnal, Charlie-val, Demjén Rózsival, Koncz Zsuzsával, Gryllus Vilmossal, Gregor Józseffel, Oszvald Marikával, a külföldi hírességek közül Ronan Morgannal, Ian Palmerrel, John Murphyvel és áldott emlékű tanárával, Jack Duff-fal.
– Dudás vagyok. Ez egy misszió. Magyarországon skót dudás, Skóciában magyar dudás. Itt azért kell küzdenem, hogy elhitessem, Skóciában nem minden angol, ott pedig azért, hogy itt nem minden Balkán, s a főváros neve nem Bukarest, nem járunk lovon, s van csap, amelyből víz is folyik. Március 15-én a skót származású Clark Ádámra is lehet emlékezni, augusztus 20-án pedig arra, hogy az első skót királyné István udvarából származott. A skótok magyar Margitnak hívják, mi pedig skóciai Szent Margitnak nevezzük. Ő vitte István keresztjét Skóciába, s III. Véreskezű Malcolm vette feleségül, de Margit megjuhászította, és sorra épültek a templomok.
Az ablaknál egy kis asztalkán skót témájú regényei, kazettái, CD-i láthatók. Kezembe veszem az egyik hanghordozót. Még alig száradt meg a festék a borítón.
– Beethoventől a Beatlesig dolgozott fel darabokat dudára alkalmazva. Sikerült megvalósítania a régi álmot, itt már a heavy metal fortissimójaként feltűnik a skót duda is. De miért Falklandi vihar az album címe?
– Van egy különleges történetem. Egyszer Edinburghban skót dudás jelvényes vörös barettban és fekete katonakabátban sétálgattam. Így járok néha idehaza is. Ismeretlen emberek berángattak az utcáról a kocsmákba, fizettek egy pofa sört és whiskyt, ölelgettek, csókolgattak. Amikor kiszabadultam, újra és újra megismétlődött ez a kocsmában végződő jelenet. Mindenki örült nekem, s ez azért nem annyira skót szokás. Vágytam a friss levegőre, gondoltam, felsétálok a várba a Margit-kápolnához, ám a jegyszedőt, aki pénzt kért tőlem, félrelökték, és papírpénzt vágtak az arcába. Eléggé elfáradva érkeztem este a szállásomra, majd bekapcsoltam a televíziót, és akkor tudtam meg, hogy a falklandi háborúnak volt az évfordulója, az eredeti felvételeket is mutatták, ahogyan az ejtőernyősök a földre értek, vörös barettban és fekete kabátban rohangáltak. Pontosan olyanban, mint amilyenben én egész nap sétálgattam. Mindenki a falklandi skót alakulat egyik veterán dudásának gondolt. (Az Egyesült Királyság és Argentína közötti fegyveres konfliktust 1982 márciusa és júniusa között vívták a Falkland-szigetek és néhány közeli, kisebb dél-atlanti-óceáni sziget birtoklásáért – V. A.)

Kéri György közel húsz éve a zuglói önkormányzat művészeti referense. Politikai rendezvényen nem vállal fellépést. Mivel gyakorta lép fel, tisztában van a díjakkal, a művészeket érintő költségekkel, így önkormányzati munkája során kemény tárgyaló fél, lehetetlen jégre vinni. Mint egyetlen skót dudást gyakran keresik fel hangszerekkel hangolását kérve, de a játékbolti skót dudákkal nem tud mit kezdeni, amúgy pedig – mondja – hangolja mindenki a befúvócsöves, három burdonsípos, dallamsípos sajátját.
Megtanult ír hárfán játszani, aranyos, kedves hangszer. Persze ahol sört mérnek, ott hárfázni teljesen felesleges, hiszen mindenki üvölt, mint a fába szorult féreg.