Az új felsőoktatási törvény koncepciója

Örömmel kell fogadni, hogy az anyag határozottan kiáll a bolognai nyilatkozat alapelvei mellett, és azokat nagyrészt követi. Tizenöt százalékban javasolja korlátozni a Hallgatói Önkormányzat különböző testületekben való részvételét az irányadó külföldi intézményekhez közelítve.
Az egyes részletekre vonatkozó fenntartások:
„Adott szakra minden felsőoktatási intézményben azonos felvételi követelmények teljesítésével lehet bejutni.” A jól működő felsőoktatásban az intézmények sokszínűsége biztosítja a sikert, így a felvételi követelményeinek ezekhez kell igazodnia.
„Az új felvételi eljárásban a jelentkezés feltétele két tantárgyból emelt szintű érettségi.” Az emelt szintű érettségi megkövetelésének azzal kell járnia, hogy azok szintje olyan alacsony legyen, hogy a főiskolák is feltölthetők legyenek hallgatókkal.
„A hallgatók felvétele… és a meghallgatás eredménye alapján történik.” Sok szakon a meghallgatás alapvető fontosságú lehet. Ugyanakkor a széles körű bevezetése például műszaki és természettudományi szakokon az oktatók hatalmas megterhelését jelentenék, nagyobb intézményekben nehéz elképzelni az azonos mérce biztosítását. A meghallgatás szubjektív volta melegágya lehet a protekciónak és a korrupciónak.
„A jelentkezők számára a felsőoktatási intézmény önköltséges alapon előkészítő képzést, úgynevezett nulladik évet indíthat.” A különböző középiskolákban az egyes tantárgyak oktatási színvonala jelentősen eltérhet, és ez feltétlenül indokolja a nulladik évfolyamok indítását a nagyobb középiskolákban vagy például a hallgatói létszámmal küszködő egyes főiskolákban, illetve egyetemeken. A felzárkóztató évfolyam hozzásegíthet a pályaválasztáshoz. Az önköltséges működtetés éppen az arra rászorultakat zárja ki. Az arra érdemeseket ösztöndíjban kell részesíteni és kollégiumi ellátásban. Ez nem jelentene jelentős többletköltséget, mert jelenleg a legtöbben közvetlenül lépnek be a felsőoktatásba.
„A tanárképzés alapmodelljének… a kétszakos osztatlan öt plusz egy gyakorlati éves képzést tekintjük.” Igen sok arra érdemes pedagógusjelölt nincs abban a helyzetben, hogy a jelentkezéskor hat évre elkötelezze magát. Jelentős lemorzsolódásra is számítani kell, sokan így „légüres térben” találják magukat. A kétszintű képzés például a matematika és a természettudományok területén olyan lehetne, hogy az első három évben általános természettudományi képzést adna, a harmadik évben két tantárgyra fokozottabb figyelmet fordítva. A végzett diplomás hallgató mehet pedagógusnak, újságírónak stb. Ezt követően a negyedik évben lehet szakmódszertant tanulni, pszichológiai felkészítésben és tanítási gyakorlatban részt venni, és a három plusz egy év teljesítése után az alsó 8 osztályban taníthat. Ez gyors pedagógus-utánpótlást tenne lehetővé, míg a jelenlegi pedagógushiány ellenére a javasolt rendszerben legalább hat vagy hét év, ami után munkába állhat.
Az előnyök között említeném: sok kisebb általános iskola anyagilag nem képes egy kétszakos tanárt alkalmazni. A felső tagozatban az alapképzés segítheti a választható általános, összevont természettudományi tantárgy oktatását, beleértve az érettségit. A további tanulni kívánó hallgató három év után (két tárgy felvételével) iratkozhat be a mesterszakra.
„Egyetemi docensek: Feltételek… legalább 15 éves oktatási-szakmai gyakorlat…”
A magyar felsőoktatás talán legégetőbb problémája, hogy az elvárt külföldi tartózkodás után sokan nem térnek haza. Nagy az elszívó hatás. Ennek egyik fő oka az alacsony fizetés és a mérsékelt kutatási lehetőség. Az utóbbi orvoslásához hozzájárulhat a külföldi példákat követve az arra érdemesek gyors egyetemi docensi, illetve tanári kinevezése.

A szerző fizikus, akadémikus, BME, emeritus professor

Eddigi hozzászólások: Náray-Szabó Gábor (Milyen legyen az új felsőoktatási törvény?, november 12.), Sajgó Mihály (Az egyetemek mai vezetési szerkezete elavult, november 16.), Bencze Ágnes (Mégis, kinek a vágyálma?, november 17.), Gulyás László (Tennivalók a minőségi felsőoktatásért, november 18.), Farkas Anikó (Eltérő szemléletmódok az oktatás-nevelésben, november 20.), Bassola Péter (Hogy kiművelt emberfők vehessék át a diplomájukat, november 22.), Goór Judit (A diák nem lehet két lábon járó fejkvóta, november 22.), Divinyi Zsombor (Az oktatás megújítása – hallgatói szemmel, november 30.), Molnár Judit (Felsőoktatás alulnézetből, december 3.).