A statisztikáknál is többet elárul arról, hogy milyen játékos volt Drobny, hogy a Boston Bruins kinézte magának, ő lehetett volna az észak-amerikai profi jégkorongliga (NHL) első európai játékosa.
Drobny azonban nem akart lemondani a teniszről, ezért nem fogadta el az ajánlatot, Európa pedig még több mint egy évtizeden át NHL-játékos nélkül maradt.
Pénzügyi szempontból jobban járt volna: NHL-játékosként a jégkorongból meggazdagodhatott volna, a teniszkarrierje viszont a profizmus sportágbeli térnyerése, az Open-éra kezdete előtt véget ért. Aktív sportolói pályafutása lezárása után Drobny sportszerbolt-tulajdonosként átlagos színvonalú életet élt.
Jégkorong helyett tenisz, Csehszlovákia helyett Egyiptom
Drobny nemcsak a két fő sportága között választási helyzet miatt került nehéz helyzetbe, a kommunista Csehszlovákiában nagyobb problémái is voltak. Miközben a sportsikerei alapján csak az olimpiai bajnok hosszútávfutó, Emil Zátopek volt hozzá mérhető népszerűségben, Drobnyn a nyomás is megnőtt.
1949-ben elveszítette a wimbledoni döntőt, ami után Csehszlovákiából megérkezett az üzenet: a gstaadi versenytől lépjen vissza, és térjen haza. Drobny mindkettőre nemet mondott.
Az Európa legerősebb Davis-kupa-válogatottjának számító Csehszlovákia mindkét kulcsjátékosa (Vladimír Cerník volt a másik) disszidált. Drobny több országban is hiába folyamodott útlevélért, Egyiptom viszont a két teniszező segítségére sietett. Amikor 1951-ben megszerezte első Roland Garros-trófeáját, már az egyiptomi zászló volt Jaroslav Drobny neve mellett.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!