A kormány június 10-én rendeletet hozott arról, hogy ez év december 31-ig megtiltja a „zálogtárgyak bírósági végrehajtáson kívüli értékesítését” az adósok által lakott ingatlanok esetében. A barcsi Csonka házaspár esete viszont arra világít rá: számos, a (bedőlt) lakáshiteltől eltérő konstrukció, hozzá nem értés, hiszékenység miatt is kilátástalanná válhat az állampolgárok élete.
Csonka József és felesége 2003-ban 16,8 millió forintért vett meg a Siótourtól egy korábban motelként működő épületet, ahol varrodát nyitottak, s bár az engedélyekre egy évet vártak, hamar beindult az üzlet. A honi megrendelők mellett Ausztriába síruhákat, Olaszországba kabátokat, Németországba női konfekciót, Oroszországba nadrágokat szállítottak.
Egy idő múlva azonban sem külföldről, sem itthonról nem érkezett több megrendelés. Csonkáék szerint furcsa körülmények között maradtak le sorra a szerződésekről: miután szóban megállapodtak a megrendelőkkel, azok a szerződés aláírásakor közölték velük, hogy már érkezett jobb ajánlat az övékénél. A házaspár állítja: egy befolyásos, baloldali kötődésű helyi férfi keze „ért el meszszire” minden esetben, mert bosszantotta, hogy Csonkáék miatt nem ő jutott hozzá az értékes ingatlanhoz.
Nehéz elképzelni, hogy a szürke kockaépület egykor szállóként funkcionált, hiszen üzemnek inkább alkalmas. Vagyis csak lehetne. Ma üresen kong, a cúg járja át a rosszul szigetelt ingatlant. A földszinti folyosó végén asztalok állnak, az iroda üres. Hosszú, üres terembe vezetnek Csonkáék, egykor negyven varrógép zakatolt itt, mondják, hét évvel ezelőtt milliókat fizettek értük. „Háta” és „eleje” feliratú sablonok lógnak árván egy üres akasztón az egybenyitott szobákból kialakított helyiség végében. Az egyik kisebb szobában pár varrógép porosodik, a földön zacskó hever, benne maradék ruhaanyag, egy nagy dobozban cérnák fekszenek.
Csonkáék egy emeleti szobába vackolták be magukat, a folyosón áporodott szag terjeng, a plafonon beázások nyoma. A kis helyiséget sparhelt fűti be.
– Hiába állt le az üzem, a felvett öszszeget, a rezsit törlesztenünk kellett volna, de a pénzintézetektől nem kaptunk újabb hitelt, ezért uzsoráshoz fordultunk – emlékeznek szerényen berendezett „hajlékukban”. Tájékozatlanok, laikusok voltak, vallják be önkritikusan, mert bíztak benne, hogy „osztrák hitelhez” jutnak, ám amikor felvették a burgenlandi bankkal a kapcsolatot, az közölte velük: Dél-Somogyban nincs a cégnek érdekeltsége. Forrás híján tovább nőtt az adósságuk, a kölcsönző százezer forintos kamatot követelt havonta (akkor ez még nem ütközött törvénybe), a négymilliós hitel hamar tizenhatmillióra duzzadt.
Végrehajtást indítottak a házaspár ellen. Egymillióért kelt el az ingatlanuk, s éppen csak félmilliót kaptak tízhektárnyi erdejükért akkor, amikor egy hektár másfél millió forintot is megért. Esküsznek, mindkettőre lett volna vevő magasabb áron is, de nem tudták erről meggyőzni a végrehajtót, aki érdeklődésünkre kijelenti: sem a lakócsai ház vagy az erdő értékesítése előtt, sem újabb hitelfelvétel lehetőségével nem keresték meg őt Csonkáék.
A végrehajtói kimutatás szerint jelenleg a házaspár megközelítőleg 43 millió forint adósságot görget maga előtt, tartoznak a K&H Banknak, az E.on-nak, az APEH-nek és két hitelezőnek, Csonkáék viszont ennek megközelítőleg a felét ismerik el. Az egykori varrodatulajdonosok négy évvel ezelőtt felbecsültették ingatlanukat a Benedek Kft.-vel. A cég szerint a terület 71,5 millió forintot ér; a tanulmány a Csonkáékkal szemben fekvő hat és fél ezer négyzetméteres területet negyvenmillióra taksálta, így nem meglepő a kétszintes, 720 négyzetméteres épület és az 5330 négyzetméteres telek (amely alatt hévízforrás is található) ára sem.
Eddig kétszer próbálták meg elárverezni a hatalmas területet és a rajta álló épületet, de a kikiáltási ár meg sem közelítette az értékbecslő által kalkulált összeget. A néhai varrodáért a kezdő harmincmilliós árat sem kívánta megadni senki. Ezzel a végrehajtónak lehetősége nyílik hetven százalékon is meghirdetni az ingatlant, vagyis 21,5 millióért már elvihető.
Tárcsázzuk a végrehajtót, aki közli: nem adhat felvilágosítást az üggyel kapcsolatban, mindössze annyit árul el, hogy a harmincmilliós becsösszeget nem ő, hanem bírósági szakértő állapította meg.
Csere Péter, a Szabó Balázs ügyvédi iroda jogásza elmondja, a meghirdetett és felbecsült összeg között feltűnő az értékaránytalanság, ám szerinte az eljárás az utóbbi években lényegében hétköznapivá vált. – Ugyanakkor az is biztos: harmincmillió forintért inkább akad vevő manapság, mint hetvenért – teszi hozzá.
Simó Endre, a Magyar Szociális Fórum elnöke szerint is általánosnak nevezhetők a Csonkáékkal történtek, bár hozzáfűzi, részleteiben nem ismeri az ügyet. Annyit azonban megjegyez, hogy számos család járhat a barcsi házaspárhoz hasonló cipőben, többen pedig az után sem tudnak talpra állni, hogy mindenüket elárverezték, mert nincstelenként is további követeléseket érvényesítenek velük szemben. Ezekre a családokra könnyen hajléktalansors vár.
– Az önkormányzat nem avatkozhat bele egy cég és hitelezői közötti vitába – szögezi le Karvalics Ottó (Fidesz), Barcs polgármestere. Elmondja, korábban azzal próbáltak a családon segíteni, hogy befektetőt kerestek, aki megvásárolná a területet, ám a vevőjelöltek nem tudtak Csonkáékkal megállapodni. Hozzáteszi: ha eladnák a házaspár feje fölül az ingatlant, az önkormányzat nem hagyja az utcán őket, szociális bérlakásra – ahogy minden más barcsi – igényt tarthatnak.
Negyvenen dolgoztak a kis üzemben, ma kihasználatlan, miközben a régióban nagy a munkanélküliség. Csonka József egészsége pegig ráment a tortúrára, százszázalékos rokkantnyugdíjas lett.
– Mindent megpróbáltunk, még sincs menekvés. Elátkozott ház ez, uram! – mondja keserűen.
origo.hu
Kéri László műsort indít Magyar Péterék portálján
