Rácáfolt a kormányfői dicséretre Paul Stephenson londoni rendőrfőkapitány, aki beismerte, hogy alábecsülték a zavargás veszélyét. Ennek tudható be, hogy kezdetben mindössze 225 rendőrt vezényeltek ki egy ötvenezres tüntető tömeg megfékezésére. Ez hiba volt, hiszen minden eddigi tapasztalat azt mutatta, hogy a kormányellenes tüntetéseket a tömegbe beszerveződött anarchisták és szélsőbaloldali csoportok előre átgondoltan véres zavargássá változtatják. A szerdai tombolásnak 14 sebesültje volt: hét rendőr és hét tüntető. Összesen 51 személyt tartóztattak le.
A tüntetés a parlament előtt kezdődött, de az erőszakcselekmények a Konzervatív Párt központja előtt zajlottak le, noha a diákok haragja eredetileg elsősorban a liberális demokraták és vezetőjük, Nick Clegg miniszterelnök-helyettes ellen irányult. Clegg a májusi választás előtt azt ígérte, hogy pártja, ha hatalomra jut, eltörli a felsőoktatási tandíjakat. Aaron Porter, az országos diákszövetség elnöke felháborodását fejezte ki, amiért egy csekély, de szervezett és céltudatos kisebbség békés tüntetésből veszedelmes és kártékony zavargássá változtatta a megmozdulást. A londoni rendőrfőkapitány beismerése, hogy alábecsülték a tüntetésben rejlő veszélyeket, nem csillapította a média bírálatát, hogy a rendfenntartók nem álltak hivatásuk magaslatán. Korábban hasonló alkalmakkor azért rendeltek el vizsgálatot, mert az volt a panasz, hogy a rendőrök túlzott szigorral, egyesek szerint „brutálisan” léptek fel a zavargókkal szemben. Most azt kifogásolják a legtöbben, hogy a rohamrendőrséget túl későn vezényelték ki a bűnelkövetők ellen.
Az események kapcsán vannak, akik igazolva látják aggodalmukat, hogy a kormány takarékossági politikája feleleveníti a nyolcvanas évek tömegverekedéssé fajuló tüntetéseit. Mások arra mutatnak rá, hogy jelen helyzetben a közvélemény belátja: a gigászi adósságot előbb-utóbb ki kell fizetni, és minél később történik meg ez, annál nagyobb árat fizet a következő nemzedék.
Így Magyar Péter lejtmenete nem áll meg