Törvény előtti egyenlőtlenség

Szabadlábon védekezhet a vörösiszap-katasztrófát okozó cég vezérigazgatója, akit több ember halálát okozó közveszélyokozás és környezetkárosítás bűntettével gyanúsított meg a nyomozó hatóság. A bíróság nem rendelte el Bakonyi Zoltán előzetes letartóztatását. Szerintük nem kell attól tartani, hogy a cégvezető elrejti az iratokat, hiszen lefoglaltak már minden fontos dokumentumot, annak a lehetősége sem áll fenn, hogy befolyásolja a tanúkat. Hogy is tenne ilyet? A szökés lehetősége pedig fel sem merült még az előzetes letartóztatást kezdeményező ügyészekben sem. Miért szaladna világgá egy nyolc év börtönbüntetéssel járó bűncselekmény gyanúsítottja néhány milliárddal a farzsebében? Ez a veszély csak a potom hatvanmilliót zabráló Zuschlag esetében állt fenn, de vele kapcsolatban is csak azért, mert az MSZP levette róla a kezét.
Amikor a múlt héten a timföldgyár műszaki igazgatójának meggyanúsítása után „megtalálták” a laborvezetőt is, akit közveszélyokozás és környezetkárosítás vétségével gyanúsítottak meg, mondván, hogy elmulasztotta a védelmi intézkedések kidolgozását, és a jelző-riasztó rendszerek kialakítását, meglepődve állapítottam meg, hogy kicsit sem akadok fenn azon, hogy a bűnüldöző hatóság a portásfülke irányába haladva keresi a felelősöket.
Mintha a laborvezető dönthetett volna arról, hogy a zsebre rakható hasznot kurtítva mennyit költ a vállalat környezetvédelemre, hogy menynyi vörösiszapot eresztenek bele a csordultig megtelt tározóba, vagy hogy megspórolják-e a lúgmentesítés költségeit. Nem kellene az embereket ennyire hülyének nézni.
Most azt mondják, hogy a katasztrófa oka az a gát, amelynek a megépítését az állam írta elő kötelezettségként. Ha így van, akkor ez is arra indíthatná a nyomozó hatóságot, hogy a Mal Zrt. igazgatósága irányában kutakodjék. Hiszen ott ül tulajdonosi minőségben Bakonyi Árpád, az alumíniumipar privatizációján meggazdagodott timföldes úr, aki annak idején a Hungalu elnökeként, „kiváló alumíniumipari és környezetvédelmi szakemberként” felelős volt az ajkai timföldgyárért, vagyis azért a tervdokumentációért is, amely alapján meg kellett építeni a „függőfalat” az új tulajdonosoknak. Érthetetlen, hogy a tulajdonosi felelősséget miért nem nagyon feszegeti a nyomozó hatóság.
Józan paraszti ésszel is belátható: ha egy harapós kutya kiszabadul az utcára, és halálra marcangol valakit, azért a kutya gazdája a felelős. Ha valaki autóval közlekedve figyelmetlensége miatt elgázol valakit, akkor azért felelősséggel tartozik. Ebből következik, hogy ha valaki olyan iparvállalatot működtet, amelyben veszélyes hulladék keletkezik, akkor felelős azért, hogy ezt az anyagot megfelelő körülmények között tárolja, és ha ez nem sikerül neki, a katasztrófáért felelősséggel tartozik, kártérítési (polgári) és a gondatlanság miatt büntetőjogi felelősséggel.
Az úgynevezett kétharmados forradalom után joggal várnák el az emberek, hogy a törvény előtt tényleg mindenki egyenlő legyen. Hogy az iszapkatasztrófa miatt ne próbálják meg a laborvezetővel elvitetni a balhét, ugyanúgy, ahogy azt a 2006. augusztus 20-i viharkatasztrófa után tették. Nagyon szeretném, ha nem lenne igaza Gyurcsány Ferencnek, aki 1996-ban ezt mondta: „Tíz év múlva a világot Magyarországon sem a politikusok fogják irányítani. A politikusok azért vannak, hogy az országban élők érdekeit olyan módon hangolják össze, hogy béke legyen. Kinek lesz akkor nagyobb az érdekérvényesítő képessége? Annak, aki alkalmazottként százezer forintot keres, vagy aki mögött egymilliárd forint van? Nyilván az utóbbinak. (…) Nagyon fontos a pénz! Nem hiszek azokban, akik morálisan akarják megváltani a világot. Abból előbb-utóbb hazugság lesz, a hazugságból meg zsarnokság. Azokban hiszek, akik azt mondják, én ilyen vagyok, ezek az érdekeim, s ezért viselkedek így.” Nem szeretnénk többé olyan országban élni, ahol ez így működik. A viharkatasztrófáért felelős meteorológus vagy éppen az ajkai timföldgyár laborvezetője mögött százezres nagyságrendű fizetés áll, nekik csekély az érdekérvényesítő képességük. A vihar idején a felelős kormánytagok mögött, mint ahogy az iszapkatasztrófáért felelős cégtulajdonosok mögött, milliárdok állnak, nekik erős az érdekérvényesítő képességük. Szakértők tucatjait képesek megfizetni, hogy letolhassák magukról a felelősséget. Sőt ne legyünk naivak, a döntéshozókat is képesek befolyásolni.
Sokan vesztették már el a hitüket a pártatlan igazságszolgáltatásban. Amikor 2006 őszén tömegesen, a rögtönítélő bíróságokat megidézve ítéltek harmincnapos előzetes letartóztatásra politikai tüntetőket garázdaságra hivatkozva, sokan gondoltuk úgy, hogy a bíróságokban sem bízhatunk. Akkor 141 esetből 137-nél a másodfokú bíróság ellenkező döntést hozott, visszaadva a reményt. De mégis, ügyészek, bírók asszisztáltak a politikai „megrendeléshez”. A sok tíz milliárdos kárt okozó bankvezér is megúszta hárommilliós pénzbírsággal, nyilván jó volt a gyurcsányi értelemben vett érdekérvényesítő képessége.
Nem úgy Geréb Ágnesnek. Most őt kiáltották ki boszorkánynak, mert több ezer gyermek világra segítése után komplikáció lépett fel néhány otthon szülésnél, ahol ő segédkezett. A doktornőt rabszíjra fűzve vezetgetik bírája elé, kezét-lábát bilincsbe szorítják, nehogy megszökjön. Egyedül áll az orvosdoktori képzettségű bábaasszony a bíróság előtt, soha nem állítják mellé az anyukákat, akik rábízták magukat és magzatukat a kórházak helyett.
Az, hogy a kórházakban is előfordulnak orvosi műhibák, hogy nem mindig veszik észre időben a magzat nyakára tekeredett köldökzsinórt, a méhen kívüli terhességet, hogy néha lúgot itatnak a kismamával, elhomályosul, ha Gerében lehet elverni a port. Lehet, hogy a háttérben mégiscsak a nőgyógyász orvosi lobbi áll szemben az orvosi köpenyt bábaasszonyi kötényre cserélő Gerébbel? Mi lesz itt, ha az aszszonyok tömegesen akarják majd otthoni környezetben világra hozni a gyermeküket?
Ki emlékszik már Czillinger Csabánéra, a kutasi állomásfőnökre, aki egyetlen percet késett a sorompó leengedésével? Egy busz, tele iskolásokkal, ütközött a sorompókezelő gondatlansága miatt, és meghaltak tizenhárman a balesetben. Czillingernének szinte a semmivel volt egyenlő az érdekérvényesítő képessége, öt év börtönbüntetésre ítélték. Le is ülte, nem kapott a köztársasági elnöktől sem kegyelmet, amikor azt kérte, engedjék el a büntetéséből hátralévő pár évet, mert a négy gyermekének – akiket különböző állami nevelőintézetekben helyezett el a gondoskodó állam – szükségük lenne az anyjukra. Czillingernét ugyancsak több ember halálát okozó gondatlan közveszélyokozás miatt ítélték el. Pedig elég sok érvet tudott volna felhozni a védelmében egy Bánáti János-kaliberű sztárügyvéd, de neki nem volt pénze ilyen kiváló jogtudorra. Az pedig hidegen hagyta Czillingerné bíráit, hogy az asszony képtelen volt a balesetveszély elkerülésére, hiszen neki kellett az állomáson felkapkodnia a telefont, kiadnia a jegyeket, és még le-fel tekergetni azt az átkozott sorompót. Mert a vasútnál a létszámcsökkentést nem a központi aktatologatóknál, hanem a kutasi vasútállomáson kezdték el 1996-ban. A fejesek megúszták, a sorompókezelőt dobták oda áldozatul, akinek érdekérvényesítő képessége, esélye egy büntetőbíróság előtt pont annyi volt, mint egy falusi bábaasszonyé vagy az augusztus 20-i vihar idején az egyszeri meteorológusé vagy mint most az ajkai laborvezetőé.
És ez így nincs jól. A bűnüldözőknek, ügyészeknek, bíróknak tekintettel kellene lenniük ránk, kortársakra is. Ne terheljék meg a lelkiismeretünket azzal, hogy jogászi mutatványokkal állítják elő nekünk a bűnöst.