Az önbecsülés alaptörvénye

A 150 éves múltra visszatekintő hazai parlamentáris demokrácia nem szűnik meg attól, ha módosítják a kormány vagy a parlament jogosítványait, például eltörlik a konstruktív bizalmatlansági indítványt, amellyel Gyurcsány az őszödi beszéd után gátlástalanul visszaélhetett

Országszerte javában tart a konferenciaszezon. Oktatási, tudományos intézetek, diákklubok s a médiumok egyaránt azt vizsgálják: kell-e új alkotmány, ha igen: mit tartalmazzon a dokumentum, mit hagyjunk ki belőle. Jól járunk-e, ha a régi normák szerint haladunk, vagy helyezzük új alapokra az életünket. Esetleg itt-ott javítgassuk a 20 évvel ezelőtt elfogadott alaptörvényt, változtassuk meg a címét, írjunk hozzá új előszót, és ünnepélyes keretek közt üssünk pecsétet a végére.
A látványos viták sorát Sólyom Lászlónak a HVG-ben október 21-én közzétett esszéje nyitotta meg. A hat oldal terjedelmű írás a törvényhozókhoz intézett intelemként is felfogható. Az Alkotmánybíróság, majd a köztársaság volt elnöke az alkotmányozás előnyeiről és kockázatairól értekezett. Sólyom ugyanakkor itt még más hangsúlyokat használt, mint későbbi megnyilatkozásaiban. Művéből az olvasható ki: szükség lehet új alkotmányra, de ez csak a régire épülhet. Már ez a tanulmány is érzékeltette, a jogtudós valójában nem veszi jó néven, hogy új alaptörvény készül. A volt államfő maga is utalt rá: a mai helyzet nem azonos a 1989–90-essel. Mint felidézte: a kerekasztalnál még sem az ellenzék, sem a hatalmi elit nem tudhatta, melyikük nyeri a választást, ezért biztosítékokat építettek be a 1989-es alkotmányba. Az első szabad választás után, 1990-ben az Országgyűlés korrigálta a ’89-es alaptörvényt, kiiktatva a hajdani megállapodások számos elemét. Így garantálták a kormányozhatóságot. Sólyom szerint a kétharmados többség birtokában a kormányerők most nem kényszerülnek kompromisszumokra. Ugyanakkor ragaszkodniuk kell a jelenlegi alkotmány bevált elveihez és alapértékeihez, amelyek a közös európai hagyománynak is elemei.
A volt államfő leszögezte, nem helyes, hogy sokan az alkotmányt hibáztatják, mert nem teljesültek várakozásaik. A gazdasági helyzetért, a kormányzás elmúlt években tapasztalt hibáiért, a privatizáció kudarcaiért szerinte nem az alkotmányt kell okolni. A korrupció, a szegénység sem az alaptörvény elégtelenségéből következik. Nyilvánvaló: a szerző azokat az értékeket tekinti elsődlegesnek, amelyeket eddigi politikusi és jogászi tevékenysége alapján is fontosnak tartott. Ilyen a jövő nemzedékek iránti felelősség és az informatika gyors változásainak figyelembevétele. Sólyom szerint az élettudományok, a genetika, a biológia az alkotmány emberképének új megfogalmazását vetik fel. Utalásszerűen ugyan, de az elnök kritizálta a kormányfőnek azt a kijelentését, hogy az alkotmány rövid és tömör legyen, s csak a legfontosabb rendelkezéseket tartalmazza. Úgy vélte, ez nem kiút, hanem zsákutca.
A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen november 10-én Sólyom voltaképpen megismételte a HVG-ben ismertetett nézeteit. Itt azonban már szinte drámai hangon szólalt meg. Vörösmarty Előszó című költeményét idézve azzal nyitotta beszédét: „Midőn ezt írtam, tiszta volt az ég.” Vagyis: a konferencia meghirdetésekor senki sem sejthette, hogy a tanácskozás napján milyen események történnek. Az Országgyűlés aznap – november 10-én – határozott róla, hogy korlátozni fogja az Alkotmánybíróság jogköreit. A bírói testület a jövőben nem dönthet feltétel nélkül a pénzügyi tárgyú törvények alkotmányosságáról. Sólyom a parlamenti eseményekre utalva a költő szavaival folytatta: „A vész kitört.” Az AB volt elnökét túlságosan is magukkal ragadták az események. Ennek tudható be az a kijelentése is, amely szerint a jogkörök csorbításával az Alkotmánybíróság megszűnik Alkotmánybíróság lenni, ezen a lejtőn nehéz megállni. Azt fejtegette, hogy a mai alkotmányt nem kell gyalázni, mert a változtatás enélkül is megoldható. Végül kijelentette: „Mától a jövő alkotmánya marad a reményünk.” Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen november 25-én Sólyom részvételével lezajlott nagyszabású alkotmányjogi eszmecserén sok újdonság nem hangzott el a korábbiakhoz képest. Az volt leszűrhető, hogy a résztvevők féltik a jogállamot, az új alkotmánynak a régire kell épülnie, csak kiegészítésekre lehet szükség.
Az elnök tevékenysége, életműve egészében véve elismerésre méltó, utódja, Schmitt Pál a hivatal átvételekor köszönetet is mondott ezért. A volt államfő legutóbbi fellépéseiből azonban teljes mértékben hiányzik az objektivitás. Ezt abból is érzékelhetné, kik támogatják a szerepléseit. A volt alkotmánybírák egy csoportja talán nosztalgiából, a hajdani közös tevékenység kapcsán ragaszkodik hozzá. Az új nemzedékből pedig azok szólnak mellette, akiket elindított a jogászi pályán. A balliberális szellemi elit egyes prominensei mostanság – politikai és személyes érdekből, haszonlesésből – ugyancsak a hívei közé tartozónak vallják magukat, pedig korábban nyomdafestéket nem tűrő módon gyalázták. Némelyek azért csatlakoztak hozzá, mert így próbálnak elégtételt venni, amiért kikerültek a hatalomból, az állami vezetői funkciókból, vagy nem jutottak pozícióhoz. Mások a választókon, a szerintük értetlen tömegen próbálnak bosszút állni az áprilisi választások eredménye miatt. Ahogy Sólyom korábban maga is fogalmazott: mostanában olyanok is vele védetnék a demokráciát, akik nyolc évig vidáman taposták. Nagyon vegyes csapat ez.
Az elnök érveiben sok a logikus elem, olyannyira, hogy többségüket mindenki magáénak vallja. Az alapvető jogokat és elveket – az európai értékrendet – például senki sem akarja kiiktatni. A 150 éves múltra visszatekintő hazai parlamentáris demokrácia sem szűnik meg attól, a jogállam sem dől össze, ha módosítják a kormány vagy a parlament jogosítványait. Esetleg például eltörlik a konstruktív bizalmatlansági indítványt, amellyel Gyurcsány Ferenc az őszödi beszéd után gátlástalanul visszaélhetett. Módja volt rá, hogy kiiktassa az államfői kontrollt, maga jelölje ki utódját és szervezze meg önnön megbuktatását. Az Alkotmánybíróság Alkotmánybíróság marad akkor is, ha nem pontosan ugyanaz lesz a feladatköre, mint amelyet közvetlenül a rendszerváltozás előtt dolgoztak ki.
Nagy hiba, hogy Sólyom László csak utal rá, de nem veszi tudomásul, hogy 20 év alatt megváltozott a világ. A választók levonták a konzekvenciát, és úgy döntöttek, hogy alkotmányozó többséggel ruházzák fel a jobboldali pártszövetséget. A rendszerváltoztató nagy pártoktól megvonták a bizalmat. Az MDF-et és az SZDSZ-t ráadásul kibuktatták a parlamentből. Az MSZP középpárt lett.
A szavazók többsége ezzel maga hozta létre azt a konszenzust, amely korábban nem volt meg a magyar alkotmányozásban. Az 1949. évi XX. törvény címet viselő jelenlegi alaptörvényt még az utolsó pártállami országgyűlés szavazta meg 1989-ben, a senki által meg nem választott kerekasztal tárgyalásainak eredményeként. Hiányzott a megfelelő, nyilvános egyetértés 1990-ben is, hiszen az alkotmánymódosítás alapjául az a paktum szolgált, amelyet az MDF és az SZDSZ zárt ajtók mögött írt alá. Nem sikerült a végleges alkotmányt létrehozni a Horn-kormány idején sem, mert a koalíció nem jutott megállapodásra a tervezett alaptörvény szövegéről.
Az új Országgyűlés nem sokkal az idei választások után, már június 29-én alkotmány-előkészítő eseti bizottság felállításáról határozott. A 45 tagú testület július 20-án megalakult és elkezdte a jogalkotást. Munkacsoportjai úgynevezett részkoncepciókat dolgoztak ki, ezek egybefésült változatát a hét elején kell a parlament elé terjeszteni. Az ország történelmi lehetőség előtt áll, a kormányzó erők történelmi felelősséget viselnek politikájukért. Egy lényegre törő, rövid, tömör alkotmánnyal helyreállíthatnák a nemzet önbecsülését.