Olvasóinktól

Husz Mariann közgazdász (Budapest): A Veszprémi Bíróság október 13-i, vörösiszap-katasztrófával kapcsolatos határozata szembe- megy a társadalom megítélésével, bár megfelel az ügyvédi kamara általános szellemiségének. Bizonyára számukra az ismeretlen tettes elleni eljárás az elfogadhatóbb. Ha ma ügyvédek belemondhatják a társadalom szemébe, hogy vannak olyan jogi helyzetek, amikor a beidézett nem köteles igazat mondani, akkor már semmin se csodálkozom. Ilyen kijelentéseket sztárügyvédek tettek, és pontosan jelzi a közerkölcsök mai állapotát. Megítélésem szerint mindenkinek minden helyzetben igazat kell mondania, legfeljebb nem köteles megszólalni, de ha szóra nyitja száját, csakis igazat beszélhet, vannak még olyan földrészek, ahol egyenesen a szentkönyvekre felesküdve kell az igazmondást bizonyítani. A fent említett ügyben ismét győzött a védőügyvédi és a bíróság által méltányolt furfang, amely azonban a tiszta emberi logikának és mindenfajta tisztességnek ellentmond, ráadásul egy olyan egyént véd, aki eddig is bicskanyitogató kijelentéseket tett a cége által okozott katasztrófával kapcsolatban.

Kocsisné Györgyi (Keszthely): Az ember gyanakvó. Nem annak született, de az évtizedek óta tartó csalódások azzá tették. Ma már nehezen hisszük el, hogy egy bevezetett intézkedésnek lehet jó a következménye, csak a negatívumot keressük rögtön. Meg kellene tanulnunk újra hinni. A napokban hallottam egy kis hírt, amit azóta sok reménykeltő hír követett. Nem nagy horderejű az az intézkedés, hogy a kistermelő háztáji termékeit közvetlenül értékesítheti iskolák, menzák konyhái részére. Mégis, bennem komoly reményeket ébresztett. Sírva gondoltam azokra a hírekre, amikor az értékesíthetetlen gyümölcsöt a gazdák feletették az állataikkal, a tejet megitatták velük. A gyerekek meg nem láttak egész télen gyümölcsöt. Akinek ilyen irányban jár az agya, az jobbító szándékkal hozza meg az egyéb intézkedését is. A válságadó, bankadó, a magán-nyugdíjpénztári ideiglenes intézkedések mögött kell lenni valaminek, ami a jobbító szándékot jelzi. Ne higgyünk a támadó propagandának! Hol van ott a jó szándék?

Molnár Judit (Budapest): Bizony, igaza van Kristóf Attilának, hogy jó volt bejárni az ünnepen a békés várost! (Szabadság, béke, Magyar Nemzet, október 25.) Nagyon vártuk a kordon nélküli ünneplést és a mosolygós rendőröket. Hála Istennek, megkaptuk. Ismét jó volt nézni, hogy már a budai oldal metróállomásai is zsúfolásig megteltek a Kossuth térre igyekvő emberekkel, akiket a mozgólépcsők csak úgy ontottak az ünnepség helyszíne felé, ahol nem több ezren – mint egyes csatornák közölték –, hanem több tízezren gyülekeztek. De nehogy azt higgyük, hogy a békés, boldog ünneplés maradéktalanul megadatik nekünk! A huhogók már az ünnep előestéjén, Gyurcsány új szervezetének megalakulásakor akcióba léptek. A bukott miniszterelnök még véletlenül sem utalt 1956-ra, vagy a másnapi ünnepre, helyette – több csatornán láthattuk – sikkasztással vádolta Orbán Viktort a nyugdíjrendszerrel kapcsolatos bejelentései miatt, majd – ijesztő arckifejezéssel – azzal fenyegette, hogy „annyi pert akasztunk a nyakába, amennyit csak tudunk”. Az állampolgár levegő után kapkod, hiszen a volt kormányfő rágalmaz. A békés ünneplés után pedig hétfőn reggel a közszolgálati rádióban a szokásos páros, Mong Attila és Tölgyessy Péter az alkotmányozási folyamat apropóján bírálja „a központból irányított hatalmat”, mert „Orbán Viktor nemcsak beszél, hanem mindent meg akar változtatni, a baloldali véleményformálóknak alig maradt valami, a döntés mindenben a miniszterelnöké lesz”. Tölgyessy szerint eddig „egyfajta kívánsághangverseny történt”, de ő „nem látja a Fidesz felkészültségét a rengeteg ötlet mellett a részleteket illetően”. És akkor még nem szóltam a kisebb kereskedelmi adók jóakaróiról. Vajon megérjük-e valaha, hogy az úgynevezett elemzők ne azonnal az ország felemelkedésének ellendrukkerei legyenek, hanem tevőlegesen részt is vegyenek benne a jobbítás szándékával?

Ankerl Géza (Svájc): Olvasgatom Ruttner Györgynek, a Mal Zrt. ügyvédjének jogi csűr-csavarjait az iszapkatasztrófával kapcsolatban. Az mindenesetre kétségtelen igazság, hogy ha valaki akármilyen állapotban és feltételek mellett átvesz, megvesz, birtokba vesz egy gyárat, ha nem következik be közben egészen rendkívüli időjárás vagy földrengés, annak működéséért, környezeti hatásaiért, az okozott károkért mind büntető, mind polgári jogilag elsődlegesen felelős. Akkor is, ha az elvárható állami ellenőrzések hiányosak voltak.