Első osztályú program: mozgásra téli álom

Már az előző idény hajrája is azt sejtette, valami megpezsdült a magyar labdarúgó-bajnokságban. A mögöttünk hagyott őszre sem lehet különösebb panaszunk, úgy ért véget a szezon, hogy szinte már most várjuk a folytatást. Két fontos kérdésben ugyan közel kerültünk a végső válaszhoz – a Videoton a mezőny élén, a Szolnok pedig a végén került tetemes előnybe, illetve hátrányba –, egyébként teljesen nyílt a bajnokság. Ráadásul mindegyik csapattal történt valami érdekes, váratlan. Ezért is kár, hogy a következő három hónapban mindegyikre ugyanaz a szomorú sors vár: az önpusztító magyar téli álom.

Állás
1. Videoton 16 11 3 2 33-16 36
2. ZTE 16 9 2 5 30-23 29
3. Kaposvár 16 9 2 5 26-20 29
4. FTC 16 9 1 6 29-23 28
5. Debrecen 16 8 4 4 30-22 28
6. Paks 16 8 4 4 28-22 28
7. Pápa 16 7 2 7 26-28 23
8. Honvéd 16 6 4 6 19-18 22
9. Kecskemét 16 7 – 9 30-35 21
10. Győr 16 5 5 6 19-20 20
11. Újpest 16 5 4 7 26-22 19
12. MTK 16 5 4 7 19-25 19
13. Vasas 16 5 2 9 23-32 17
14. Siófok 16 4 5 7 14-21 17
15. Haladás 16 4 4 8 22-24 16
16. Szolnok 16 2 2 12 11-34 8

Elöljáróban muszáj leszögezni, nem az „elvárt”, s még csak nem is a kincstári optimizmus beszél belőlünk. Ahogy a magyar futball sem az egyik évről a másikra zuhant a mélybe – a hanyatlás tulajdonképpen már az 1954-es berni döntővel megkezdődött, s nehéz lenne megmondani, mikor ért véget; de a jelenhez képes még 1986, Mexikó is szédítő magasságban fekszik –, a felemelkedése sem mehet végbe néhány esztendő alatt. Arról már nem is szólva, régi dicsősége bizonyára végleg letűnt, az önbecsülést legalább nem sértő erős európai középszer lehet a reális cél.
Ennek nyilván a nívós bajnokság az egyik eszköze. Biztató, hogy az NB I érezhetően javult. Miként már utaltunk rá, a két véglet papírforma, de előzetesen ki tippelt volna arra, hogy a Kaposvár a harmadik, a Debrecen csak az ötödik, az MTK és az Újpest pedig csupán a tizenegyedik és tizenkettedik helyen telel?
S ha csapatról csapatra haladunk, mindegyikkel kapcsolatban említhetünk valami érdekességet.
A Videoton igazolta, hogy ha a rendezett viszonyok megfelelő szakmai koncepcióval párosulnak, akkor nem maradnak el az eredmények. A Vidi annak dacára emelkedik ki a mezőnyből, hogy a nyári igazolásai nem váltak be maradéktalanul. A Zalaegerszeg adósságokban úszva zárta az előző bajnokságot, Csank János nem kertelt, nehéz lesz így csapatot építeni. Ehhez képest úgy második a ZTE, hogy a legjobbját, Kambert el kellett adni. Az egész NB I legszerényebb költségvetéséből gazdálkodó Kaposvár a biztos bennmaradás igényével vágott neki az idénynek, most mégis harmadik. A Fradi végre kezd magára találni, Prukner László bebizonyította, hogy nem csak Kaposvár határán belül érvényes a tudománya.
A Debrecen visszaesése érthetetlen. A klub az előző évben magyar szinten rekordösszegű bevételhez jutott a Bajnokok Ligája-szereplésnek köszönhetően. Ehhez képest nemhogy megerősíteni, még szinten tartani sem sikerült a keretet. A DVSC az egész NB I legrosszabb kapusát igazolta le Malinauskas személyében, akinek a lelkén nemcsak a bajnokságban, a nemzetközi porondon is több elvesztett pont szárad. Kabát, Szakály és Laczkó harkivi kalandja mindennél hívebben árulkodik arról, hogy valami nincs rendben a csapat háza táján.
A Paks éveken át az NB I legszürkébb, jövőkép nélküli gárdája volt, amely legmerészebb célként korábban a tizedik hely megszerzését tűzte ki. Most a Debrecennel holtversenyben hatodik. Böde Dániel személyében ráadásul felhozott egy olyan játékost, akire a nyáron sokan vadásznak majd az NB I-ben. A Pápa csak a felettébb önkritikus edző, Véber György szerint nem lépte túl a saját árnyékát. A nyolcadik Honvéd, tulajdonosával, George F. Hemingwayjel az élen, külön fejezet. A végletek csapata, amelyről senki sem tudná megmondani, merre visz az útja. A Kecskemét feneketlen mélységből küzdötte fel magát a középmezőnybe. A KTE régi-új edzőjével hét meccsből ötöt megnyert, egyedüliként a mezőnyből egyszer sem játszott döntetlent. Igaz ugyan, hogy a legtöbb gólt kapta, de nála többet csak a Videoton rúgott. Tököli Attila pedig új környezetben is megmutatta, hogy 34 évesen is a leggólveszélyesebb támadók egyike.
Hiányérzetünk a Kecskemétet követő Győr, Újpest, MTK trió miatt lehet. Érthetetlen, hogy az összességében sikeres nemzetközi szereplés után a győriek miért nem tudtak erejükhöz mérten szerepelni az NB I-ben. Pedig Pintér Attila élvezi a bizalmat, a szezon közben hosszabbították meg a szerződését 2015-ig. Az Újpest fennállása egyik legnagyobb sikereként élte meg a Ferencváros feletti 6-0-t, utána azonban beleszürkült a mezőnybe. Egyetlen pozitívumként a klubvezetők nem Mészöly Gézára akarják kenni a kudarcot. Az MTK képzett fiataljainak idén túl erős az NB I; kérdés, hogy a többiek fejlődtek-e, avagy a jelenlegi kék-fehér korosztály gyengébb a korábbiaknál.
A Vasasnál valószínűleg rosszul mérték fel az erőviszonyokat, a dobogó helyett a bennmaradás lehet a cél. Eme küzdelemben a Siófokot és a Szolnokot kell maguk mögé utasítaniuk a piros-kékeknek, mert az Aczél Zoltántól kapott lendülettel a Haladás inkább a középmezőnyt veszélyezteti.
Legalábbis így látjuk most. Ám nem válna a magyar bajnokság kárára, ha a tavasz végén gyökeresen új mérleget kellene vonnunk.