Rendszerváltás előtt a filmipar

A népszerű színművészházaspár, Koltai Róbert és Pogány Judit fia, P. Koltai Gábor producer társaival előzetes letartóztatásban van. A megalapozott gyanú szerint adócsalással és okirat-hamisítással, offshore cégek közbeiktatásával részben sosem volt filmek után négymilliárd forintot csaltak ki az államtól. Az ügyre a vám- és pénzügyőrség derített fényt az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal feljelentése nyomán, jóllehet a hatósági jogkörökkel felruházott Nemzeti Filmirodának elvben rálátása van a támogatott produkciók büdzséjére.
Filmre állami támogatást többféleképpen lehet szerezni: pályázat révén a Nemzeti Kulturális Alaptól, valamint a Magyar Történelmi Filmalapítványtól, ám utóbbi az előző két évben nem kapott költségvetési támogatást. Továbbá a Magyar Mozgókép Közalapítványtól (MMKA) szelektív pályázat révén – ez esetben a filmkultúra fő finanszírozójának illetékesei döntenek egy film támogatásáról – vagy normatív úton a filmet előállítók korábbi produkciójának nézőszáma, esetleges fesztiválsikerei után. És vannak a befektetői adókedvezmények is: a filmipari cégek filmköltéseik legfeljebb húsz százalékáig társaságiadó-alapot és adót csökkenthetnek, továbbá fejlesztési adókedvezményt is igényelhetnek a százmillió forintot meghaladó értékű filmgyártási beruházásokra. A maximum húszszázalékos kedvezmény nagy része – akár egy gazdasági társaság közreműködésével – pénzzé tehető.
A befektetői adókedvezmény – azaz a közvetett állami támogatás – tette lehetővé, hogy az utóbbi években dinamikusan fejlődött a magyar filmipar: korszerű stúdiók épültek, egyre több koprodukció vagy tisztán külföldi film forog nálunk, e téren álljuk is a versenyt a régióban. Magyarországon a közvetlen filmgyártási költség 2004-től 2009-ig több mint 200 milliárd forint volt, a Nemzeti Filmiroda statisztikája szerint a közvetett állami támogatás 2004-től 2010. május 31-ig több mint 25,5 milliárd forintot tett ki. P. Koltaiék a feltételezett áfacsalás mellett – a külföldi offshore cégek bevonása a bonyolult számlázási láncolatba e célt szolgálhatta – ez utóbbi, közvetett állami támogatásban részesíthették önmagukat.
E lenyűgöző statisztikai adatokból mindössze az nem olvasható ki, hogy egyre kevesebb nézőjük van a magyar játékfilmeknek a mozikban. Bár születtek az utóbbi években remekművek is, az államilag egyébként alulfinanszírozott filmtámogatási rendszer éveken keresztül sokszor olyan alkotásoknak kedvezett – messze nem objektív szempontok alapján –, amelyek se művészi, se szórakoztató értékkel nem bírnak, miközben más filmes műfajok padlóra kerültek. És mialatt az MMKA e játékfilmeket tűzte zászlajára, a filmforgalmazás, a terjesztés, a magyar filmkultúra olyan válságba került, amely nem magyarázható csupán a nemzetközi tendenciákkal, a filmkalózkodással – ráadásul nem is kezelhető a támogatások fokozatos elvonásával.
Lyukas a filmtörvény – volt a Nemzeti Filmiroda magyarázata arra, hogy valószínűleg át tudták verni, mert úgymond a jogszabály fogyatékossága miatt nem láthatott bele az alvállalkozó alvállalkozóinak lapjaiba. A hatóság ráadásul nem is tudja bizonyítani a kisebb túlszámlázásokat más produkciók esetében sem. Mindenesetre furcsa, hogy korábban nem tűnt fel senkinek, P. Koltai Gábor néhány év alatt – legalábbis papíron – harmincöt film producerévé lépett elő. Ez a karrierépítési sebesség példátlan mifelénk.
Ha bebizonyosodik P. Koltai bűnössége, azzal nemcsak magát vagy közkedvelt szüleit hozza kényelmetlen helyzetbe, hanem a magyar filmszakma egészét is. A tisztességes többség között ugyanis számos olyan elhivatott filmalkotó is található, aki saját kevés pénzét is befektetve, nem jelentős vagyonát kockáztatva a filmcsinálást előbbre valónak tartja a pénzcsinálásnál. Ráadásul tehetséges alkotók, akik még nehézségek között is képesek valódi értékeket teremteni. Az viszont hatalmas pech, hogy a botrány épp akkor robbant ki, amikor a kormány elhatározta a filmfinanszírozási rendszer – egyébként már éppen időszerű – átalakítását: az MMKA idei büdzséjének másfél milliárd forintos zárolása, továbbá a pénzosztó szervezet jövő évben várható megszüntetése mellett jelenleg is számos film lóg a levegőben. Sok filmes cég mehet tönkre, ha a döntéshozók figyelmét eltereli egy ilyen vagy ehhez hasonló sztori.
Érdekes, hogy a Magyar Filmművészek Szövetsége játékfilmes szakosztályának egyes tagjai szerint mégsem a P. Koltai nevéhez köthető történet vagy a Grunwalsky Ferenc MMKA-elnöksége idején felhalmozott, 7,9 milliárd forintos, játékfilmek támogatásából adódó kötelezettségállomány kezdte ki a magyar filmszakma erkölcsi renoméját. A közalapítvány áprilisban hivatalba lépett elnökét, Kőrösi Zoltánt vádolják ezzel. Fő bűne az, hogy átvilágíttatta a szervezetet, és nyilvánosságra hozta annak eredményét. Szerdán e súlytalanná vált szekció lemondásra szólította fel az elnököt úgymond a kommunikációs hibái miatt. Kőrösi hivatalba lépésekor mindenesetre úgy nyilatkozott, hogy véget vet a dokumentumfilmesek, animációsok, kisfilmesek, tudományos-ismeretterjesztő munkák alkotói évek óta tartó háttérbe szorításának, megváltoztatja az alapítványi pénzek belső elosztásának arányát: kevesebb játékfilm gyártását támogatja, azok pályázati elbírálásainak szempontrendszerét megváltoztatja, a teljes filmkultúra működtetését, a közalapítvány konszolidációját fontosabbnak tartva.
A filmművészek szövetségének játékfilmes szakosztálya azt a lobbit tömöríti, amely az előző években a filmszakma többi részének kárára érvényesítette az alapítványon belüli befolyását többek között jelenlegi hangadói, Tarr Béla, Janisch Attila és Szomjas György rendező, a filmművészszövetség vezetője révén. Lobbierejük többek között adódott abból is, hogy Szomjasnak alkotótársa, közeli barátja Grunwalsky Ferenc, az MMKA korábbi elnöke, akit vezető pozíciója nyolc évig nem zavart abban, hogy a közalapítvány olyan filmeket támogatott nagy pénzekkel, amelyeknek ő volt az operatőre – legfeljebb a döntés idejére kisétált a szobából. A filmművészszövetség, annak ellenére, hogy egyike az MMKA-t alapító huszonhat filmszakmai szervezetnek, az utóbbi években folyamatosan az alapítvány támogatásából élt: évi 22 millió forintot kapott az alapítvány korábbi kuratóriumától – érthető, hogy tagjai most elkeseredtek, hogy ez a forrás megszűnik.
Ami az MMKA-ban az előző években folyt, sokkal nagyobb botrány, mint amivel most P. Koltai Gábor producert gyanúsítják. Bár a polgári törvénykönyv szerint egy alapítványnak az alapítók nem lehetnek a kedvezményezettjei, mégis ez folyt majd két évtizedig, hiába hívta fel a figyelmet erre tíz évvel ezelőtt az Igazságügyi Minisztérium is. Tizenöt alapító szervezete több milliárd forintot kaphatott a közalapítványtól. Ráadásul az alapítói kör, amely a közalapítvány kuratóriumának összetételéről dönthet, egy 1991-es állapotot tükröz – igazi kisebbségi uralom jellemzi ezáltal a magyar filmszakmát.
Az MMKA korábbi vezetői a jövőt is felélték. Bár szerintük az MMKA adósságállományának egy része abból fakad, hogy 2005-ben nem kapott egy állami forintot sem, ezért kényszerültek a banki finanszírozás bevezetésére, valójában ezt már 2004-ben megtették: a filmek azóta banki hitelekből készülnek, ezt törleszti később kamatostul az MMKA. Többek között ez is az oka annak, hogy a közalapítvány által támogatott producerek tucatjai önhibájukon kívül most csőd közeli helyzetbe kerültek.
Ideje a változásnak.