Magánnyugdíjügyben már rég köz- és magánnyugvás volna, ha az Alkotmánybíróság nem veti vissza a kormány T/11079. számú törvényjavaslatát a magánnyugdíjról és intézményeiről. Ennek előadója Oszkó Péter pénzügyminiszter vala. A javaslatot az Országgyűlés 2009. december 14-i ülésnapján elfogadta, ám Sólyom László köztársasági elnök átküldte az Alkotmánybíróságra, amely azt 2010 júniusában egy – a mostani vita, a törvény lényege? – szempontjából mellékes rendelkezés miatt elkaszálta.
A nyugdíjtörvénykezés ugyanis tizenhárom éve arról szól, hogy a magántőke miként tudná rátenni e kezét a megmaradt legnagyobb magyar közvagyonra, a nyugdíjalapra. Ezért hozták létre a Horn-kormány idején a magánnyugdíjpénztárakat, amelyekbe a fiatalabb munkavállalókat a szocialisták demokratikusan bekényszerítették.
E második törvény – igazán alapos és szakszerű jogi munka – volt hivatva a nagy terv megkoronázására.
Engedje meg a kedves olvasó, hogy jogi szövegekkel fárasszam – megéri, mert igen tanulságos. Már csak azért is, mert az emlékezetünk rövid: alig egy éve akarták ellopni – no, ne vágjunk a dolgok elé.
Az Oszkó által előterjesztett tervezet tartalmazza, hogy a mi magánnyugdíj-kezelőinkben külföldiek is részesedést szerezhetnek, feltéve, ha az EU tagállamainak polgárai vagy bejegyzett jogi személyei (60. §). Így például ciprusi offshore cégek is, amelyek megfelelnek e feltételeknek, mivel Ciprus EU-tag. Persze vannak illő megszorítások a meghatározó részvénycsomagok megszerezhetőségéről, de az offshore-lovagok kiválóan tudnak akadályt ugratni.
Persze a törvény is segít nekik. Mert a 60. §-ban még csak más nyugdíjpénztárak részvényszerzéséről van szó, a 89. §-ban a tulajdonba suttyanást már az EU köréből érkező kérelmező megszerezheti, ha „tevékenység végzésére jogosító engedéllyel rendelkező befektetési vállalkozás, hitelintézet, biztosító, viszontbiztosító, ÁÉKBV-t kezelő vállalkozás” is. Vagyis jöhetnek mindenféle befektetők, hogy kifektessék a nyugdíjrendszerünket, ha erre valahol pár okmányt szereznek.
Ha nincs kormányváltás, akkor mi történhetett volna ezután?
A következő, a 90. § kimondja, hogy „A magánnyugdíj-szerződési állomány egésze (…) átruházható másik magánnyugdíj-biztosítóra. Az állományátruházáshoz nem szükséges a tagok hozzájárulása.”
A magánpénztárak által kezelt nyugdíjvagyont a megfelelően kiválasztott vásárlók megkaparinthatják. Persze ismét kell némi papírmunka, engedély, miegyéb, de tetszenek érteni: a tulajdon megtakarításuk átruházásához maguknak a tulajdonosoknak, a befizetőknek semmi köze!
Ennyi.
Miután tudjuk, hogy mi történt a megfelelő papírok és engedélyek birtokában magánosított élelmiszeriparunkkal, bankrendszerünkkel vagy a Hajdú-Bét libatenyésztőivel, a folytatás csak a papírt és az időt rabolná.
Minden háromig számolni tudó magyar tudja, hogy ki akart itt ellopni és mit. A többiek majd mennek tüntetni a Maszop veres sáljait lengetve, s követelik további sanyargatásukat.
Aki akarja, tudja, hogy ki az a hoppon maradt, aki tolvajt kiált keservében.
A szerző író
origo.hu
Halálos vonatbaleset történt Monorierdőnél
