Kötelező olvasmány lesz Szolzsenyicin világhírű regénye, a Gulag szigetcsoport. Örömteli hír ez, hiszen a kommunizmus bűneit annyian és annyiféleképpen igyekeztek kisebbíteni, hogy olyan érzésünk támadhat: küszöbönáll a rehabilitációja. Pedig a bolsevizmus hasonlóan hatalmas károkat okozott az emberiségnek, mint a fasizmus, nácizmus. Van egy apró szépséghibája az örvendetes kulturális hírnek. Nem nálunk, hanem Oroszországban tervezik a tananyag részévé tenni a kommunizmus tömeggyilkos gépezetét leleplező művet. A regényfolyam iskolai változatának sajtó alá rendezésével most készült el a Nobel-díjas író özvegye. Az orosz miniszterelnök támogatja Natalja Szolzsenyicina javaslatát. Az a Vlagyimir Putyin pártolja, aki maga is KGB-tisztként emelkedett fel a nómenklatúra ranglétráján. Kezdeményezése élő cáfolata, hogy a volt kommunisták soha sem tudnak kibújni a bőrükből, és egész életükben a kártékony, hamis eszmét kell szolgálniuk. Van tehát visszaút a normalitások világába, bármit sulykoljanak a hazai álliberális posztkommunisták, akik soha semmiben sem korrigálják korábbi ideológiájukat, és nemhogy bűneiket, de még hibáikat sem hajlandók belátni.
Putyin már akkor megtette a legfontosabb lépést a múlt tisztázásához, amikor kitüntette az idős Alekszandr Szolzsenyicint. Ilyesmire a magyarországi neoliberálissá vedlett exállampártiakat hat ökörrel sem lehetne rávenni. Nem véletlen, hogy nálunk nem merül fel kötelező tananyagként a magyar Szolzsenyicinként aposztrofált Rózsás János Keserű ifjúság című regénye. De csak ajánlott olvasmányként (vagy úgy sem) részei a tanításnak Orwelltől az Állatfarm vagy az 1984, hasonlóan, mint a magyar Arthur Koestler Sötétség délbenje. Nem öszszeesküvés-elmélet: az oktatási szakemberek pontosan tudják, hogy a sztálinizmus nem vész el, csak átalakul. Akárcsak az utódok, akik most éppen neoliberális technokratáknak hívatják magukat, s a versenyképesség, globalizmus nevében vernének szét minden élő organizmust. Ez a mi gulagunk, a XXI. század elejének letűnő emberiségellenes ideológiája. Talán a nyilvánvaló áthallások miatt félnek a közoktatásban: hátha fordul a kocka. A kommunisták ugyanis többek közt arról ismerszenek meg, hogy sosem felejtenek, s még az utódokon is megbosszulnák a vélt sérelmeket. Hisz a Nobel-díjas író műve azért felbecsülhetetlen jelentőségű, mert leszámol azzal a tévtannal, hogy Lenin jóságos apóka volt, akinek az eszméit Sztálin torzította el. Vlagyimir Iljics hozta létre tudniillik a szibériai kényszermunkalágereket, ahol milliószámra hajszolták halálba a rabszolgaként tartott embereket. A bolsevizmus hiénája azonban gyengülőfélben van, még ha acsarkodva erőt is próbál mutatni.
Hitte volna valaki, hogy a magyar utódpártiak a nemrég körülhízelgett Putyin nevét szitokszóként, gúnyos felhanggal fogják emlegetni? Az a Gyurcsány Ferenc, aki miniszterelnökként égő fülekkel, elfogódott úttörőként sündörgött az orosz potentát körül Moszkvában, ma a polgári kormány fejét vádolja putyinizmussal. A veterán Vitányi meg egyenesen hungaroputyinizmust ró fel Orbán Viktornak, a két államférfit egyszerre vádolva meg szélsőjobboldali elhajlással.
Oroszországban irodalmi védőoltást kaphatnak a totalitarizmus borzalmai ellen a fiatalok. Ha megtanulják, honnan lehet felismerni a viperát, nem lesznek kitéve a marás veszélyének. Hogyan azonosítsák be az emberek a diktatúrát, ha nem tanulnak róla? Így viszont Szolzsenyicin révén rájöhetnek: nem a bűnök megtorlása a legfontosabb, hanem az, hogy legyen már egyszer vége a kommunizmusnak is. Ha ez bekövetkezik, felér egy igazságtétellel. Amíg elfogadott a kommunizmus bűneinek mentegetése, és nem közismertek Szolzsenyicin, Rózsás János, Orwell és Koestler művei, addig egy darab gulag, Recsk még itt marad köztünk.
origo.hu
A Legfőbb Ügyészség közleménye
