Kissé értetlenül állok olyan vélemények közzététele előtt, mint amilyen a Magyar Nemzet december 11-i számában Kettős mérce nyugdíjügyben címen jelent meg Petschnig Mária Zitától. A magát pénzügykutatónak tartó, a sajtó munkatársai által évtizedek óta mértékadó elemzőnek tekintett közgazdász következetes ragaszkodása a gyakorlatban nem igazolt és tarthatatlan közgazdasági rögeszméihez nyilvánvalóvá tette, hogy azok se nem mértékadók, se nem szakszerűek, sőt kifejezetten tévesek és ártók. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a válság és a csőd. Nagy szamárságnak tartom, amit Petschnig Mária mond, nevezetesen, hogy „nem vagyunk azonos fajsúlyú ország az Egyesült Államokkal, Amerika több mindent megtehet, mint mi”. Ez nem más, mint a baloldalnak és holdudvarának örökös lemeze merjünk kicsik lenni címmel. Mert mit is sugall Petschnig Mária? Azt, hogy mi csak kamatfizetésre vagyunk jók, meg az EU-előírások betartására meg a hitelminősítők akaratának teljesítésére, de hogy ezt miként tesszük, azt sem dönthetjük el szuverén módon. Persze hogy nem vagyunk azonos fajsúlyú ország, de amit az egyik demokratikus ország megtehet, azt megteheti a másik is.
Bukott, ultraliberális, csupán bizonyos érdekcsoportokat kiszolgáló közgazdasági felfogás az, amelyet Petschnig Mária, Békesi László és társai képviselnek. Ez nem lett volna így, ha a szerkesztők, a tévériporterek néha vitába szálltak volna velük, és feltettek volna néhány kérdést, hogy amit mondanak, az miért nincs köszönő viszonyban sem a gyakorlattal, sem a valós élettel, sem pedig a józan ésszel. Ennek az önkinevezett közgazdászelitnek ma vezekelnie kellene amiatt, hogy húsz év alatt a magyar gazdaság a tönk szélére jutott. Az államadósság szintje már régóta kezelhetetlen, a költségvetések évről évre nagyon súlyos hiánnyal küzdenek, magas a munkanélküliség, az állami vállalatokat csődbe vitték, az életszínvonal az MSZP-kormányok egymást érő megszorítócsomagjai miatt évek óta csökken. Nem beszélve a devizahitelesek bajairól. Ami kárt okoztak Petschnig Mária és közgazdászkollégái a végtelenül hibás, sokszor dilettáns gazdasági döntések megmagyarázásával, megvédésével, be nem ismerésével, azt számba venni is lehetetlen. Ha lenne kedvem hozzá, összegyűjteném azokat a nyilatkozatokat, amelyeket 1990 óta tettek ezek a közgazdászok, élükön Petschnig Máriával, azért, hogy jót mulassunk, mennyi értelmetlenséget voltak képesek összehordani. De ehhez nincs kedvem.
Bíró Géza
közgazdász, Budapest
origo.hu
Valóra vált minden szülő rémálma Békéscsabán
