Száz lövedéket lőtt ki Észak-Korea kedden a Szöul fennhatósága alá tartozó Jonpjong-szigetre. Dél-Korea viszonozta a tüzet. A térségben hadgyakorlatot tartottak a déliek, Phenjan vádjai szerint szomszédja tucatnyi alkalommal átlőtt felségvizeire, ezt torolta meg az akcióval. A világ újabb háború kitörésétől tart, holott papíron még az előző sem zárult le. A konfliktus jelentette veszély azért különösen nagy, mert míg a fél világ ferde szemmel nézett a múltban soha senkit meg nem támadó Iránra nukleáris programja miatt, a totális diktatúraként működő kommunista Észak-Korea atomfegyverre tett szert. Igaz, valószínűleg nem lenne képes célba juttatni. Szöulban a legmagasabb szintű katonai készültséget rendelték el, és bűntettnek minősítették lakott területek támadását. A katonai incidensek gyakoriak a kettéválasztott Észak és Dél között, de az 1950–53-as háború óta nem fordult elő, hogy civilek is érintetté váltak volna bennük. A keddi támadásban négyen meghaltak, tizennyolcan megsebesültek. (Katonák korábban is estek el a villongásokban.) A nyugati világ tiltakozik a phenjani agresszió ellen, így tett a magyar Külügyminisztérium is. A dél-koreai lapok szigorú válaszlépést követelnek, kérdés azonban, mit kockáztatna ezzel Szöul. Az észak-koreai hivatalos közlés szerint Kim Dzsongil észak-koreai vezető a támadást követően meglátogatott egy szójagyárat és egy egészségügyi iskolát.
Bölcs elvtárs. Az észak-koreai nép akarata szerint – ahogy a hivatalos közlemény fogalmaz – az idén szeptemberben tábornoki rangot kapott Kim Dzsongil fia, a lehetséges utódaként emlegetett Kim Dzsongun. A kiszivárgó hírek szerint a „királyfi” – apja és nagyapja nyomdokain haladva – korrupcióellenes harcra hivatkozva máris tisztogatásokba kezdett a hadseregben, valójában alighanem azért, hogy előkészítse a terepet saját maga számára. A huszonhét éves ifjú gyakran jelenik meg mostanában apja oldalán olyan társasági eseményeken, mint például a párt 65. születésnapja alkalmából tartott katonai parádé vagy – amely eseményen az itt közölt fotó is készült – a kínai katonák sírjának megkoszorúzása. Az észak-koreai állampárt egyik vezetője, Jang Hjongszop közelmúltbéli interjújában úgy fogalmazott, az észak-koreai nemzet megtiszteltetésnek érzi, hogy a jövőben Kim Dzsongunnak szolgálhat. „Népünk büszke rá, hogy generációról generációra nagyszerű vezetőkkel van megáldva” – tette hozzá miheztartás végett. S mi mást tehet majd a nép az új vezér alatt, akit már most „bölcs elvtársként” emlegetnek?
Ugyanazt, mint Jang Hjongszop. Behódol. A hatóságok már meg is „kérték” a lakosságot, hogy a „kedves vezető” képe mellé a bölcs elvtársét is akassza ki a falra.
A diktátor. A kambodzsai vörös khmerek bukása óta Kim Dzsongil földünk egyetlen olyan „üzemképes” diktátora, akinek cselekedetei mögött semmiféle logika nem fedezhető fel, s aki ilyen totális elnyomásban tartja alattvalóit. Még ellenzéki mozgalmakról sem tudunk. Észak-Korea nagyfőnöke – ő a nemzetvédelmi bizottság elnöke, a Koreai Néphadsereg főparancsnoka, a Koreai Munkáspárt főtitkára – 68 vagy 69 éves (ez nem tisztázott, hiszen hivatalos életrajza szerint 1942-ben született, de valószínűbb, hogy egy évvel korábban), apjától, Kim Ir Szentől vette át a hatalmat 1993-ban. Születése előtt kettős szivárvány jelent meg Korea egén, és egy újabb csillag is keletkezett. Ha elhisszük. Aki ma bebocsátást nyer (vagyis kap vízumot) a zárt és rendkívül szegény országba, szinte kötelezően hódolnia kell a „nagy vezér” szobra előtt, igaz, ezt műanyag koszorúval, művirággal is megteheti, ahogy sokan teszik is. Phenjanban még nem jöttek rá, hogy ez a gúnyűzés egy formája. Kim Ir Szen másik fia, Kim Dzsongil testvére, Kim Phjongil diplomata lett, Budapesten is szolgált nagykövetként, amíg be nem zárták a kirendeltséget. A jellegzetesen puritán, egyszerű kabátjában közlekedő Kim Dzsongil, ha lehet, az apjáénál is szigorúbb központosítást hajtott végre: mindenről tudni akar, s a legkisebb ellentmondást sem tűri el minisztereitől és a hadsereg vezetőitől. Hiába, a „kedves vezető” sem lehet tökéletes. Mint ahogyan a rendszer sem – finoman szólva –, hiszen, kár szépíteni, ha nem volnának a külföldi segélyek, a lakosság nagy része éhen halna. A kilencvenes évek a mélypontot jelentették, milliók vesztek oda, mert nem jutottak megfelelő táplálékhoz, egészségügyi ellátáshoz. Kim Dzsongilnek is többször keltették már halálhírét, ennek ellenére ő sem fog örökké élni.
A nagy testvér. Kína fellépése döntő a két Korea közötti perpatvar alakulását illetően, a szakértők azonban egyetértenek abban: Pekingnek nem lehet érdeke, hogy háborút szítson. Kína számára a béke a kedvező állapot, ha belegondolunk, békés eszközökkel veszi be – gazdasági téren – Európát és Amerikát is. Hiába nevezhető Kína is diktatúrának, Peking Phenjan után a demokrácia és a szabadság szigetének tűnik. Az egységes, erős, demokratikus, déli mintára szerveződő Korea létrejötte viszont akadály lehet világhatalmi tervei megvalósításában, így Peking azon van, hogy ameddig lehet, maradjon fenn a mostani helyzet. Épp ezért Észak-Koreának Kína az utolsó mentsvár, hiába nem beszélhetünk már ideológiai kötelékekről. Képünkön a „kedves vezető” és a „bölcs elvtárs” Kínában tett látogatása idején katonák megkoszorúzzák az 1950-ben Észak támadásával kirobbant koreai háborúban részt vett kínai „önkéntesek” háborús emlékművét a Phenjantól mintegy száz kilométerre lévő ősi temetőben. A koszorúzás október 27-én volt, kevesebb mint egy hónappal azelőtt, hogy Észak-Korea lőni kezdte a déli szomszédja fennhatósága alá tartozó Jonpjong-szigetet. Csak remélhető, hogy a kínaiak ezúttal kimaradnak az összecsapásból, és a háború ezúttal érdeklődés hiányában elmarad.
origo.hu
Pottyondy Edinától VV Zsoltiig: mennyit keresnek a balos influenszerek?
