Tegnapra már szép emlékké nemesült a franciák feletti, szerdai 21-18-as győzelem – az érte járó két pont viszont a középdöntőre is megmarad –, megkezdődött a felkészülés a Norvégia elleni mai csoportdöntőre. Az olimpiai bajnok házigazda előbb a franciákon robogott át 33-22-vel, majd a szlovéneken 32-16-tal, harminc gól alatt tehát még egyszer sem lőtt, miközben a mieink még húsz felett nem kaptak. Mi történik, ha egy megállíthatatlan erő egy megrendíthetetlen tárgynak ütközik? – tehetnénk fel ezek után az akadémikus kérdést, de szerényebben inkább azt latolgattuk: miként lehetne, ha nem is megállítani, de legalább lelassítani, fékezésre késztetni a norvégokat, akiktől a magyar válogatott története legsúlyosabb vereségeit szenvedte el? Vérten Orsolya, a skandináv dinamikájú és sebességű balszélső erre félkomoly, de egészen ördögi receptet adott: „A norvégok szélvész gyorsak, nem futásban kell megvernünk őket, jobban tesszük, ha minden akciónkból gólt lövünk Katrine Lundénak, hogy ne tudjanak indítani. Ha ez mégsem sikerülne, azonnal vissza kell zárnunk, mert könnyű gólokat nem kaphatunk. Szó sem lesz arról, hogy ezt a meccset eleve feladjuk, neki kell esni az ellenfélnek, és megpróbálni átharapni a torkát.” Mátéfi Eszter szövetségi kapitány csatlakozott e véleményhez: „A lehető legkomolyabban vesszük a mérkőzést, nem forgatjuk fel a csapatot, nem kísérletezgetünk. A franciákat is megleptük a védekezésünkkel, a norvégoknak is szeretnénk valami hasonlóval kedveskedni.”
Rájuk is férne. Mert bár a csoport négy csapata egy szállodában lakik, a hazaiak, akár a pályán, civilben is más szférában mozognak. Rezzenéstelen ábrázattal vonulgatnak az étteremben, az előtérben, a folyosókon, csupán Tonje Larsennek akadnak hétköznapi halandókat idéző gesztusai, neki is elsősorban akkor, amikor pici gyermekét babusgatja, ugyanis engedélyezték neki, hogy vele legyen.
El kell ismernünk, az olimpiai bajnoki cím védői más dimenzióba és sebességi fokozatba emelték a női kézilabdát, de az Eb eddigi tapasztalatai alapján nemcsak a dánok, hanem a svédek is követik őket. Előbbiek egyelőre nem is aggasztanak minket, utóbbiak viszont vasárnap menthetetlenül feltűnnek már Lillehammerben a középdöntőben, hiszen a C jelű négyesben Larvikban a németeket (27-25) és az ukránokat (33-25) is elintézték. A dánok tegnap lapzártánk után csatáztak a románokkal, ettől eltekintve az északiak eddig öt meccsből ötöt nyertek a kontinensviadalon.
Bevallom, egyáltalán nem tartom lehetetlennek, hogy éppen Magyarország törje meg a skandináv hegemóniát. Bár csendesen azért hozzátenném: a svédek ellen erre nagyobb az esély, mint a norvégokkal szemben. Akik ugyan valahol a lillehammeri nagysánc felett lebegnek, de napi kétszer harminc perc erejéig rendszeresen földre szállnak, és őrült rohanásba kezdenek.
origo.hu
Idősek ingyenes fogászati ellátása: nem változik a jogosulti korhatár
