Magyar visszavágás

Eredményesen vágott vissza a felvidéki Magyar Koalíció Pártja (MKP). Elemző és politikus legyen a talpán, aki a tegnapi szlovákiai helyhatósági választások eredményeiből más következtetést próbálna levonni. Mintha önmagukat igyekeztek volna korrigálni a magyarok, jelezve mindenkinek: fatális tévedés, egyszeri kisiklás volt csupán a Most – Híd nevű magyar–szlovák párt néhány hónappal ezelőtti hatalomba emelése. Pedig a körülmények nem az MKP mellett szóltak. A parlamenti választásokon megtapasztalt bukást a párt lefejezése követte, és újságírók, szociológusok, politológusok hosszú sora temette a magyar formációt. Eközben a Most – Híd pénzzel, paripával, fegyverrel és egy óriási adag önbizalommal vágott neki az újabb megméretésnek. Mégsem ismétlődött meg a júniusi siker.
Ugye emlékszünk még a magyar–szlovák vegyes párt budapesti rajongóinak érveire a szlovák parlamenti választásokat követően? Azért vesztett az MKP, mert az izgága Orbán Viktor mielőbb át kívánta verni az Országgyűlésen a határon túliak számára könnyített honosítást biztosító törvénymódosítást. Továbbá azért, mert a Fidesz „túlszerette” Csáky Pálékat, a közös kampány pedig „elriasztotta” a mindig középre húzó felvidékieket. Az asztalfiókokban alighanem most is készen álltak a mérgezett nyilak. Miszerint Orbánék tovább ásták az MKP sírját azzal, hogy csak a magyar pártot hívták meg az újraindított Magyar Állandó Értekezletre. Az öntudatos felvidékiek azonban ismét sarkukra álltak, és voksaikkal kárpótolták az önbecsülésében megsértett, ízig-vérig européer és multikulturális Most – Hidat – írták volna az „elfogulatlan” elemzők. Csakhogy szombaton az történt, hogy tényleg sarkára állt a felvidéki magyarság. Ezúttal már nem hatott Bugár Béla jópofizós kampánya, helyi szinten mindenki világosan látta, ki képviselheti hitelesebben a magyar érdekeket. Ráadásul az utóbbi hónapok kijózanítóan hatottak azokra is, akik őszintén bíztak a Most – Híd hatékony politizálásában. Bugár a júniusi megméretés után, immár hatalmi pozícióban többször is elmondta, az új szlovák kormány az első száz napban módosít minden olyan intézkedést, amely hátrányosan érinti a Szlovákiában élő kisebbségeket. Ehhez képest ma, majdnem fél évvel Ficóék leváltása után még nincs végleges döntés a hírhedt nyelvtörvény módosításáról, jövő tavaszig pedig még biztosan büntethető lesz a kettős állampolgárság, miután az ezt szabályozó törvény módosítására a tervek szerint legkorábban 2011 márciusában kerülhet sor Pozsonyban. Egyelőre semmi sem valósult meg a vállalásokból, az egymásnak ellentmondó szándéknyilatkozatok, a koalíción belüli nyílt viták inkább a kétkedőket erősítették. Arról is nehéz lesz most számot adniuk a hosszú éveken át egységes és sikeres MKP-ból kivált „hídverőknek”, miként vezethetett az általuk kezdeményezett bomlasztás odáig, hogy a felvidéki magyarok kulturális központjának, Révkomáromnak az élén ne magyar ember álljon.
A magyarok önsorsrontó politikai csörtéin és az MKP biztatóan jó szereplésén túl Robert Fico pártjának egyértelmű győzelme a pozsonyi közelmúlt megismétlődésének veszélyére figyelmeztet. Miközben úgy tűnik, Ján Slotáék végképp perifériára kerültek, a magyarellenes szlovák baloldal egymagában verte meg a különböző jobboldali pártszövetségeket, így nekünk, magyaroknak nem marad más hátra, mint őszintén szurkolni annak, hogy Radicová kormánykoalíciója fel tudjon nőni feladatához.